A Nemzeti Színház hírei

Igazi 21. századi Nóra-értelmezést láthatott a MITEM közönsége a 12. napon a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatától, Botond Nagy rendezésében. Két század és két rendezői generáció „találkozott” tehát egy napon, hiszen most zárult le egy filmvetítéssel Anatolij Vasziljev részvétele is a találkozón. Az orosz mester egy időre elköszönt a magyar közönségtől.

Szokatlan stilisztikával, újszerű térhasználattal és dramaturgiával, helyenként egészen „bálványdöntögető módon” vitte színre Madách Imre Az ember tragédiája című művét az európai színház egyik legnagyobb mestere, Silviu Purcărete. A magyar színháztörténet ikonikus darabjából egészen sajátos hangulatú és humorú kamaradarabot varázsolt a román rendező a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatával együttműködve.

Súlyos, szikár sorok szólaltak meg a színpadon, komor képekkel és szaggatott zenei futamokkal a MITEM 10. napján, amikor először a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely Éjidő című előadását láthattuk Pilinszky János költészetéből. Ezen a napon három előadás is helyet kapott a programban, az olasz Misericordiáról az előző krónikában már szóltunk, Az ember tragédiája temesvári produkciója pedig a következő MITEM-krónika témája lesz majd. A délvidéki alkotócsapat erős előadást épített fel a Pilinszky-versek nyomán.

Vajon lehet-e súlyos társadalmi kérdésekről életigenlő derűvel szólni? A válasz egyértelműen igen, a MITEM 9. napján látott olasz Misericordia előadása alapján. A Sud Costa Occidentale társulatának bemutatója több színházi szervezet koprodukciójában valósult meg, a fókuszban az anyaság, a fizikai erőszak és a hátrányos helyzet kérdésköre áll, nem könnyű témák, valóban, ám az előadás mégsem hagy maga után szomorúságot vagy lehangoltságot.

A szerelem költészetének korokon átívelő, magával sodró gyönyörűsége szólalt meg a MITEM 8. napján. Ezen a napon két előadás is szerepelt a találkozó programjában, újra láthatta a közönség a szentpétervári Prijut Komedianta Színház Bűn és bűnhődését, utána pedig a spanyol Énekek éneke című produkció varázsolta el a nézőket különleges költőiségével. Az előző krónikánk az orosz előadásról számolt be, most pedig a spanyol bemutatóról szólunk.

Szenvedélymentes Dosztojevszkij-előadást láthatott a közönség a MITEM 7. napján a „komédiás menedékhely”, vagyis a Prijut Komedianta Színház produkciójában. A szentpétervári társulat kiváló színészekkel játszotta a mindenfajta külsődleges drámai gesztustól megfosztott előadást, amellyel a pandémia után először járnak Európában.

Bizonyos helyzetek szembejönnek velem a mindennapi életben, az utcán, az üzletben, amiből aztán összeáll egy téma, amiről beszélni szeretnék. A Misericordia előtt, például, egyszer a fiammal kórházban voltam, ahol kivizsgáltak. A kórteremben láttam egy autista kisfiút, aki állandóan a saját tengelye körül forgott, és a szűntelen mozgásban átragyogta őt a boldogság. Ennek az őrült és mégis örömteli táncnak a képe ébresztette fel bennem a vágyat, hogy elmeséljek egy történetet, aminek középpontjában, az élet és a művészet e szünet nélküli tánca áll...

A szamár nemcsak egy haszonállat az emberiség történetében, hiszen rengetegféle kulturális jelentés tapadt a nevéhez. Ezekbe is belegondolhattunk a MITEM 6. napján, amikor a színházi találkozó kísérőprogramjai között Asino (szamár) címmel, az orosz színházi alkotó, Anatolij Vasziljev 2017-ben készült filmjét láthatták az érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Taub János (1927-2010) Kossuth-díjas rendező, színházcsináló, színészpedagógus. A Nemzeti Színház és az egykori Kelemen László Színkör tagjai Budapesten az V. kerületi Zoltán utca 6. szám alatt, a rendező egykori lakóhelyén, emléktáblát avattak fel.

A nemzetközi színházi találkozó programjának legmeghatóbb pillanatai minden bizonnyal ezen a napon érték a közönséget, a MITEM 5. napját ugyanis a Törőcsik Marira való emlékezésnek szentelték a szervezők. Nem véletlenül volt ez az időzítés, hiszen szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, Az ember tragédiája 1883-as ősbemutatójára emlékezve. Törőcsik Mari személyében a magyar színház- és filmművészet egészen kivételes egyénisége előtt rótták le tiszteletüket a színházi élet legkülönbözőbb képviselői.