MITEM13 krónika
Immár másodízben szerepelt az észak-macedóniai Török Színház a MITEM programjában, 2025-ben egy Maeterlink-darabból, A vakokból hoztak el egy egészen egyedi feldolgozást, idén pedig Peter Shaffer darabját, a filmváltozatból közismert Amadeust láthatta tőlük a fesztiválközönség.
Erős hatású, letisztult, bravúros megoldásokkal teli Amadeust láthattunk Andrej Cvetanovski rendezésében, s talán azt is mondhatnánk, hogy az adaptáció középpontjában ennek a történetnek egyfajta „hétköznapi” olvasatát kaptuk. Nem annyira a zseni megérthetősége-meg nem értettsége volt az előadás fókuszában, hanem inkább a gonoszság megszületésének a természete, az a folyamat, ahogyan az irigység, a pénz és a befolyás elvesztésétől való félelem elhatalmasodik azon, aki érzi, hogy képtelen felülkerekedni a másikon. Röviden, ez a változat sokkal inkább szólt Salieriről, mint Mozartról, annak ellenére, hogy a darab szerethető központi figurája mégiscsak ő maradt. De mintha a világunk manapság inkább a Salierikről szólna, mint a Mozartokról – gondolhatja a néző. A kisstílű törtetőkről, akik eltaposnak mindenkit, aki útjukba áll, bemocskolnak mindent, ami érték, csupán azért, hogy ők tűnjenek ki a tömegből, vagy látsszanak jobb embernek.
Andrej Cvetanovszki rendezése több szempontból is figyelemre méltó. Például azért, mert nem elégszik meg az unalmas kosztümös történetmeséléssel, itt egy sokkal lényeglátóbb értelmezést kapunk. Erősen meghúzta a szöveget, a Shaffer-féle többfelvonásos műből itt egy kétórás sűrítményt kap a közönség, amely a rövidebb verziónak, a kisebb térhasználatnak, illetve a szinte csontvázszerű látványelemeknek (például a fémváz-kontúros zongora) köszönhetően jóval nagyobb drámai erőt tud összpontosítani. A színpadkép a megszokottnál kisebb léptékű (nem nagyszínházi térben játsszák), de szűkebb tér ellenére nagyon is impozáns, a macedón rendező a jelzésszerű díszletelemeket rendkívül ügyesen használja fel a stílusjátékokhoz. Ilyen például az egészen absztrakt hatású díszletről lelógó szalagokkal való „körtánc”, amikor a szereplők körben haladva a színpadon összecsomózzák ezeket a szalagokat, egyszerre asszociálhatunk a Párkákra, a sors fonalára, de akár a pókhálóra is, amelynek közepén már ott leselkedik a ragadozó pók. A nagyon jól kitalált díszlet (Szergej Szvetozarev) fontos elemei még a forgatható tükörajtók, amelyek azon kívül, hogy látványos játéklehetőséget és egyedi vizuális megjelenést kölcsönöznek az előadás terének, az önvizsgálat szimbolikáját is megidézik. Ugyanígy, esztétikusak és jelzésszerűek a jelmezek (Rade Vaszilev), amelyek sziluettjükben ugyan felidézik a bécsi udvar öltözékeit, mégis nagyon mai-kortárs viseletek maradnak színvilágukkal és itt-ott op-artos mintáikkal.
Az előadás színészei rendkívül dinamikusan nagy energiákkal és széles érzelmi amplitúdóval játszanak, van ebben a feldolgozásban valami nehezen körülírható, de mindenképpen élettel teli balkáni erő. Nekem kimondottan tetszett, hogy Jetkin Szezair Mozartja nemcsak az infantilizmust hangsúlyozza, hanem kellően érzelemgazdag és árnyalt. A „hülye csodagyerek” csupán az első jelenetben látható, azzal a geggel fűszerezve, hogy ott cumival a szájában jelenik meg. Kimagaslóan jó alakítást nyújt a Salierit játszó Szelpin Kerim, aki egyértelműen az előadás motorjának mondható. Ravasz és manipulatív figurája, erős kisugárzása uralja a színpadot, tökéletes választás volt erre a szerepre. Constanze alakjában Szlanyana Vujosevity üde színfolt, ám benne is nagy drámai erő munkál, a bohókás, komédiás Constanzét éppúgy képes megmutatni, mint a megtört asszonyt.
Összességében az eddig látottaktól nem radikálisan eltérő, de mindenképpen szokatlan, ügyes megoldásokkal élő, intenzív drámaiságú, feszült figyelmet kiváltó, erős előadást láthattunk az észak-macedóniai Török Színház Amadeusában, kitűnő színészi alakításokkal. Így néhány produkcióval a hátunk mögött már kijelenthető az is, hogy a MITEM-en az etnikai és nyelvi kisebbségek színházait bemutató program elég színvonalasra sikerült, s reméljük, ez a sor folytatódik a következőkben is.
Ungvári Judit
(2026. május 11.)