A szerző szelleme – MITEM13 Krónika 16. Almetyjevszki Tatár Drámai Színház, Tatár Köztársaság, Oroszország: Félbeszakadt dallam

Szép sikerrel, nagy érdeklődés mellett mutatkozott be a Félbeszakadt dallam almetyjevszki előadása a magyar közönség előtt. A különleges színpadi kivitelezésű, megkapó, lírai produkciót kétszer is eljátszotta a tatár társulat a MITEM programjában.

A rendszeresen színházba járó magyar néző egészen sajátos pozícióból szemlélhette ezt az alkotást, hiszen egy olyan rendező munkája, aki félig-meddig „a mi kutyánk kölyke”: Sardar Tagirovsky Magyarországon nőtt fel, a színházi „szocializációja” főként erdélyi magyar társulatoknál történt, Marosvásárhelyen tanult, sepsiszentgyörgyi, illetve szatmárnémeti rendezéseivel több fesztiválon (például a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján) fordult meg és kapott elismeréseket, dolgozott Debrecenben, a Csokonai Színházban, a Nemzeti Színházban is. A MITEM-en is láthattuk már produkcióját, néhány évvel ezelőtt a Szatmárnémeti Harag György Társulattal hozta el a Szőcs Géza műve alapján készült Raszputyint, ami fergeteges szakmai és közönségsikert aratott. Pár évvel ezelőtt szülőföldjére, Tatárföldre fújta a szél, ahol 2024-től az Almetyjevszki Tatár Drámai Színház művészeti vezetője lett. Így megkülönböztetett figyelemmel várhatták a MITEM rendszeres látogatói ezt a produkciót, amely a máig legismertebb tatár zeneszerző, Ferit Jarullin életéből meríti a történetet.

A komponistának sajnálatosan rövid élet jutott, ugyanis mindössze 29 évesen esett el a második világháborúban, 1943-ban. Mégis meghatározó zenei munkásságot hagyott maga után, Suralé című balettjét a tatár komolyzene legfontosabb művének tartják, amely a nagy orosz színházak műsorán is szerepel. Zenei világa olyanokkal rokonítható, mint Grieg, Rimszkij-Korszakov, Sztravinszkij, de akár Bartókkal is mutat hasonlatosságokat. Izgalmas vállalkozás volt tehát az almetyjevszki társulattól a legnagyobb nemzeti zeneszerzőjük életének feldolgozása, különösen, hogy annak főműve éppen a tatár mitológián és néphagyományokon alapul, a saját múlt, a saját örökség megértése mindenképpen kapaszkodót ad az ember jelenében is. Külön értékes ez a vállalás, ha egy olyan „messzire szakadt” földijük állítja színpadra, aki gyökereiben a tatár kultúrához kötődik, ám más kultúrákban való nevelkedése okán más nézőponttal, s egyfajta külső látással is rendelkezik.

Sardar Tagirovsky eddigi rendezéseiben is megszokhattuk már, hogy nem szokványos megoldásokkal, mindig eredeti játékötletekkel, vendégszövegek beemelésével, különböző stílusok egyedi kevercsével dolgozik. Ezt a hozzáállását a Félbeszakadt dallam esetében is megtartja: a nézőket a forgószínpadra ülteti, s a nézőtér folyamatos mozgatásával ér el speciális hatásokat (akárcsak a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásban annak idején Vidnyánszky Attila). Ebben az előadásban ez a megoldás részben a zeneiség érzetének színpadtechnikai megalapozása, részben pedig azt a kerettörténetet is megemeli, amelyben zeneszerzővel már halála után találkozunk. Ez az ötlet érdekes és szerencsés kiindulópont, Jarullin, aki a szemünk előtt esik el a harcban, kilép a földi színtérről és a „szellemkalauzoknak” köszönhetően végigtekint az életén. Szép dramaturgiai megoldás ennek a spirituális dimenziónak a használata, amely egyfelől módot ad arra, hogy ne pusztán egy lineáris történetet lássunk, másfelől a szellemiségét vagy a szerző munkásságát is jobban meg lehet idézni.

Talán egy picit ebben szenved csorbát az előadás, valahogy az az érzetem támadt, hogy arányaiban az életrajzi történés több volt és túl keveset látunk a zeneszerző főművéből előbúvó Suralé alakjából, aki ugyan egy markánsabb epizódban megjelenik, de szerintem még bátrabban lehetett volna építeni a zenére, a balettre, a népi kultúrára, az ezekből kiinduló fantáziákra. A tatár mitológia „trollja”, Suralé a néphit szerint egy erdei szellem, aki elég összetett figura, védi az erdőt, ugyanakkor félelmetes démon is, szimbolikus alaknak számít a tatároknál, ezért egyfajta identitáserősítő jelkép lehetne ebben az előadásban is. Izgalmas lett volna még többet látni tehát ebből a balettből, már csak azért is, mert amit láttunk, az nagyon szép volt (Leiszan Zagidullina bravúros táncjátékával láthattuk a figurát). Ahogyan a zene is gyönyörű, ezért érdemes lett volna talán még többször beleszőni az előadásba. Mindemellett nagyon megkapó volt a szerző életeseményeinek megidézése, Rausan Mukhametzsanov rendkívül érzékenyen és mély átéléssel jelenítette meg Jarullin alakját, de jók voltak a családtagjait játszó színészek is, egységes társulat képe bontakozott ki a játék alapján.

Sardar Tagirovskynak ez a munkája annak is bizonyítékául szolgált, hogy a rendező „szervesült” az almetyjevszki színházban, nyilván tudott olyan színeket, megközelítéseket vinni a társulat életébe, ami ott újszerűen hatott, de – minden bizonnyal – ő maga is tanult és tanul a közös munkából. Jó lenne többet látni ennek gyümölcseiből…

Ungvári Judit

(2026. May 16.)