A Nemzeti Színház hírei

Az angol reneszánsz egybeesik a nyugati mediterrán térségben kibontakozó barokk idejével; annak formálódó szellemisége éppúgy nyomot hagy benne, mint a helyi, középkori örökség. A korszak drámáinak, mindenekelőtt William Shakespeare (1564–1616) alkotásainak jelképisége ennek a többes meghatározottságnak a tükrözője; a rózsaképek antik, középkoron átszűrődő antik és itáliai eredetre valló reneszánsz formáira a manierista alakítottság is jellemző. A színjátszásban, illetve az udvarló-hódító viselkedésben fölhasznált szövegek, annak eredményeként, hogy a populáris műveltség tartalmát is rögzítik, kitűnő források egy, az universitasokon képzett eliténél tágabb népréteg köznapinak tekinthető ismereteiről.

Rómeó és Júlia hamar megtalálta helyét a mozitermekben is. A néma szerelemtől a musicalig minden formában láthattuk őket a filmvásznon. Bár az ifjú szerelmesek története felejthetetlen, a legtöbb filmes feldolgozás felejthető – de akad legalább három emlékezetes darab is. S hogy van-e köze az álomgyári Shakespeare-nek a magyarokhoz? Nem is kevés.

Tybaldot alakította a Nemzeti 1983-as Rómeó és Júliájában, a most készülő produkcióban Montague szerepében lép majd fel. Arra kértük, idézze fel a Nemzeti legendás egykori főrendezőjének, Sík Ferencnek a rendezését és alakját.

"Ha megismered önmagad, akkor te – mint a nagy egész része – az egészre is hatni tudsz. Ez a belső útkeresés számomra nem köldöknézést jelent, hanem a világ működésének, lényegének a kutatását. Engem ez foglalkoztat leginkább a művészetekben, a zenében, a táncban, a színházban. De önmagam megismerését természetesen nagyban segíti a környezetemmel, a nézőkkel zajló állandó dialógus."

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Törőcsik Mari helyére Lehoczky Zsuzsát választották meg.

Felvettük a kapcsolatot hazai színházigazgatókkal, azt tudakolva, milyen helyzetbe került az általuk vezetett intézény a világjárvány következtében. Kérdéseinkre Rudolf Péter, a Vígszínház, Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház, Gemza Péter, a debreceni Csokonai Színház és Vándorfi László, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója válaszolt. Megkerestük még Nemcsák Károlyt (József Attila Színház), Béres Attilát (Miskolci Nemzeti Színház), Orlai Tibort (Orlai Produkciós Iroda) és Pintér Bélát (Pintér Béla és Társulata) is, de ők nem reagáltak kérdéseinkre.

”Úgy érzem magam, mint egy könnyűbúvár, akinek egy lélegzetvételnyi levegője van, és ezt kell beosztania, hogy minél tovább kitartson” – mondta Andreas Boonstra, a Stockholm egyik külvárosában, Gubbängenben levő Moment színház alapítója és vezetője. Épphogy csak sikerült bemutatni tavaly márciusban az Inspekció 2020 című darabot, amivel a Moment meg akarta ünnepelni fennállásának húszéves jubileumát. Darabunk arról szólt, hogy milyen együtt öregedni egy színházzal. Az egyetlen, bemutató előadást követően azonban a Momentet be kellett zárni a járvány miatt.

Ami korábban elképzelhetetlen volt: egy rendelet értelmében 2020. március 11-től kezdődően Romániában egyetlen előadó-művészeti intézmény sem fogadhatott nézőket. A járványvédelmi intézkedéssel nem csak a pandémia, hanem egy apokaliptikus érzés is megérkezett. Ekkor azonban még mindenki hitte, hogy csupán két hétről, rosszabb esetben március végéig terjedő időszakról van szó, ami után minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Azóta már tudjuk: nem így történt.

Nincs terv – pedig lehetne, Home-office színészet,  Zoom-esztétika, A politika nem érti... Németország színházai zárva vannak. A legtöbb intézmény 2021. március végéig lemondott minden programot, és átköltözött az online térbe. Már a tavaly márciusi első hullám is keményen érintette a színházakat, és be kellett zárniuk. 

2020. március 16-a óta egyetlen olyan nap sem volt Magyarországon, amikor az előadó-művészet valamilyen hatósági korlátozás nélkül gyakorolható lett volna. Több mint egy év tapasztalatait gyűjtöttük össze. Kitekintünk a német, az amerikai, a svéd és a román színházi világra, hogy lássuk, hogyan kezelték a válságot tőlünk eltérő és hozzánk hasonló színházi struktúrájú országok. Megkérdeztünk fővárosi és vidéki színházigazgatókat, érdekképviseleti szervezeteket, hogy lássuk, milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét. Csokorba szedtük az elérhető támogatásokat is.