Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800 (központ)
2020. május 27. - Hella Napja

MITEM A FELHŐBEN VI.

EGY FESZTIVÁL SZÜLETÉSE I.

Emlékek a MITEM hétéves történetéből

A kezdetek

I. MITEM
2014. március 26. - 2014 április 7.

 

Minden ország, minden nemzet szellemiségét a kultúrája, műveltsége fejezi ki a legjobban. Azon belül is meghatározó szerepet játszik a művészet, és, természetesen, a színház titokzatos, illékony, ugyanakkor szenvedélyes, elgondolkodtató, lélekre és szellemre ható művészete. Ahogy a tragikus sorsú spanyol költő-drámaíró? Federico Garcia Lorca fogalmaz:

“A színház az egyik legkifejezőbb és leghasznosabb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, amely egy ország nagyságát, vagy hanyatlását jelzi. A finom érzékenységű és minden ágában – a tragédiától a bohózatig- jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát." 

Ez a gondolatiság, ez a szemlélet vezette Vidnyánszky Attilát és vele együtt dolgozó munkatársait, amikor 2014-ben útjára indították a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozót (Madách International Theatre Meeting), hogy a magyar színházi életet egy olyan nemzetközi rangú fesztivállal gazdagítsa, mely tágra nyitja a kapukat a világszínház ismert és számunkra kevésbé ismert kultúrái előtt, ugyanakkor felhívja a külföldi alkotók figyelmét is a magyar színházművészetre, s ezzel együtt intenzíven bekapcsolja hazánkat a világ színházi vérkeringésébe.

 

2014-ben az Euronews televíziós csatorna így tudósított az eseményről.

 

 

Vidnyánszky Attila így köszöntötte az első találkozót

Színházi fesztivál, találkozó. Mindkét fogalom szinonimája egy olyan igénynek, mely a szakmai tapasztalatok cseréjét, az ismerkedést, a találkozást tűzi ki célul. Úgy érezzük, eljött az idő, amikor Magyarország is beléphet egy színházi összjátékba, mely a budapesti Nemzeti Színház kezdeményezésére indul, és a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül a legjelentősebb európai (és nem csak európai) társulatok, műhelyek otthonává válhat erre a néhány ünnepnapra.

A MITEM nem verseny, találkozónk célja hosszú távú alkotói kapcsolatok felvirágoztatása régiónk hagyományokból táplálkozó újító törekvésű színházai között. A műsorterv nem a kortárs dramaturgiára összpontosít elsősorban, inkább a különböző stíluskorszakokban létrehozott, főleg klasszikus művekből kiinduló, korszerű vizualitással bíró produkciókat célozza meg. Talán ezért is volt számunkra kikerülhetetlen a nagy magyar drámaíró, Madách Imre személye, akiről e Nemzetközi Színházi Találkozó a nevét kapta. Madách főműve, Az ember tragédiája, azon kívül, hogy szinte valamennyi európai nyelvre lefordították, mindmáig az egyik legjelentősebb sors- es világdráma, közeli rokonságban Goethe Faustjával, vagy Milton Elveszett paradicsomával. Még ma is számos titkot rejt magában, így a világ legkülönbözőbb pontjain ösztönöz arra alkotókat, hogy megszólaltatásához formát találjanak.

Tavaly a színházi világ a nagy orosz rendező, Sztanyiszlavszkij születésének 150-dik évfordulóját ünnepelte. A mi 2014-es találkozónk díszvendége is az orosz színház lesz, ahol példaértékű a hagyományok és az innovációk, a Mesterek és Tanítványok gyümölcsöző kölcsönhatása. Ennek jegyében külön programsorozatot szentelünk az orosz-magyar színházi kapcsolatok száz évének.

Az előadások mellett rendezett szimpoziumokon, szándékaink szerint, különböző kultúrpolitikai és szűkebben vett szakmai kérdéseket vetünk majd fel. Fontos, megvitatásra váró téma, hogy mi a szerepe ma a nemzeti színház élő intézményének, feladatának tükrében mi különbözteti meg a többi színháztól, hovatovább, mivel tud egyediségében hozzájárulni a hazai és az egyetemes kultúrához. Ugyancsak izgalmas szakmai programot jelenthet a különböző népek előadói tradícióinak bemutatása is, illetve, hogy miképpen épülnek be a hagyományos formák, illetve technikák a mai színházi esztétikába. Reményeink szerint, nemzetközi találkozónkat mesterkurzusokkal, tematikus konferenciákkal, kiállításokkal, és nem utolsó sorban kötetlen beszélgetésekkel, komplex kulturális eseménnyé fejleszthetjük, mely építően hat majd éppúgy a hazai, mint a nemzetközi színházi dialógusra. 

