Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. március 28. - Gedeon, Johanna Napja

MITEM 2022

MITEM-krónika 11. rész - Bohócok búcsúja – Bozsik Yvette Társulat: Bohóc kerestetik

Műfaji értelemben nagyon nehéz lehetne meghatározni, mit is láthat a Bozsik Yvette Társulat legújabb produkciójának nézője. Cirkuszi bohócjáték, kortárstánc, commedia del’arte elemek elegyednek ebben az egészen különleges világot felépítő előadásban, amely ráadásul egy irodalmi mű, az Európa-hírű, Franciaországban élő román író, Matei Vișniec darabja alapján készült.

Egyszerű, szépen megvilágított tér (fény: Pető József), közepén egy ajtó – ennyi a játék kerete, amelybe a két főszereplő bohóc megérkezik kuffereivel. Matei Vișniec darabja ugyanis két öregedő bohócról szól, akik egy állásinterjún vetélkednek egymással és másokkal az áhított pozícióért.

 

Bozsik Yvette és Vati Tamás. ::  Fotók: Eöri Szabó Zsolt

 

A szöveges darabból kiindulva Bozsik Yvette egy olyan különleges táncszínházat koreografált, zenei hasonlattal azt mondhatni egy „fantáziát”, amely a művészlét, a művészi alkotás alapkérdéseit teszi fel, közben pedig nagyon sok aktuális világjelenségre is reflektál. Előbbi kérdéskörhöz tartozik a tudás, a tapasztalat áthagyományozásának lehetősége az utókorra, a következő generációkra, az alkotói megújulás képessége és a tradíciók megtartásának dilemmája, vagy, hogy milyen hatással lehet egyáltalán a művész a társadalomra. Utóbbihoz pedig a járványhelyzetre, vagy a politikai megosztottságra való reflexió (piros orr-fekete orr). Mindezek játékos, könnyed, néhol szomorú, néhol rezignált pillanatokon keresztül jelennek meg, közben pedig a két bohócunk egyre idegenebbül mozog ebben a világban, s egyre kevésbé próbálja bizonyítani erejét, majd végül az ajtó is betölti funkcióját, és távoznak. Az nagyon szép megoldás, hogy nem ezzel az egyszerű elmúlással fejeződik be az előadás, hanem jön a „következő generáció bohóca”, aki a főszereplők kuffereit nyitogatva itt is-ott is talál valamit, amit aztán továbbvihet. A bohóc, a clown hosszú idő óta kínálja fel a művész-metaforát, ennek kultúrtörténete igen vaskos, Shakespeare-től Picassón át Felliniig és tovább. Maga a Vișniec-darab is ennek mentén született meg, és minden bizonnyal a jövőre már harminc éves Bozsik Yvette Társulatnak is jól jött a párhuzam az ars poetica megfogalmazásához. A csapat ráadásul maga is többgenerációs, így, mondhatni, húsba vágó a kérdés, hogyan dolgozzák fel a mesterek és tanítványok egymáshoz való viszonyát. Izgalmas és reményteli látni azt, hogy mennyire friss lendülettel, akarással csatlakoznak a fiatal táncosok ehhez a produkcióhoz. Bozsik Yvette és állandó alkotótársa, Vati Tamás (aki a színpadi tér megteremtője is) azt lehet mondani, minden színpadi tapasztalatát, mesterségbeli tudását summázza ebben az előadásban, mellettük Zambrzycki Ádám és Kalmár Attila is egyenértékű, bravúros teljesítménnyel van jelen. Érdemes kiemelni még Philippe Heritier muzsikáját és Berzsenyi Krisztina jelmezeit, mindketten nagymértékben hozzájárulnak az előadás sírva nevetős, megindító atmoszférájához.

 

 

Az előadás utáni közönségtalálkozón Bozsik Yvette kiemelte, ő maga folyamatosan változik ugyan, de vannak olyan értékek, amelyekhez szeretne ragaszkodni. Az utóbbi években mind ki vagyunk téve olyan jellegű változásoknak, amiket az előadásban sem kerülhettek meg, ezért született reakció a járványra, a megosztottságra – hangsúlyozta az alkotó, hozzátéve, a mostani háborús helyzet is hátborzongató párhuzamokat von ez előadásban ábrázoltakkal. Bozsik Yvette arról is beszélt, hogy ez az előadás leginkább egy befelé vezető út terméke, és amikor színpadon van, akkor ő egy másik univerzumba lép át, ami a túlélést is nagyban segítheti. Szerinte leginkább azt kell átadni az utánuk jövőknek, hogy a jelenben éljék meg az alkotás örömöt hozó élményét. Zambrzycki Ádám a generációváltással kapcsolatban úgy fogalmazott: az előadó-művészeti forma mindig jelen idejű, ezért nincs igazán értelme régi és új ütközéséről beszélni, hiszen mindig az aktuális pillanat dönti el, mennyire érvényes a közönségnek szánt mondanivalójuk. Kalmár Attila hozzátette: az úgynevezett „korszerűséggel” szemben sokkal fontosabb, hogy az alkotó hittel, meggyőződéssel tudjon dolgozni, akkor sokkal valószínűbb, hogy eljut az üzenete a nézőkhöz, és erről is megfogalmazták a véleményüket ebben az előadásban.

 

Ungvári Judit

(2022. május 4.)