A Nemzeti Színház hírei

Öt év után tér vissza a Nemzetibe a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Drámai Színház lengyel származású rendezője. Andrzej Bubieńt a 2014-es, karneváli hangulatú Operett után Shakespeare Viharjának rendezése közben ismét az izgatja, megtaláljuk-e még az igazságot a virtuális valóságban. Mágia, hullámsírba veszett értékek, a kultúrák találkozásának gyümölcsei – és egy rendhagyó Caliban-értelmezés.

Idén nem csak egyedülálló, rossz anyagi körülmények között élő idős embereknek próbáljuk szebbé tenni a Karácsonyt, hanem a Családok és Gyermekek Otthonában élő gyermekekét is. Így a Nemzeti Színház dolgozói, művészei a mindig aktuális tartós élelmiszerek, tisztálkodó és illatszerek mellett ebben az évben játékokat, sportszereket is hoztak a csomagokba.

Megemlékeztünk a felejthetetlen, Kossuth-díjas és a Nemzet Színésze elismerésben részesült Szabó Gyula színművészről. 2019. december 14-én 14 órakor emléktáblát helyeztünk el egykori lakhelyén (1025 Budapest, Józsefhegyi u. 24.), mely Stremeny Géza szobrászművész alkotása. Az emléktábla avatásán koszorút helyezett el Hegedűs D. Géza színművész a MASZK elnöke és Szabó Ágnes a Nemzeti Színház vezérigazgatói megbízottja.

Éppen azon voltunk, hogy világgá kürtöljük, nekünk is van egy tételünk a Jónak lenni jó árverés oldalán, mégpedig a Nemzeti Színház Évkönyve, amelynek különlegessége, hogy színészeinken túl a színház munkatársai is ellátták kézjegyükkel..., amikor jött a hír, hogy elkelt. Egy órán belül lecsapott rá a szerencsés vásárló. Így most már csak az örömünket tudjuk megosztani és egy fotót az aláírásokról. Köszönjük annak, aki ezzel a vásárlásával támogatta a Jónak lenni jó 2019-es programját.

„Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik” – mondja Örkény István klasszikusáról a Macskajáték főszereplője, Udvaros Dorottya. Ketten egyről – egy pap és egy esztéta vélemény a Rocco és fivéreiről. A történelem színpada és kulisszái – Trianon színházi szemszögből. Ezekről és még sok egyébről kínál érdekes olvasnivalót a Nemzeti Magazin.

 Egyidős vagyok a szerepemmel, hiszen Csermlényi Viktor is hetvenegy éves, ráadásul mindkettőnknek nehezen megy az éneklés, igaz, más-más okokból. Neki már, nekem még. Csermlényi Viktor világhírű operaénekes, aki pályája során bejárta a nagy színpadokat, és a Covent Gardentől eljutott… Pesterzsébetig.

 A színpadon eddig valahogy elkerültük egymást a Macskajátékkal, de Makk Károly filmadaptációját természetesen láttam és szeretem. Már csak a két idős asszony kiváló megformálása miatt is, Dajka Margit és Bulla Elma alakítása felejthetetlen. Nagyon szép mozi, de mi teljesen más felfogásban dolgozzuk fel, talán energikusabbak vagyunk, mint a filmbéli Orbánné és Giza. Kettejük kapcsolatán sokat dolgozunk Udvaros Dorottyával, hiszen ez egy titokzatos levelezés-telefonálás-párbeszéd...

Vannak ilyen szelíd nők, akik önkéntelenül is kiteszik magukat mások szadizmusának, kegyetlen játékának. Ez Egérke sorsa is, aki Nagykanizsáról Pestre menekül – előbb a pályaudvaron tengődik, aztán a tanács kiutal neki egy társbérleti szobát. Így talál egymásra lelkileg a két magányos nő: a még mindig szenvedélyesen szerelmes Orbánné, és a szenvedésektől meggyötört Egérke. Egérke végre talált valakit, aki figyel és vigyáz rá, Orbánné pedig kap egy társat, aki szereti őt.

„Sulyok Mária után eljátszani Orbánnét – nem, ezt soha nem gondoltam volna” – mondja Udvaros Dorottya, aki a Macskajáték főszerepére készül. A színésznő szerint lélekben egy idős nő is lehet szerelmes, fiatal lány. Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége mindennek, teljesen mindegy, hány éves valaki.

Nagyon vártam a közös munkát, ez az előadás erősen a színészekre épül. Sok humor van ebben a darabban, de maga a mű nagyon keményen arról szól, hogy nincs tovább – mondja a Macskajátékot rendező Szász János, akivel Örkény István remekműve kapcsán szexualitásról, küzdésről és a kijózanodásról is beszélgettünk.