A Nemzeti Színház hírei

Törőcsik Mari a magyar színház- és filmművészet egyik kiemelkedő egyénisége 90. születésnapjára készülne – ha élne. Csodás alakításaival mégis él az emlékezetünkben. A pozsonyi Liszt Intézet falai között, a róla készült fotók és személyes tárgyai révén meg is elevenedik köztünk, így minden idők egyik legnagyobb magyar színésznőjével, Cannes, Karlovy Vary és Trencsénteplic kitüntetettjével tölthetünk egy kis időt. Vele, aki annyiszor hatott ránk, vitt magával az érzelmek sűrűjébe, megmutatva jót és rosszat, szépet és fájdalmasat, mindent, mi emberi.

Tizenegyszer töltötte meg a Nemzeti Színház nézőterét Slava Polunin legendás hó-show-ja, a Slava’s Snowshow, amely valódi színháztörténeti eseménnyé vált az idei évadban.

A japán színész nem azért tökéletes választás Jónás szerepére, mert éppen abban az évben (1968-ban) született, amikor Sorescu megírta ezt a ma már klasszikusnak is nevezhető, kiemelkedő művet, hanem mert olyan hang- és mozgáskultúrát képvisel, amely sokkal eredendőbbnek érződik, mint amely a mi európai világunkban megszokottnak tekinthető.

Mintha egyfajta (filmeken divatos) disztópiában a sötét múlt képei jelennének meg a ma ízlése szerint megfestve. Az emberiséggel és az egyes emberrel kapcsolatos (sors)kérdések is furcsa kettősségben mutatkoznak meg: általában pátosszal, szimbolikusan-filozofikusan, de olykor-olykor, egyes dialógusokban mai beszédstílusban, mai nyelven és humorral fűszerezve fogalmazódnak meg.

Egyszerű néző is jelenthet be elfogultságot, ugyebár? A kritikusnak – legalábbis az elvek szintjén – tilos elfogultnak lennie. Ám annak, aki csupán önmagát és saját ízlését képviselve néz meg egy előadást, lehetnek utált tárgyai vagy különös kedvencei.

Arra kértük szerzőinket – Szécsi Noémi írót és kultúrtörténészt, Gulyás Gábor filozófust és esztétát, valamint Kutszegi Csaba színház- és tánckritikust –, hogy osszák meg olvasóinkkal élményeiket egy-egy darabról. Nemcsak azt írták meg, hogy mi tetszett nekik és mi nem, hanem azt is, hogy ők mit visznek magukkal ezekből az előadásokból. További olvasnivalókat találnak honlapunk fesztiválkrónikájában, amelyet Ungvári Judit színházi szakíró jegyez. A színházi élmények után jó olvasást kívánunk!

„Van egy hivatásom, és szerencsés vagyok, mert ez a legnagyobb szenvedélyem. Rajongok az alkotásért, az alkotóközösségemért, és minden gondolatom ekörül forog. Minden pillanatot a színházon keresztül látok. A színház mélyebb értelmű valóságot jelent számomra, mint a mindennapi élet” –mondja Vecsei H. Miklós. Foglalkozása: színházcsináló. 

A Nemzeti Színház örömmel hirdeti meg a 2025/2026-os évadra szóló bérleteit.

2025 júniusában kezdetét vette az Úri muri, megazisten! című új magyar játékfilm forgatása, amely Móricz Zsigmond klasszikus regényének különleges, nagyszabású adaptációja. A film rendezője Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a munkálatokban pedig a színház társulatának számos művésze is aktívan közreműködik.

Líra, finomság, melankolikus humor – leginkább ez jellemezte az izraeli társulat Cyrano-előadását, amelyet a tavaly elhunyt litván rendező, Rimas Tuminas állított színpadra. Második alkalommal szerepelt a MITEM programjában a Gesher Színház, az elmúlt évben szintén Rimas Tuminas rendezésében egy Anna Karenina-adaptációt láthatott tőlük a budapesti közönség. Akkor is, most is zajos sikerrel.