A Nemzeti Színház hírei

Az 1800. december elsején született Vörösmarty Mihály ezer szállal kötődött a Nemzeti Színházhoz. Eleinte halála napját, később születésnapját ünnepelte évtizedekig díszelőadással a Nemzeti. A kiüresedő alkalmak sorát 1879-ben Paulay Ede törte meg, aki a Csongor és Tünde ősbemutatójával tisztelgett a teátrum „házi szerzője” előtt a jeles napon.

Az előadás a Magyar Népmese Háza projekt része, amelyben a Nemzeti Színház fiatal színészei, gyakorló színművész hallgatók és rendező szakos egyetemisták működnek együtt. A program célja, hogy a színház aktívan bekapcsolódjon a színművészeti oktatásba, és teret adjon új alkotói generációknak.

A kisebb szerep néha több lehetőséget ad a színésznek, mint a figyelem fókuszába kerülő, gyakran már agyonelemzett és értelmezett, sokféle elváráshoz igazított főszerep. Ezért sincs különösebb szerepálma Pallag Mártonnak. A fölösleges korlátok nélküli, szabad átlényegülését szolgálják a fizikai színész szakon elsajátított ismeretei. Meggyőződése, hogy a színpadon szavak nélkül is beszédessé válhat egy-egy megidézett személy.

Szabad-e Vörösmarty sötét meséjét derűsebbre hangolni? Miként lehet a zene révén közelebb hozni egy veretes remekművet a fiatalokhoz? Hogyan dolgozik össze rendező és zeneszerző? Ezekről beszélgettünk a próbák alatt a Csongor és Tünde új, zenés előadásának színre állítójával, Vidnyánszky Attilával.

Szeretettel meghívjuk Pálfi Ágnes Ecce homo című könyvének bemutatójára. Az est háziasszonya: Erős Kinga. BAB Art Bridge Galéria, 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 10.

A darabhoz igazán akkor kerültem közel, amikor Debrecenben, az akkori Vidnyánszky Attila-osztály hozta el vizsgaelőadásként Vörösmarty művét. Még most is élénken emlékszem Katona Kinga jelmezére, aki Ilmát játszotta – és aki most, a készülő előadásban Mirigy szerepében lesz zseniális. Érdekes visszagondolni rá, hogy akkor, gimnazistaként még eszembe sem jutott, hogy valaha színész szeretnék lenni, most pedig több kollégám is az akkori előadás szereplői közé tartozik.

Nemcsak a szerep nagysága miatt különleges ez, hanem azért is, mert ez lesz az első alkalom, hogy a színpadon énekelnem kell. Előfordult már, hogy egy-két sor erejéig az énekhangomra is szükség volt, de ilyen volumenű feladatot még sosem kellett megoldanom. Ráadásul nemcsak klasszikus értelemben vett dalokat kell majd előadni, hanem lesznek olyan részek is, amiket rappelni kell – ebben pedig teljesen járatlan vagyok. Mindez egyszerre kihívás és izgalmas lehetőség.

Vörösmarty műve, a Csongor és Tünde nem megzenésítésre készült, az biztos! – mondja Szarka Tamás, akit viszont éppen erre bíztatott Vidnyánszky Attila rendező. Na, de akkor mit csináljunk? – tette fel magában a kérdést a zeneszerző, akivel a megoldásokról, műhelymunkáról, kis raptörténetről és arról is beszélgettünk, hogyan kell gurulnia a dalnak…