A Nemzeti Színház hírei

A Történelem fája növekszik: az élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt hadvezérekkel, egy magányos anyával és egy költő lányával, aki gyerekként arról álmodozott, hogy együtt repül majd az apjával. (A több nyelven zajló előadás magyar szövegkönyve letölthető a honlapunkról!)

Györgyi Anna nem gondolja, hogy magánemberként különösebben érdekes lenne, viszont színészként eddig is nagyon sokféle szerepben megmutatkozhatott. Legfőbb erényének a formálhatóságát tartja. Ennek köszönhetően megúszta a beskatulyázást. Soha nem kérne magának semmilyen szerepet, még akkor sem, ha kérhetne.

Hirtelen egy abszurd helyzet válik normává, és mi teljes egészében elfogadjuk a világ őrültségét – mondja Valerij Fokin, aki Dosztojevszkij nálunk ismeretlen művét, A krokodilust állítja színre. Az ősbemutató rendezőjével beszélgettünk, és bepillantottunk egy próbájára is.

Tóth Ilona
​Cinkota, 1932. október 23. – Budapest, 1957. június 26.

– Valahol a hal és a nyúl között. Olyan az íze – magyarázza Olt Tamás, hogy el tudjuk képzelni, milyen is lehet a thaiföldi krokodilhúsból készült hamburger. Ő a nászútján kóstolta, nem is nagyon hagyhatta ki a lehetőséget, ha már egyszer olyan darabban játszik, amelyben ugyan fordítva történik mindez: egy krokodil nyeli le a jóravaló hivatalnokot, Ivan Matvjevicset. A Horváth Lajos Ottó által alakított figura életben marad a krokodil gyomrában, és onnan kezdi terjeszteni különféle világjobbító nézeteit. Azt a figyelmet, amit a szürke, senkit sem érdeklő Matvjevics korábban nem kapott meg a világtól, lenyelt állapotban igencsak kiélvezi, és fényes politikai karrier elé néz. Ám míg a fenevad gyomrában éli világát, váratlan dolgok történnek…

A néző is olyan, mint a színész. Valahol mindig gyerek marad - mondta Szűcs Nelli színésznőnk az Origo munkatársának, aki érdekes riportban számolt be Nyílt napunkról. Az MTI munkatársát elsősorban a közelgő Tóth Ilonka bemutatónkról szervezett beszélgetés érdekelte. A nézők birtokba vették a színház valamennyi közösségi terét, a kulisszajáráson pedig az amúgy elzárt területeket is bejárták. Fogytak a bérletek, gazdára talált a tíz exkluzív Évadkönyv. A legtöbben a Csongor és Tünde előadásra váltottak jegyet, ezt követte a két közelgő új bemutató, A krokodilus és a Szenvedély. 

1956. október 23-án, kedd délelőtt Háy Gyula Varró Gáspár igazsága című darabjának a főpróbája folyt a Nemzeti Színházban (amely akkoriban a Blaha Lujza téren állt). A termelőszövetkezet kanászáról szóló darabot Major Tamás rendezte (a 26-ra kitűzött bemutatót elsodorták a forradalom eseményei). Délelőtt tartották a Salemi boszorkányok olvasópróbáját.

Nincs annál rosszabb, mint megszokásból emlékezni jelentős évfordulókra. Václav Havel esetében ez a kötelesség azonban több mint kedves, hiszen művei és gondolatai napjainkban is súllyal bírnak. Azt a kijelentését például, hogy "a demokrácia bonyolult dolog, de elengedhetetlen, hogy mindenki részt vegyen benne", napmint nap fel kellene idéznünk - írja a Cseh Centrum kiadványa, az Ahoj című programajánló magazin, köszöntve a Václav Havel tiszteletére, a Nemzeti Színházzal közösen rendezett kétnapos mini-fesztivált.

Kedves Nézőink! A Nyílt napon az első 10 bérletvásárlónkat egy-egy Nemzeti Színház évadkönyvvel ajándékozzuk meg. A száznegyven oldalas kiadvány hű krónikája a Vidnyánszky Attila vezette évadoknak és a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozóknak (MITEM). Kalandra fel, az első tíz szerencsés hazaviheti exkluzív kiadványunkat!

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata A nyugalom című, Radu Afrim rendezte produkciója kapta a legjobb előadásnak járó elismerést a Színházi Kritikusok Céhének szerda esti díjátadóján a Budapest Bábszínházban. A Nemzeti Színház Galilei élete című előadását két díjjal jutalmazták a kritikusok. Zsótér Sándor a legjobb rendezés, Trill Zsolt a legjobb férfi főszereplő díját kapta. Életmű díjat kapott Törőcsik Mari.