A Nemzeti Színház hírei

A veszprémi Padányi Katolikus Gimnáziumból érkező Csalogányok csapata lett az első az immár hatodik alkalommal megrendezett vetélkedőn. Nekik és a többieknek is szeretettel gratulálunk! Örömmel töltött el minket, hogy ennyi fiatalt sikerült idén is megmozgatnunk, akik most is bizonyították, hogy középiskolai tanulmányaik mellett  nem kevés időt és energiát áldoznak a számunkra is oly fontos színházművészet mélyebb megismerésére.

Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának egyik próbája után találkozunk a Júlia szerepét alakító Szász Júliával és a Rómeóként bemutatkozó Herczegh Péterrel a Nemzeti Színház büféjében. A két fiatal a fotózás kedvéért leveti a járvány miatt viselt arcmaszkot, és a jelképes színházi álarcok sem kerülnek elő, hiszen az alakoskodás távol áll tőlük, nevetésről sem lehet szó a készülő előadás kapcsán. Pedig végletek között feszül a dráma. Rómeó és Júlia megéli a legnagyobb boldogságot, majd a legszomorúbb tragédiát is – a történet szerint néhány nap, a színpadon néhány óra alatt.

Alapvetően úgy kell hozzáállni egy színdarabhoz, hogy egyik szereplő sem tudja, mi lesz a történet vége. Dajkaként az a törekvésem, hogy Júlia minden áron boldog legyen. Ha Rómeóba szerelmes, akkor vele legyen az.

Nagyon örültem ennek a szerepnek, mert Lőrinc barát Shakespeare füvesembere, ferences szerzetes, aki szereti és ismeri a természetet – benne az emberi lélek minden rezzenését. Egy életet igenlő, szeretetet sugárzó, segítőkész pap, Rómeó és Júlia gyóntatója, ahogyan manapság mondjuk: lelki vezetője.

William Shakespeare klasszikusával zárja a – járvány miatt csonka – évadát a Nemzeti Színház. Miért nem a pandémia teszi aktuálissá Rómeó és Júlia pestis idején játszódó tragédiáját? Miért akarunk szembesülni időről időre egy történettel, amelynek pedig jól tudjuk a végkifejletét? Miként ragyogtatja át Shakespeare a szerelem csodáját minden kisszerűség mocskán? Erről is beszélgettünk Vidnyánszky Attilával.

Nehéz másfél éven vagyunk túl. Társulatunk a zárva tartás alatt is dolgozott, de "néző nélkül nem ér az egész semmit" - mondta Vidnyánszky Attila a megjelent újságíróknak. Örülünk a nyitásnak, pénteken megtarthatjuk a Rómeó és Júlia bemutatóját. Az előadás "egyedi és megismételhetetlen" próbafolyamatáról dokumentumfilmet forgattunk, amelyet ma vetít az M5, holnaptól pedig online nézhető a TV2 Play-en. Szeptemberben - a várható utazási nehézségek ellenére - reményeink szerint meg tudjuk rendezni a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót. Bérczes László szervezésében (a MITEM-en) emlékesttel tisztelegünk Törőcsik Mari előtt. A műsorunkban már olvasható, nyáron is jelen leszünk a fesztiválokon, így pl. a Csíksomlyói passióval augusztus 13-án Debrecenben. Majd színművészeink közreműködésével az új évad bemutatóit, kilenc plusz egy előadást vettünk sorra.

Shakespeare aranyszobra, a szerelmesek örök meséje – vagyis a Rómeó és Júlia. Milyen volt, és milyen lesz? – évadforduló és premierkínálat. Mit tud a színházi Porsche? – a Nemzeti műszaki igazgatója mesél. A Nemzet Színésze – Lehoczky Zsuzsa. 200 éves az első magyar kőszínház – és sok egyéb érdekesség olvasható a Nemzeti Magazin friss számában, amelyet a pénteken nyitó Nemzeti Színház közönsége már a kezébe is vehet!

A trianoni tragédia után is megmaradt a nemzet, mert sokan tisztában voltak vele, hogy "a nemzet egysége nem bontható meg, ha tudjuk: az állam és a nemzet közül a nemzet a fontosabb" - Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szavai ezek a Nemzeti Összetartás Napja alkalmából tartott számos megemlékezés egyikén Nyíregyházán. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, közösségi oldalán mondta: 101 évvel Trianon után Magyarország él, megerősödött, folyamatosan nyeri vissza gazdasági függetlenségét, politikai cselekvőképességét, és növeli szerepét ebben a régióban. E jeles nap záró eseménye zajlott a Nemzeti Színházban. Balog Zoltán református püspök szavai után hazánk közjogi méltóságai és a közélet, kultúra meghívott vendégei a Tizenhárom almafa című előadásunkat nézték meg.

Gondoljunk bele mai fejünkkel, mit is ábrázol Shakespeare: két fiatalt, akik az életüket adják egymásért. Ki merne manapság végigmenni ezen az úton? Bízunk-e még egymásban annyira, hogy odaszánjuk az életünket a másiknak? Mondja Szűcs Nelli.

A Rómeó és Júliáról szóló összeállításunkban Barta Ágnest és Mészáros Martint is megkérdeztük az előadáshoz kapcsolódó emlékeikről. A kulcskérdés szerintem a családi titkok áthagyományozódása - monta egybek között Barta Ágnes. A Capuletek és a Montague-k rivalizálásában az a legizgalmasabb, hogy a két fiatal már nem is tudja, honnan ered ez a kíméletlen szembenállás.