EGY FESZTIVÁL SZÜLETÉSE III.

A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) negyedik programja tovább szélesedett, mind szakmai-művészi, mind szervezési és logisztikai szempontból. A 11 ország 21 produkcióját felvonultató fesztivál időtartama 19 napra bővült és kilépett a Nemzeti Színház épületéből, mivel néhány fontos eseményt, előadást más helyszínen rendeztünk meg. A találkozó szlogenje:

A fesztivál bevezető gondolatai:

Úgy gondolom, a színház az emberi lét különleges, sűrített modellje. De meggyőződésem az is, hogy a színház, mint művészi dialógus képes hidat képezni a nemzetek között. A színház közös szeretetén alapuló, magas szintű művészi dialógus révén nemcsak egymás értékeire csodálkozhatunk rá, de saját identitásunkat is mélyebben megismerhetjük, akár újra is fogalmazhatjuk.

Színházi találkozónk sikerét bizonyítja, hogy a legtöbb vendégünk szívesen tér vissza évről évre, mint ahogy idén is Európa legjelentősebb színházi mesterei, mások mellett Silviu Purcărete, Eimuntas Nekrošius, Rimas Tuminas, Krystian Lupa, Eugenio Barba, Valerij Fokin, Alvis Hermanis, Viktor Rizsakov által rendezett előadásokat mutathatjuk meg a magyar és a külföldi nézőknek. Reményeink szerint újra átélhetjük azokat a katartikus pillanatokat, melyeket a 20. század elejének egyik legjelentősebb magyar színházi rendezője és gondolkodója, Hevesi Sándor fogalmazott meg:

Nagy József (Joseph Nadj)
magyar koreográfus rendező, a Jel színház és az Orleans-i Koreográfiai Központ alapítója

Ahogy végignézek a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó programján, látom, hogy rendkívüli mesterek fesztiválja lesz az idei. Az alapításától kezdve követem a MITEM-et, és habár művészeti krédónk természetszerűen különbözik, hasonló szándékot fedezek fel Vidnyánszky Attila fesztiváligazgatói tevékenységében, mint amit fentebb megfogalmaztam magammal kapcsolatban. Ő is egy hozzá közelálló művészi univerzumot akar bemutatni, a színházon belül egy olyan költői vonalat, amely az ő látásmódjára is jellemző. A számára fontos mesterek sorra jelennek meg előadásaikkal Budapesten, ugyanakkor teret biztosít felfedezésekre is. Az egymás iránti kíváncsiság tehet csak nyitottá bennünket, nevezhetnénk ezt „kultúrákon átívelő horizontnak” is, éppen ezért, mesterek és remek előadások csak egyet jelenthetnek: az egyetemesbe vetett hitet.

Kulcsár Edit, dramaturg, fesztiválszervező

Sokszor feltesszük manapság a kérdést mi a színházi előadás célja, merre tart a színházművészet? Az előző korokban egy egységes forma, irányzat mentén működtek a színházak. A XX. században a változás, többszólamúság, kísérletezés lett a jellemző. Korunk színházművészete folyamatos megújulásban van, mindenben az új nézőpontot, az egyedit keresi. Voltak korok, amikor a színész művészete volt előtérben, aztán a drámaszerző vált meghatározóvá. Korunk állandóan megújulásra törekvő színházában a rendezőé a központi szerep. A rendező, aki nem csupán karmesterként hangolja össze a színpadi varázslat összes alkotóelemét, hanem aki egyedi látásmódjával új művet hoz létre. Nem véletlen, hogy a XIX. század végén jelent meg először a művész színház elnevezés és lett korunk színházi origója Sztanyiszlavszkij moszkvai Művész Színháza, ahol először mutatták be Csehov műveit. Giorgio Strehler, az egyik emblematikus művész színház, a Piccolo Teatro megalapítója utolsó nyilvános fellépésén mondta: „Csak sohase légy elégedett, sohase állj meg.” Szerinte a művész színház folyamatosan mozgásban van, mindig újabb titkok feltárására törekszik, és ha valamit elért jabb utak nyílnak előtte, ami továbblépésre buzdítja. Goethe Faustjából idézte a 317. sort: „Tévelyg az ember, míg remél.” Goethe itt arra utal, hogy az ember szünet nélkül, magát elemésztve törekszik valami felé, amit még nem ismer. Mintha a madáchi szózat visszhangozna benne: „Küzdj és bízva bízzál!” A Madáchról elnevezett színházi találkozón a Nemzeti Színházban idén sajátos világot teremtő rendezők előadásai láthatók, akik a világirodalom nagy mítoszait faggatva kalauzolják közönségüket ismeretlen tájakra

