Vidnyánszky Attila

A díszpolgári cím adományozása és más kitüntetések átadása alkalmából a beregszászi művelődési házban mondott beszédében Vidnyánszky Attila meghatónak és élete egyik legnagyobb elismerésének nevezte a díszpolgári címet, mert “nincs fontosabb annál, hogy az embert itthon szeretik, hiszen nekem Beregszász az itthon”. Hozzátette, szerinte a díszpolgári cím odaítélése arról is szól, hogy 25 éves a beregszászi színház, amellyel elindult egy történet, egyben az ő személyes története is. A rendező hangsúlyozta, hogy a beregszászi színházban létrejött szellemiség a társulat révén átsugárzott a debreceni Csokonay Színházba és immár hat éve Magyarország első számú színházának a működését is a “Beregszászon született szellemiség határozza meg”.

Arany Maszk-díjat kapott a legjobb férfi epizódalakításért Dimitrij Lisenkov, aki Vidnyánszky Attila Bűn és bűnhődés című előadásában játszott. Az Arany Maszkot szokás az európai színházi Oscar-díjnak tartani. Vidnyánszky Attila a világ egyik leghíresebb színházában, az Alekszandrinszkijben rendezte meg a Bűn és bűnhődést.

A Nemzeti Színház nem utazott ennyit szerte a világban, Rómától Farkaslakáig. Mindenütt jelen szeretnénk lenni, valóban a nemzet színházává válni – mondja Vidnyánszky Attila, az intézmény újabb öt évre kinevezett igazgatója, aki arra a legbüszkébb, hogy az általa vezetett intézménynek már kialakult a saját közönsége.

Nem tudom, keresi-e a nehezített helyzeteket, vagy azok találják meg, de az biztos, hogy inkább beleálló, mint félreálló alkat. Azt pedig a legnagyobb csatazajban sem vitatta senki, hogy Vidnyánszky Attila eredeti, izgalmas, inspiráló és elkötelezett rendező, akinek arról, hogy mi a Nemzeti Színház szerepe, jelentősége és feladata, határozott elképzelései vannak igazgatóként. Hulej Emese interjúja.

A látomásos, víziókkal teli stílus alapeleme maga a tér, amely nem csak a játszóké, a közönség is helyet kap benne. Nincsenek elválasztva, ellentétben a nagyszínpaddal nincs köztük az a bizonyos láthatatlan fal, amelyet le kell bontani, hogy föltáruljon a titok… A titkok között ülünk.

 Van-e nagyobb bizonysága, döntőbb tanúja egy régi drámaíró aktuális erejének, mint hogyha úgy lehet nézni a művét, hogy csak most írta és a mai közönség számára? S lehet-e egy színháznak nagyobb öröme, mint ha a viruló jelen mellé odaállíthatja az élő múltat – s kettejük között állva tekinthet a jövőbe?” E Hevesi által 1930-ban írt próféciát Vidnyánszky és csapata a Bánk bánnal számomra hiteles programként hozza.