A Magyar Nyelv Napján, november 13-án, emléktábla került fel a Fillér utca 16-os számú ház falára.
„1984-től e házban lakott Mécs Károly Kossuth nagy-díjas, Jászai Mari-díjas, Kazinczy-díjas színművész, a Nemzet Művésze.”
Furcsa múlt időben beszélni róla. Az utánozhatatlan orgánumát, alakításait megőrizték a hang –és filmszalagok. Emlékeinkben, lelkünkben pedig mi, a nézők, őrizzük Őt tovább.
De talán egy valami, ami utánozhatatlan az a magától értetődő, elegancia. Nem véletlenül mondhatta a Thália Színház egykori portásbácsija, hogy: „Ez a Mécs Karcsi! Mécs Karcsi! Az egy igazi úriember! Kis szünet után, még hozzá tette: „Mintha nem is színész lenne!”
Amikor 2002-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtem, ősszel már folytak a Caligula helytartója próbái, a Gobbi Hilda színpadon. Tordy Géza Petronius, Mécs Károly Decius szerepét próbálta.
A nagyszínpadon Az ember tragédiájában az egyik arkangyal szerepében, estéről estére Bitskey Tibor lépett színpadra. Hirtelen átvillant az agyamon, te jó ég!, én most egy társulatban lehetek a Baradlay fiúkkal!!!!
Nem véletlen a domborművön az a két ikonikus szó.
Drága Károly! Mostmár fentről adod ki a jelszót, a fülünkben csengő hangsúllyal és azzal a kedves, csibészes mosollyal: „Nyergelj! Fordulj!”
Flament Krisztina
Kovács Márton alpolgármester köszöntötte a vendégeket és tolmácsolta Őrsi Gergely polgármester üzenetét, majd Rátóti Zoltán Kossuth-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, Kőváry Katalin Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg, Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, Szigethy Gábor Kossuth-díjas író, rendező, és a színművész özvegye Mécsné dr. Bujdosó Györgyi osztotta meg személyes élményeit és gondolatait a résztvevőkkel. De nemcsak szóban, zenében és versben is emlékezhettünk a Gryllus fivéreknek és Zsurzs Kati színművésznek köszönhetően.
(2026. november 15.)