 

Ez pedig egy fényképes összeállítás az első MITEM-ről

 

Sajnos 2018 augusztusában váratlanul elhunyt kitűnő munkatársunk Király Nina színháztörténész. Emlékezzünk meg róla e helyen, hiszen az ő nemzetközi tapasztalatai és kapcsolatrendszere óriási segítség volt a MITEM életre hívásában.

 

Dr. Király Nina – A válogatás nézőpontjai

Számos nemzetközi fesztivállal állok régóta kapcsolatban. Ezeket rendszeresen látogatom, némelyiknek zsűritagja vagy tanácsadója vagyok, mi több, hosszú évek óta tartó szakmai barátságok is kötődnek hozzájuk. Biztosan tudom például, hogy a belgrádi BITEF vagy a szentpétervári Baltic House fesztiválon jó előadásokat fogok látni, máshol a program alapján válogatok. Mindig nagyon sajnáltam, hogy azok a kiemelkedő előadások, amelyekkel itt-ott találkozom, Magyarországon nem láthatóak. A budapesti őszi és tavaszi fesztiválok mindeddig elsősorban képzőművészeti és zenei fórumok voltak, nem adhattak átfogó képet az európai színház állapotáról és nem tudhattuk meg, hogy a magyar színház hol is tart ehhez képest.

Amikor felmerült egy a Nemzeti Színház által megrendezett színházi fesztivál lehetősége a Tavaszi Fesztiválon belül, először a környező országok nemzeti színházainak találkozóját terveztük. Azonban Varsóban már elindították ezt a vonalat, és kiderült, hogy a nemzeti színházak önmagukban nem feltétlenül visznek színpadra minden évadban különleges előadést, ezért azt gondoltuk, hogy olyan nagy múltú színházakat hívunk meg, amelyek a hagyományból merítve újító előadásokat hoznak létre. Végső soron némiképp tematikusra sikeredett a fesztiválunk. Azzal kezdődött, hogy Vidnyánszky Attilát és engem meghívtak Szentpétervárra az új Alekszandrinszkij Színház megnyitójára, és ott kiderült, hogy valójában az orosz színházról is nagyon keveset tudunk manapság. Így alakult ki az első találkozónk vezérfonala: hol tart mostanában az orosz színház két fő vonulata, a pszichológiai színjátszás, amely Sztanyiszlavszkijtól indul – akinek tavaly volt születésének 150. évfordulója –, és a játékszínház, amely Mejerholdhoz köthető –, és hol tartanak a fiatal rendezők? Az orosz színház felújította azt a rendszert, ami a híres színházak mellett működő stúdiókkal biztosítja a hagyomány és az újítások folyamatosságát.

Felidéződött bennem a válogatás során az is, hogy amikor a kilencvenes évek elején elindult a lengyelországi Kontakt Fesztivál, annak az igazgatója, Krystyna Meissner meghívta a Szovjetunió volt köztársaságaiból azokat a színházakat, amelyek az orosz színházi iskolából indultak, de végül beépítették azt a saját nemzeti poétikájukba. (Ahogyan azt Vidnyánszky Attila is tette a beregszászi társulatával.) Ez nagyon újszerű és tanulságos volt, és most a nagy orosz színházak kontextusában izgalmas lenne megnézni, hogy a grúz, a litván, a lett vagy a tatár színház hol is tart. Hogyan fejlődik tovább az orosz színházi iskola a saját miliőből, problémakörből? Mint válogató, tehát nem voltam eredeti, mivel a Toruni fesztivál felfedezése volt rám hatással.

 

A 2014-es MITEM sajtóanyaga (pdf) 

Műsor-archívum a mitem.hu-n

 

Az elmúlt hat év tapasztalatai, sikerei, a kialakult nemzetközi kapcsolatrendszer komoly visszaigazolás a Nemzeti Színház kezdeményezése számára. Úgy gondoltuk, hogy a MITEM a felhőben sorozatunk második hetében felidézzük a fesztivál 2014 és 2018 között lezajlott hatéves történetének hangulatait, eseményeit, hogy némi képet kaphassunk arról a jelentős útról, amelyet eddig bejártunk.

