Az MTI is értékelésre kérte Vidnyánszky Attilát

"Azt ígértem, hogy nagyon széles sávon fogunk indulni, és ez meg is történt" - hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, aki júliustól vezeti a budapesti Nemzeti Színházat, hozzátéve, hogy minden második napra jut egy esemény a teátrumban.

Kiemelte, három premieren vannak túl, és valóban megnyitották a színházat: több tucatnyi vendégelőadást fogadtak, a jövő évadban akár 100 ilyen produkciót is láthat a közönség. Nyitottak a vidék és a külhoni területek felé, lezajlottak első turnéik, megvolt az első nemzetközi fesztiválszereplés. Elindultak lapjaik (Szcenárium, Nemzeti), megindult a rendezői gyakornokképzés, a kaposvári egyetemmel szoros együttműködésben vannak, működik a drámaírói műhely, elkezdődött a felolvasószínházi sorozat, és összeállt az évad második felében megvalósuló nemzetközi fesztivál programja is - sorolta a példákat Vidnyánszky Attila.
Most a legfontosabb, hogy minél szélesebb közönségréteget szólítsanak meg. "Komoly erőfeszítéseket fejtünk ki, hogy a nézők minél szélesebb körben ismerjenek meg bennünket, hogy lassan kialakuljon a közönségbázisunk" - mondta, hozzátéve: első bemutatójukat, a Vitéz lélek című művet eddig 19 alkalommal játszották, telt ház előtt.
A látogatottsági adatokról azt mondta: sokkal rosszabbra számított. Hozzátette: mivel most épül a repertoár, arra kényszerülnek, hogy többször játsszák ugyanazt az előadást, a Johanna a máglyán például szűk egy hónap alatt 11 alkalommal látható. Mint mondta, nincs mindig teltház, de az átlagot tekintve egészen jól állnak.

Elmondta: a Nemzeti Színház egyfajta érdekképviseletet kíván ellátni a határon túli színházi műhelyek számára. Szerdán például - a Thália Színházzal közösen - a külhoni magyar színházak vezetőivel szerveztek fórumot, a megtárgyalt kérdések közül több téma képviseletét felvállalja a Nemzeti Színház.

"Elindultunk a magunk elé tűzött célok felé, minden területen az elképzeléseink szerint haladunk. Rengeteg munkát végeztünk, és mindez sok tanulsággal jár" – fogalmazott, hozzátéve: egy területen még az előkészületek fázisában járnak csupán, azt szeretné ugyanis, ha a hátrányos helyzetűek megszólítására, a velük való a kommunikáció kialakítására nagyobb hangsúlyt fektetnének a színházak. „El kell érni, hogy a nemzeti státusú és a kiemelt színházaknak kötelező legyen ilyen programmal rendelkezniük. A modell kidolgozásának a feladata még előttük áll.”

Vidnyánszky Attila a nemzetiségi színházak ügyének felkarolásáról is szólt. A közelmúlt eseményei között felidézte: a Nemzetiben ünnepelte a magyarországi szerb színház a 20. jubileumát és a szerb színjátszás 200. évfordulóját. Hangsúlyozta: az efféle eseményeket nem egyszerű vendégjátékoknak tekinti, hanem ünnepeknek. Tavasszal az újvidéki színház 40 éves jubileumának ad otthont a Nemzeti, és a Szigligetit ünneplő nagyváradi színház is bemutatkozik Budapesten.

Mint mondta, egyre több helyre hívják a teátrumot, vidékre és határon túlra is. Az évad első felében a Vitéz lélek turnézott Debrecenben, Kárpátalján és a Partiumban, 2014 elején pedig Komáromban, Nagykanizsán, Székelykeresztúron és Nagyváradon is látható lesz. Az évad második felében Bécsbe, Szentpétervárra, Craiovába és Bukarestbe utazik a Nemzeti egy-egy előadása.

A tavaszi Madách Nemzetközi Színházi Találkozóról elmondta: a neve MITEM, díszvendége Oroszország lesz, és közép-európai nemzeti színházak mellett norvég, grúz, tatár színház is van a résztvevők között. Rendkívül fontosnak tartja, hogy esély teremtődik egy rangos nemzetközi találkozóra Budapesten, hiszen bezárkózva, a meghatározó és érdekes, különleges európai folyamatokat nem ismerve a magyar színházi szakma sem tud nyitott, innovatív lenni, és minket sem ismer kellőképpen a világ.