A IV. MITEM
Helmut Stürmer, világhírű német-román díszlettervező kiállításának megnyitójával kezdődött, amelyet a Nemzeti Színház mellett álló különleges építményben, a Zikkuratban rendeztünk be A képzelet terei címmel. A fesztivál egyik legnagyobb szenzációját jelentő Faust-előadás díszlettervezőjének tárlata önmagában is reveláció volt a színházrajongó nézők és szakmabeliek számára.

A 2017-es MITEM nyitóelőadása az olasz Teatro Tascabile di Bergamo Keringő című utcaszínházi produkciója volt, majd az elkövetkező két hétben a Nemzeti Színház három színpadán orosz, litván, norvég, dán, svéd, lett, macedón, lengyel, olasz és magyar előadásokat láthatott a közönség. A szebeni színház román nyelvű, grandiózus előadását, a Silviu Purcarete által rendezett legendás Faustot pedig az erre az alkalomra színházi térnek beépített ipari épületben, a kőbányai Eiffel-csarnokban mutattuk be.

A fesztivál másik fő attrakciója Rimas Tuminas, a litván színház nagy mesterének Anyegin című, lenyűgözően szép előadása volt a moszkvai Vahtangov Színház társulatától. Kiváló előadás volt Az élet szép című macedón produkció is, amelyben Alekszandar Morfov rendező Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című művét adaptálta mai világunkra. Svédországból a Dramaten, a stockholmi királyi színház érkezett a MITEM-re: Henrik Ibsen Hedda Gabler című művét Anna Pettersson rendezésében, multimédiás produkcióként mutatta be a svéd társulat. Szintén multimédiás előadás volt az oslói Norvég Színház Amerikai Elektrája is, Eirik Stubo rendező Eugene O'Neill művéből készült előadásában az antik kórust egy dzsessztrióval helyettesítette.

A határon túli magyar színházak előadásai közül két izgalmas produkció is szerepelt: A nyugalom című előadás a marosvásárhelyi színháztól, és Visky András Pornó című darabja a szatmárnémeti színház előadásában. A Nemzeti Színház magyar nyelvű előadásai szintén az egyre erősödő nemzetközi együttműködést bizonyították, hiszen a Krokodilus-t az orosz Valerij Fokin, a Cyrano de Bergerac-ot a grúz David Doiasvili, a Részegeket pedig megint csak egy neves orosz rendező, Viktor Rizsakov állította színpadra.

A kísérőprogramok tekintetében szintén gazdag volt a kínálat: színházi mesterkurzust tartott Eugenio Barba, Julia Varley és Roberta Carreri, a legendás Odin színház művészei, Dosztojevszkij-művek a színpadon címmel filmvetítésen illetve szakmai kerekasztalon vehettek részt az érdeklődők, Faust avagy Silviu Purcarete költői színháza címmel pedig a román rendező részvételével zajlott le egy izgalmas szimpozion. Egy szakmai előadással egybekötött könyvbemutatót is tartottunk, ahol a nézők A színész művészete: Sztanyiszlavszkij, Boleslavsky, Strasberg című kötettel ismerkedhettek meg. Grotowski tanítványa, Thomas Richards, a pontederai Grotowski Laboratórium vezetője magyar színészhallgatóknak tartott workshopját egy nyitott bemutatóelőadással zártuk, illetve Workcenter 30: retrospektív címmel Thomas Richards végigvezette a nézőket a Workcenter 30 éves előadóművészeti kutatómunkájának állomásain is.

A MITEM egyöntetű sikerét és tekintélyét az is bizonyítja, hogy az előadásokra meghirdetett jegyek már két hónappal a fesztivál előtt szinte teljesen elkeltek, és külföldről is egyre több néző érkezik, hogy a régió legjelentősebb színházi fesztiválján részt vehessen.

Folytatjuk

(2020. május 21.)