A Nemzeti Színház hírei

„Bováryné én vagyok” – szoktunk hivatkozni Flaubert-re, ha azt bizonygatjuk, hogy az írók leginkább önmagukat, a saját történetüket fogalmazzák újra. A színészek viszont a mások által megfogalmazott szövegeket mondják, mások szerepét játsszák. Kivétel Szarvas József, aki az önéletrajzi könyvéből készült Pustol a hó után ismét olyan lehetőséget kapott a Nemzeti Színházban, hogy önmagát adhatja. A Tizenhárom almafa Táncos Csuda Mózsijaként lép először színpadra, majd ezt a szerepet elengedve a viszáki Tündérkert megálmodójaként szólalhat meg, mivel napjainkig – sőt, tovább – ér a „trianoni utójáték”.

A történet egyik szála a gróf Csáky István által vezetett naplóra épül, amely a magyar békedelegáció mindennapos munkáját, küzdelmeit mutatja be, míg a másik szál – Wass Albert nyomán – a bécsi döntést, az erdélyi határmódosítást, majd a második nagy háborút követi. A román ember bánata és a székely ember öröme rövid négy év alatt cserél gazdát. Ha az egyiknek jó, vajon a másiknak miért kell, hogy rossz legyen? Miért nem oszthatatlan az öröm tájainkon? Miként magasodik ebből az időből szigetként Apponyi trianoni beszéde? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat keresni és találni.

Wischer Johann, a Szerbiában működő Zentai Kamaraszínház vezetője és színésze, Tóth Tibor pedig a szlovákiai Komáromi Jókai Színház igazgatója és művésze. Mindketten játszanak a Trianonról szóló Tizenhárom almafa című előadásban – és személyükben a kisebbségi magyarságot is képviselik.

Sokféle gondolkodású, sokfelől tájékozódó művész alkotja ezt a társulatot, és sok mindenben nem is értünk egyet, de szabadon és őszintén tudunk vitázni, érvelni – és aztán együtt dolgozni. A Tizenhárom almafa stábjában a színpadi adaptációt író dramaturg, Verebes Ernő a szerbiai Zentára való, én kárpátaljai vagyok, a zentai és a komáromi színház színész-igazgatói is játszanak a darabban… Már csak elképzelni is izgalmas, ahogyan a nyolcvan felett járó Csurka László és Bodrogi Gyula eltérő élettapasztalata találkozik a huszonéves színészekével, akiknek már a rendszerváltás is történelemórai tananyag... Hogy az iskolai példánál maradjak: a lecke mindannyiunknak fel van adva.

A Nemzeti Színház Trianon100 programsorozatának részeként pályázatot hirdet amatőr fotósok számára, 2020. március 1. és 2020. május 1. között. „Trianon és színház” témakörben egyéni felfogásban várják a fotográfiákat márciusban, az április a közönségszavazásé! Kattintson a cikkre a részletekért!

Ahogy ígértük, színházunk művészei a Trianon 100 rendezvénysorozatunk részeként és a közelgő Tizenhárom almafa című Wass Albert-bemutatónhoz kapcsolódóan színházunk kertjében és további tizenkét határmenti településen almafákat ültettek. Nem is akármilyen fákat, hanem egy-egy Pónyik nevű, ősi eredetű, erdélyi almafajtát.

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyére Jordán Tamást választották meg. Gratulálunk a Nemzeti Színház korábbi igazgatójának!

Mindkét helyen jelenvolt a Nemzeti Színház. Tiszteletünk jeléül megkoszorúztuk Blaha Lujza síremlékét és Ászárra is ellátogattunk, csatlakozva a Jászai Mari születésnapját üneplőkhöz. A takaros falusi porta fontos emlékhely, és kedves kirándulási célpotja a színházat szerető embereknek. Idén Trill Zsolt - Jászai-díjas művészünk - vezette csapatunkat, és hagyta ott aláírását a Jászai-díjasok falán. Más színházakból is érkeztek kollégák, mindannyiunkat szerető és az emlékhelyről lelkiismeretesen gondoskodó ászáriak üdvözöltek, élükön Pekár Zsolttal a település polgármesterével. Ebben az évben az ő beszédét adjuk közre honlapunkon, illusztrálva az ünnepségen készült fotókkal.

Vasárnap a Nemzeti Színházban szakmai beszélgetés keretében kihirdették annak a pályázatnak az eredményét, amelyet a Kortárs folyóirat és a Nemzeti Színház közösen hirdetett meg 30 éven aluliak számára, mert mindkét intézmény a 21. században is kiemelten fontosnak tartja a kritika műfaját, főleg, ha a műfaj korlátait kitágítva lehetőség adódik arra, hogy egy-egy vélemény a közönség szélesebb rétegeihez is eljusson.

A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett Törőcsik Mari ma is meghatározó alakja a Nemzeti Színház életének, a társulat tagjai nap, mint nap érzik jelenlétének hiányát. A színművésznő utolsó nemzetis előadása, a Galilei élete ma is fontos eleme a teátrum repertoárjának. Törőcsik Mari legendás humora a régi, velemi otthonából figyelemmel kíséri az aktuális bemutatókat és híreket, és természetesen készül a Nemzet Színésze választásra.