Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

MITEM 2021

MITEM-krónika 7. rész – Szenvtelen szenvedélyek (Bűn és bűnhődés)

Szenvedélymentes Dosztojevszkij-előadást láthatott a közönség a MITEM 7. napján a „komédiás menedékhely”, vagyis a Prijut Komedianta Színház produkciójában. A szentpétervári társulat kiváló színészekkel játszotta a mindenfajta külsődleges drámai gesztustól megfosztott előadást, amellyel a pandémia után először járnak Európában.

Szenvedélymentessége ellenére is nagyon erős produkciónak bizonyult a két szünettel játszott, több mint háromórás Bűn és bűnhődés. A rendező, Konsztantyin Bogomolov az előadás ismertetőjében úgy fogalmazott, hogy a regénynek egyfajta racionális olvasatát igyekezett adni, ez a szándéka maradéktalanul teljesült is. Ugyanakkor az az érdekes, hogy sem a cselekmény, sem pedig a figurák nem látták ennek kárát, az eszköztelenség a belső erőket szinte felszabadította. Az előadás szövege nem tett hozzá az eredeti mű szövegéhez, a szereplők hosszú monológjai azonban így is húsba hatolóan maiak voltak. Erre erősített rá a minimalistán modern színpadkép, csupasz falak és ajtók, neonfények, nagyon mai öltözékek, a szerző korának nyoma sincs ebben az ábrázolásban. Erénye az adaptációnak az is, hogy magát a gyilkosságot nem láthatjuk, a cselekményt már a bűntett megtörténte után indítja el, nem merülünk el a „krimi” részleteiben, a konzekvenciákról szól az egész. A rendező állítása szerint a monológok a szenvtelenség, a racionalitás által kikerülnek az „etikai és morális őrlődés zónájából”, ám valójában a néző azt érzékeli, mintha éppen ezáltal értékelődne fel az etikai kérdések dimenziója. Miközben a főhős furcsa, kizárólag a büntetés elkerülésére irányuló törekvéseit és „szenvedését” láthatjuk, égető éllel hasít belénk a kérdés: szabad-e ölni, bármilyen indokkal? A moralitás éppen a racionális ábrázolásnak köszönhetően tör elő elementáris erővel. Az előadás ismertetőjét olvasva attól tartottam, hogy krimibe fordul át a regény, ha megfosztják azoktól az indulatoktól, amelyek a figurákban munkálnak. Nem így történt. A szentpéterváriak produkciója bizonyította, hogy a bűn kérdésköréről éppen, hogy hideg fejjel lehet napjainkban is hatásos módon gondolkodni. Mindehhez kimagasló alakítások járultak hozzá: Raszkolnyikov szerepében Dmitrij Liszenkov, Porfirij szerepében Alekszandr Novikov, Szvidrigaljov szerepében pedig Valerij Degtjar remekelt.

Az előadás utáni beszélgetésen először Oroszország első produkciós alapon szerveződő színházának vezetője, Viktor Minkov mutatta be a társulatot.  A rendező nem lehetett jelen a beszélgetésen, mert éppen egy másik darabot próbál, Viktor Minkov elmondta róla, hogy Oroszország egyik legjobb rendezője Konsztantyin Bogomolov, így számukra megtiszteltetés volt, hogy náluk rendezett. A direktor elmondta, a Prijut Komedianta célja, hogy a legjobb rendezőknek adjanak lehetőséget a munkára, és szabadkezet kapjanak az álmaik megvalósítására. Azokat az alkotótársakat és színészeket hívják meg, akiket csak akarnak, és a darabválasztás is az övék, a színház ebbe nem szól bele. Az előadásról Larissza Lomakina díszlet- és jelmeztervező elmondta, mivel a rendező első diplomája filológusi, ezért bármilyen művet is visz színre, nagyon alaposan elemzi, és át is írja. Dolgozott már hasonló szöveganyaggal Tolsztojtól, Gorkijtól, Kafkától, színre vitte Dosztojevszkij Ördögök című művét is. A produkció sajátos, szenvtelen stílusának megteremtéséről faggatta a színészeket a beszélgetés moderátora, Kozma András dramaturg.

A Raszkolnyikovot alakító Dmitrij Liszenkov arról beszélt, hogy a rendező elsősorban azt kérte tőlük, ne játsszák el a szöveget, de ugyanolyan alaposan elemezték, mit akart a szerző mondani, vagy hogyan lehet összekötni a mával. Azt is elmondták az előadás szereplői, hogy ebben a műben maga a gyilkosság másodlagos, a rendező ebben Tarantino filmjeihez hasonlította az adaptációját. Arról is szó volt, hogy valójában megbánja-e a tettét, a gyilkosságot a főhős, erre egyértelműen nemleges volt a válasz. A Porfirijt alakító Alekszandr Novikov hozzátette, a mű címe valójában „bűn és büntetés” lenne, hiszen a büntetés a pontos értelme az eredeti orosz szónak, nem pedig a megbánás. Dosztojevszkij sem utal erre a megbánásra a regényben, és ma is sokszor látunk ilyet, hogy elkövetik a bűntettet, sokszor mindenlátható ok nélkül, és nem bánják meg. Raszkolnyikov is inkább attól szenved, hogy neki nem sikerült, többre tartotta magát, amit elgondolt, nem valósult meg.

A beszélgetés végén Viktor Minkov, Prijut Komedianta igazgatója – megköszönve a szíves fogadtatást – azt is hangsúlyozta, hogy a budapesti Nemzeti Színház az első teátrum Európában, amely jelentős nemzetközi fesztivált tart, a nagy szemlék ugyanis mind elmaradtak a pandémia miatt. A magyar Nemzeti Színház ezzel hatalmas lépést tett: visszahozta a színházat Európába – fogalmazott a direktor.

 

Ungvári Judit

(2021. szeptember 24.)