Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2021. június 22. - Paulina Napja

Interjú

Bánk bán

Érzékeny államférfi?

Mátray László – Bánk bán

Korábban már játszotta Katona hősét, de most neki is újra kellett ismerkednie régi ismerősével. Mátray László az erdélyi és a pesti Bánk bán közötti különbségről, és arról, miért határos a lehetetlennel a címszerep megformálása.

Sokan a kötelező olvasmányoknak kijáró távolságtartással kezelik Katona drámáját. Emlékszik az első találkozására a Bánk bánnal?

– Tudom, hogy a diákok általában sajnos nem a megfelelő pillanatban olvassák először a Bánk bánt, de nekem nagy szerencsém volt a középiskolai tanárommal. Elsősorban nem a darab politikai-történelmi oldaláról közelítette meg velünk Katona művét, hanem a szereplők érzelmi motivációját elemezte. Egy kamaszt szerintem így könnyebb megragadni. Bennünket sikerült is. Bánk számunkra nem százada egyik legbefolyásosabb embere, hanem egy szerelmét féltő férfi volt, akinek a belső vívódása rokonszenvet kelt.

Söptei Andrea és Mátray László, jelenet  Bánk bán című előadásból  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A legtöbb tanuló ellenállása abból is következhet, hogy Katona szövege nagyon sokrétegű, Bánk bán történetének minden vonatkozását megérteni nem kis kihívás. Bánk csupa ellentmondás – egyszerre erős és törékeny karakter –, márpedig az élet paradoxonait nem könnyű feldolgoznunk.

Nemcsak a középiskolások, hanem még mintha Horváth János irodalomtörténészünk elismerő szavai is a darab nehézkességére utalnának: „Bánk bán a világirodalom legszínszerűbb drámáinak egyike: mindamellett az olvasás támogatása nélkül nem érvényesülhet a maga igazi értéke szerint; nincs irodalmi mű, mely ennyire megkövetelné a filológiai-kritikai magyarázatot.” Ezért nehéz színpadon játszani Bánkot?

– A legfőbb kihívás a cselekmény és a főhős jellemének összetettsége. Ha mint színházi előadásról beszélünk, akadnak nehezebben értelmezhető szövegek. A mű történelemszemlélete persze erőteljesen függ a rendezői értelmezéstől, és emiatt akár megosztó is lehet. A mostani nemzetis produkciót viszont Vidnyánszky Attila kamara-előadásként rendezi meg, ami már önmagában is elárulja, hogy nem feltétlenül várja el a nézőtől, hogy a történelmi dráma összes szereplőjének hátterével tisztában legyen. Ráadásul ez mai előadás lesz, tehát senkinek sem kell elvesznie a filológiai részletekben. Színészként sem egy történelmi tabló részeként gondolok a szerepemre, hanem olyan karakterként, akinek egymással látszólag ellentétes érzelmeket kell kicsalogatni a nézőkből.

A Nemzeti egykori ikonikus Bánk bánja hálátlannak tartotta a szerepet. Bessenyei Ferenc 1968-ban azt írta: „A Bánk bánban hibás szituációk vannak. A darab dramaturgiája állandóan méltatlan helyzetben felejti hősét. Csaknem százötven éve minden kudarcsorozat végén megállapíthatjuk, hogy Katona műve egyedülálló remekmű, csak éppen a Bánk bánt játszó színészre zúdul a néha becsületsértésig fajuló negatív jelzők tömege.” Egyetért a nagy előddel?

– Abban mindenképpen, hogy kutyanehéz szerep. Amit a darab olvasóiról beszéltünk, az a Bánkot játszó színészre is igaz: paradox személyiségről van szó, akit nagy kihívás megformálni.

Jelenet  Bánk bán című előadásból  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt

2011-ben már sikerrel játszotta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban a Bánk bán címszerepét. Miben tért el az az előadás a most készülőtől?

– Bocsárdi László szentgyörgyi rendezése megosztotta a nézőket azzal, hogy elhagyta az utolsó, ötödik felvonást. A mostani próbafolyamat különleges pillanatában vagyunk, hiszen még nem jutottunk el az ötödik felvonásig, márpedig Bánk és II. Endre király darabvégi párbeszéde kulcsfontosságú, én például érzem, hogy akkor kerül majd bennem helyre a szerep, ha ezt a nagy találkozást lepróbáljuk. Ez a jelenet nemcsak azért fontos, mert az ország két legfontosabb embere beszéli meg a magyarok jövőjét, de azért is, mert két hasonló élethelyzetben lévő férfi találkozik itt: Bánk a feleségét, Melindát vesztette el, II. Endre pedig Gertrudis királynét. Ráadásul a király az, aki megítéli az egész darab cselekményét, és természetesen Bánk tetteit. Minden néző azért izgul, felül tud-e kerekedni a király a magánéleti sérelmén az ország békéje érdekében.

Mennyiben jelent mást a nemzeti drámánk előadása Erdélyben, mint itt, az anyaországban?

– Természetesen adja magát a párhuzam, amivel ugyan nagyon óvatosan kell bánni, de attól még egyetlen erdélyi előadás sem kerülheti meg, hogy a nézők ne vessék össze a darab merániai szereplőit a román többségi társadalom bizonyos hangjaival. Ebből a szempontból is nagyon fontos, mit is gondol az adott rendező Petur bánék lázadási kísérletéről. Az, ahogyan Bánk az erőszakos, mohó merániai hatalmasok ellen szervezkedő Peturék összeesküvését csírájában elfojtja, igazi államférfire vall. Egyben ez a jelenet a bizonyíték rá, hogy a Bánk és Hamlet közötti párhuzam alapvetően téves. Hiába vívódó alkatok mindketten, Bánk képes a politikai cselekvésre. A kérdésére visszatérve: itt, Budapesten ez a párhuzam nem sokat jelentene. Színészként pedig azért is más a pesti Nemzetiben játszani Bánkot, mert újra meg kellett tanulnom nyitottnak lenni egy újfajta értelmezés irányába. A kezdeti próbák során sokszor nem értettem Vidnyánszky Attila szándékát, de aztán rájöttem, hogy ő nem csupán másként értelmez bizonyos részleteket, hanem ez egy teljesen más Bánk bán lesz, mint Bocsárdi Lászlóé, azaz nekem is elölről kell kezdenem az olvasást. De mindannyiunk számára ilyen egy igazi előadás: mintha újra ismerkednénk egy régi ismerősünkkel.

Lukácsy György

(2017. szeptember 21.)