Vidnyánszky Attila kitért a magyar színház helyzetéről vasárnap Berlinben tartott fórumra is, ahol vita alakult ki közte és Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, művészeti vezetője között. Szomorúan jegyezte meg, hogy az esemény végén a konferencia hiábavalóságát kellett konstatálnia. „Hiába vittem magammal a színházak finanszírozásról a hivatalos adatokat, amelyekből kiderül, hogy soha ilyen jól nem voltak finanszírozva a függetlenek, mint az idén, ez nem érdekelt senkit. Azért nem, mert ez nem fér bele abba a prekoncepcióba, amely éppen ennek az ellenkezőjét állítja, és amely olyan jól hangzó tűnő érv. Hiába az érvek, hiába a számok, hiába a nyitottságunk a párbeszédre, ezeket a falakat képtelenség áttörni. Berlinben sem sikerült "- vélekedett.
Kifejtette: a Berlinben tapasztalt elutasítás pontosan beleillik abban a sorba, hogy a Le Monde nem közölte egy a személyét érintő cikkre adott válaszát, de így járt a kortárs francia irodalom egyik jeles képviselője, Valère Novarina is, akinek cikkét, amelyben védelmébe vette Vidnyánszkyt a méltatlan franciaországi támadásokkal szemben, a párizsi lap szintén nem hozta le. A német Theater Heute sem közölte cikkét, amiben reagálni szeretett volna a vele szemben elhangzott vádakra és csúsztatásokra; egy svéd forgatócsoportnak egy órás interjút adott, ám végül a filmjükben – amely lesújtó képet festett az országról – egyetlen szavát sem idézték. Ennek oka, magyarázta, hogy olyan érveket használ, olyan módon értelmezi a mai magyar valóságot, amit nem szeretnek külföldön hallani, ezért ezt a véleményt egyszerűen elhallgatják azok, akik számára véleménynyilvánítás szabadsága egyébként szent.
Kérdésre válaszolva elmondta: a párbeszéd reménytelennek tűnik, mégis folytatni kell. Akkor is folytatni kell, ha egyesektől agresszív elutasítás, kirekesztés, más gondolatok befogadásának képtelensége tapasztalható. Ráadásul az elutasítás, ami már a gyűlölet határát súrolja, azok részéről nyilvánul meg ilyen egyértelműen, akik a nyitottság és a sokszínűség bajnokainak szerepében tetszelegnek.
„Megdöbbentő volt, hogy amikor kollégámmal a vitáról már távozóban voltunk, egy csoportból kivált egy fiatalember, aki társai helyeslése mellett klerikálfasisztának nevezett, és indulatosan a szemembe vágta: még az unokáimra is bélyegként ég majd rá, amit most művelünk!”
Elmondta: a beszélgetésen szóba került legutóbbi rendezésének, a Johanna a máglyán című előadásnak az a jelenete, amelyben több európai politikus karikatúrája is szerepel. "Boldogan kifejtettem volna, hogy én Európa-párti vagyok, hogy az európai integrációt számos hibájával együtt támogatom. De azok közé tartozom, akik azt mondják: a világ és Európa gazdasági válságát megelőzte egy mély morális válság. Azt, aki erre a morális válságra keresi a válaszokat, ahogyan én ezt teszem, és az „megszabott” iránytól eltér, kirekesztik" - fogalmazott Vidnyánszky Attila.

A Johanna a máglyán című produkcióról szólva a kritikáról is beszélt. Fáy Mikós Népszabadságban megjelent írásával kapcsolatban kifejtette: ez túllépet egy határt, mert már nem arról van szó, hogy a szerző negatív véleményt mond egy művészeti alkotásról, ami jogában áll. Az írásában Fáy a címszereplő Johannát alakító Tompos Kátya alakításával kapcsolatban az „ijesztő dilettantizmus” jelzős szerkezetet használta. Az effajta vélemény sulykolásának semmi köze a szakmaisághoz, hanem egyfajta ördögi mechanizmus. Mivel a kritikus nem ért egyet az előadás rendezőjével ideológiai alapon, a védtelen színészt lehetetleníti el. Ezzel nemcsak megkísérli szembeállítani a rendezőjével, hanem a pályája elején álló színészt a kritikus által diktált, sulykolt irányhoz való igazodásra kényszeríti. Ha igazodsz, majd jó kritikát kapsz – üzeni Fáy, állítja Vidnyánszky. „Egész életemben az igazodási kényszerek ellen küzdöttem. Azt láttam a magyar színházi szakmában is, hogy művészgenerációk szabad önkifejezését gúzsba kötötte az egyfelé igazodás kényszere, amit kritikusok sora is csak erősített évtizedeken keresztül. Azzal, hogy sokfajta gondolkodásmód nyer teret, azzal az igazodási kényszerek oldódnak, ami sokak számára felszabadulást hoz a művészeti életben” – mondta Vidnyánszky Attila.

(2013. december 13.)