A Nemzeti Színház hírei

A MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál zárónapján, a balatonfüredi Kongresszusi Központban 22 kategóriában adták át a rangos Magyar Mozgókép Díjakat – és mi is büszkék lehetünk! 

„A színház világában ma ez az egyik legfontosabb fesztivál” – fogalmazott a közönséggel való találkozón Diana Dobreva, akinek mindhárom rendezése nagy sikerrel szerepelt az idei programban. A távol-keleti mitikus előidők eposzi hagyománya, az  ókori és a reneszánsz tragédia szelleme, az európai középkor öröksége  egyaránt jelen volt ezen a rendezvényen, a kortárs színház egyre árnyaltabb formanyelvén közelítve meg az emberiség múltját és jelenét, aktuális sorskérdéseit. Lapszámunkban a legemlékezetesebb előadásokra tekintünk vissza, amelyek újabb és újabb nézőpontból láttatták Mars és Vénusz korunkra jellemző párharcát, a háborúzó, elemi erőkkel viaskodó, ám ugyanakkor békére, szépségre, szerelemre vágyó emberi természet öröktől fogva létező drámai kettősségét. 

Befejeződött a 2024/2025-ös évad, és már elindult a jegyértékesítés a következőre! A Nemzeti Színház új évadában újdonságokkal, az elmúlt évad nagysikerű előadásaival, magyar klasszikusokkal, világhírű rendezők munkáival és fiatal alkotók friss, formabontó produkcióival várjuk nézőinket!

Zajos sikerrel és ismét egy újraértelmezett klasszikussal tért vissza a Nemzeti Színház színpadára a Comédie-Française társulata. A nagymúltú francia teátrum ezúttal egy egészen friss előadását, a márciusban bemutatott Berenikét hozta el Budapestre, Guy Cassiers rendezésében. 

Június 13-án tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Nemzeti Színház a Nemzetiszínháztörténeti vetélkedő döntőjét, amelynek témája a Csongor és Tünde volt.

Törőcsik Mari a magyar színház- és filmművészet egyik kiemelkedő egyénisége 90. születésnapjára készülne – ha élne. Csodás alakításaival mégis él az emlékezetünkben. A pozsonyi Liszt Intézet falai között, a róla készült fotók és személyes tárgyai révén meg is elevenedik köztünk, így minden idők egyik legnagyobb magyar színésznőjével, Cannes, Karlovy Vary és Trencsénteplic kitüntetettjével tölthetünk egy kis időt. Vele, aki annyiszor hatott ránk, vitt magával az érzelmek sűrűjébe, megmutatva jót és rosszat, szépet és fájdalmasat, mindent, mi emberi.

Tizenegyszer töltötte meg a Nemzeti Színház nézőterét Slava Polunin legendás hó-show-ja, a Slava’s Snowshow, amely valódi színháztörténeti eseménnyé vált az idei évadban.

A japán színész nem azért tökéletes választás Jónás szerepére, mert éppen abban az évben (1968-ban) született, amikor Sorescu megírta ezt a ma már klasszikusnak is nevezhető, kiemelkedő művet, hanem mert olyan hang- és mozgáskultúrát képvisel, amely sokkal eredendőbbnek érződik, mint amely a mi európai világunkban megszokottnak tekinthető.

Mintha egyfajta (filmeken divatos) disztópiában a sötét múlt képei jelennének meg a ma ízlése szerint megfestve. Az emberiséggel és az egyes emberrel kapcsolatos (sors)kérdések is furcsa kettősségben mutatkoznak meg: általában pátosszal, szimbolikusan-filozofikusan, de olykor-olykor, egyes dialógusokban mai beszédstílusban, mai nyelven és humorral fűszerezve fogalmazódnak meg.

Egyszerű néző is jelenthet be elfogultságot, ugyebár? A kritikusnak – legalábbis az elvek szintjén – tilos elfogultnak lennie. Ám annak, aki csupán önmagát és saját ízlését képviselve néz meg egy előadást, lehetnek utált tárgyai vagy különös kedvencei.