MITEM-krónika 5. rész – A szeretet erejével

A nemzetközi színházi találkozó programjának legmeghatóbb pillanatai minden bizonnyal ezen a napon érték a közönséget, a MITEM 5. napját ugyanis a Törőcsik Marira való emlékezésnek szentelték a szervezők. Nem véletlenül volt ez az időzítés, hiszen szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, Az ember tragédiája 1883-as ősbemutatójára emlékezve. Törőcsik Mari személyében a magyar színház- és filmművészet egészen kivételes egyénisége előtt rótták le tiszteletüket a színházi élet legkülönbözőbb képviselői.

A délutáni programban egy ritkán látható felvételt mutattak be a szervezők az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A Törőcsik Mari Moszkvában című dokumentumfilmet Maár Gyula rendezte. A beszámoló arról az 1995-ös, néhány hónapos műhelymunkáról szólt, amit a színésznő Anatolij Vasziljev színházában folytatott a világhírű orosz rendezővel. A film vetítése előtt a MITEM vendégeként Budapestre érkezett Anatolij Vasziljev Törőcsik Marihoz fűződő több évtizedes kapcsolatáról mesélt, a vetítés után pedig szívesen válaszolt a jelenlévő fiatalok kérdéseire is. Kozma András, a Nemzeti Színház dramaturgja a felvezetőben kiemelte, Törőcsik Mari élete legarisztokratikusabb színházi kalandjának nevezte ezt a moszkvai periódust.

Anatolij Vasziljev visszaemlékezéséből kiderült, kapcsolata a színésznővel akkor kezdődött, amikor Törőcsik Mari (Schwajda Györggyel együtt) létrehozta a Művész Színházat, ahová meghívta az orosz alkotót rendezni. Ez kiemelkedő esemény volt az ő életében is, mondta Vasziljev. A rendező ezután hívta el a magyar színésznőt a saját társulatával közös munkára. Itt A nagybácsi álma című előadásra készültek, két nyelven. Vasziljev beszélt arról is, hogy a saját színházában egyfajta etűd-módszert alkalmazott, improvizációs technikát, és a próbák közben rájött, hogy erre az esetre ez a módszer nem alkalmazható. Úgy fogalmazott, hogy itt a cselekvést a megszólaláson keresztül hozták létre, vagyis a „cselekvő szó metodikáját” használták az előadás készítésekor. Ebbe a műhelymunkába kapcsolódott be Törőcsik Mari, a dokumentumfilm tanúsága szerint nagy intenzitással és fegyelemmel. A sajátos kordokumentumként is felfogható filmben nemcsak a neves színházi alkotó egyedi módszerébe láthatott bele a főként fiatalokból, színészhallgatókból álló közönség, hanem egy elmélyült, a nyugati színházi világban szokatlan metódusba is, amely egy-egy próbafolyamatban nem előre meghatározott határidőkkel dolgozik, nem „futószalagon” készíti a színpadra kerülő előadást, vagy – ahogy Vasziljev is megfogalmazta a filmben – nem produktumot, nem terméket állít elő.

Anatolij Vasziljev elmesélte még azt is, hogy Hemingway műve alapján Az öreg és a tenger címen tervezett létrehozni egy előadást Törőcsik Marival, de ez már meghiúsult a színésznő betegsége miatt. A história szerint az íróról elnevezett budapesti étteremben találta ki hirtelen, hogy Törőcsik Marinak ezt a szerepet szánja. A történetet a Nemzeti Színházban tartott Törőcsik Mari-emlékesten is elmondta a rendező, és itt látható volt egy eddig sehol be nem mutatott felvétel is a próbájukról. Vasziljev az emlékezésen azt is felidézte, hogyan „rángatta ki” korábban a kórházi ágyról a színésznőt egy új feladattal, Marguerite Duras művével, amit Kaposváron állított színpadra.

A Bérczes László rendezte emlékest nagyon meghatóan és minden részletre kiterjedően idézte fel Törőcsik Mari alakját, a műsorban olyanok vettek részt, akik életük valamely pillanatában, vagy szakaszában erősen kötődtek ehhez a különleges emberhez és színészi pályájához. Azt, hogy mennyire kivételes volt összetartó erejében is ez a művészszemélyiség és ez a pálya, mindennél szemléletesebben mutatja a névsor, ehhez nem is szeretnék többet hozzátenni. Olyanok jöttek el hangot adni a Törőcsik Mari iránti szeretetüknek és tiszteletüknek, mint Alföldi Róbert, Básti Juli, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Dés László, Érdi Tamás, Jordán Tamás, Kiss István, Kolonits Klára, Kozma András, László Zsolt, Molnár Piroska, Oláh Ibolya, Rozs Tamás, Söptei Andrea, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Uhrik Dóra, Anatolij Vasziljev, Vidnyánszky Attila, Voith Ági, Zsótér Sándor. Az est házigazdája Udvaros Dorottya és Stohl András volt. Bérczes László ízléses és megindító összeállítása igazán méltó volt Törőcsik Marihoz, mindahhoz, amit egész életében képviselt. A közönség is ebben a szellemben, taps helyett néma tiszteletadással fejezte be a rendkívüli színésznőről szóló megemlékezést.

Mert így is lehet. Szépen, méltósággal. A szeretet erejével.

Ungvári Judit

(2021. szeptember 23.)