 

II. MITEM
2015. április 14-28.

Fókuszban: A színész művészete

„A színház a szöveg, a színész és a néző találkozásának gyümölcse. Azoknak a dimenzióknak az összehangolása, ami köztem – aki rendezem az előadásokat és játszom is bennük – és a színészek között történik, akkor teljesedik be, amikor a közönség valamiféle indikátorként reagál a látottakra.

Peppe és Toni Servillo a Belső hangok c. előadásban - MITEM 2015

Nem úgy tekintek a színházra, mint ami hierarchikus, hanem mint ami inkább vízszintes, ahol a színész, a szerző, a rendező vagy a társulatvezető mind olyan figurák, akik együtt jelentik a színházat, amelyből azonban sosem szabad kifelejteni még valami alapvetőt: a közönséget.”

(Toni Servillo, Piccolo Teatro)

 

A 2015-ös találkozó előadásai:

 

A 2015-ös műsorfüzetből idézzük fel Rideg Zsófia és Kozma András dramaturgok, fesztiválszervezők gondolatait.

 

Dialógusban

Egy nemzetközi találkozó szervezése nagy lehetőség arra, hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyben kultúrákon átívelő lényegi kérdéseket tehetünk fel. Mert kell, hogy legyen valami létfontosságú a színházban, ha ennyire elpusztíthatatlanul jelen van évezredek óta. Talán az, amit Pilinszky János magyar költő így fogalmazott meg: „A színház olyan öntörvényű új valóság és jelenlét, mely épp függetlensége erejével képes a színházon kívüli életet is fölmutatni.” Mai napig különös szomjúság van bennünk erre a jelenlétre, erre a húsvér találkozásra, melynek centrumában a színész áll.

A színészi alkotást lelki, szellemi, fizikai vonatkozásában szenvedélyesen kutatják azok a színházi mesterek (Eugenio Barba, Anatolij Vasziljev, Matthias Langhoff, José Luis Gómez, Toni Servillo, Valerij Fokin), akik az idei MITEM-en vendégeink lesznek, és megosztják velünk beszélgetés, konferencia vagy mesterkurzus keretében a tapasztalataikat. A MITEM programjainak válogatása valójában szervesen kapcsolódik színházunk mindennapjaihoz, hiszen azokra a nemzetközi együttműködésekre épül, amely társulatunk és külföldi vendégrendezőink között kialakult. Kimondatlanul van tehát egy alkotókból álló szélesebb „tanácsadói” kör, amelynek tagjai felhívják figyelmünket erre vagy arra az izgalmas előadásra, művészre. A személyes kontaktus legtöbbször felül is kerekedik minden olyan akadályon, amely esetleg útjában állna a találkozásnak.

(Rideg Zsófia, dramaturg)

 

Párhuzamos igazságok

A színházzal foglalkozó művészek és gondolkodók évezredek óta igyekeznek megfejteni a paradox titkot - a „múlandóság művészetének” örökkévalóságát. Lope de Vega szerint „a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély”. Bertolt Brecht azt mondja, hogy a ,,színház - az álmok színhelye”, Peter Brook pedig, hogy „a színház – mindenekelőtt az élet”. Talán nem is létezik megfejtés, mégis emberek ezrei művelik szenvedélyesen, és milliók látogatják napról napra azokat a helyeket, ahol átélhetővé válik egy olyan különleges, közösségi élmény, amit csakis a színház képes megadni. Az idei MITEM programjának válogatása és előkészítése során arra törekedtünk, hogy – lehetőségeinkhez mérten - minél szélesebb spektrumát mutathassuk meg a színházi létformáknak, különös tekintettel a színész és a néző viszonyára. Hiszen itt is érvényesek lehetnek a párhuzamos igazságok – egyrészt Eugenio Barba megfogalmazása szerint „a színház nyersanyaga nem a színész, a tér, nem a szöveg, hanem a néző figyelme, a tekintete, hallgatása, gondolatai. A színház a néző művészete”, ugyanakkor ő maga idézi Gordon Craig gyönyörű gondolatát: „Létezik egy színház, mely megelőzi a drámát, de ezt az épületet nem kövek és téglák alkotják. Ez az épület a színész testéből és hangjából áll.”

(Kozma Andrásdramaturg)

 

Végül ismét egy tudósítás az Euronews munkatársaitól: 

 

 

 

A 2015-ös MITEM műsorfüzet (pdf) 

A 2015-ös műsor-archívum a mitem.hu-n

 

 

 

Folytatjuk

 

(2020. május 18.)