A Nemzeti Színház hírei

A Vízkereszt, vagy bánom is én előadást rendeztem tavaly Kaposváron, amiben Bakos-Kiss Gábor játszotta az egyik főszerepet, Malvoliót. Ahogy ez lenni szokott, próba után a büfében lazítottunk, beszélgettünk, és az egyik pillanatban annyira hasonlított Gábor a fiatal Sinatrához, hogy nem hagyhattam megjegyzés nélkül. Innen az első gondolat, hogy Sinatrát alakítsa egy előadásban, na meg a remek hangja és éneklésvágya is közrejátszott a választásban.

Frankie (Frank Sinatra élete) című önálló estjére készül Bakos-Kiss Gábor. A zseniális énekes pályájának csúcspontjait és hullámvölgyeit, a hatalomhoz fűződő viszonyát is megmutatja az előadás, amely a sikerben és csillogásban élő művész személyiségét tárja a nézők elé. És persze elhangzanak Sinatra slágerei is… A próbák kezdetén nemcsak az új darabról, hanem tanításról, versekről és álmokról is beszélgettünk.

Két rendezésével szerepelt a MITEM-en a kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színház vezetője. Dmitro Bogomazov a kultúra hídépítő szerepéről, Shakespeare polifóniájáról és arról, miért tartja fontosnak, hogy a magyar közönség is megismerje az ukrán Maupassant-t.

Az avatásra 2019. május 17-én 15 órakor Budapesten, a II. kerület Harcsa utca 2. számú ház előtt kerül sor, amelyre szeretettel vár mindenkit a művész családja.

A Sára asszony közös produkciónk a Spectrum Színházzal. A budapesti bemutató január 17-én volt, majd március 23-án Marosvásárhelyen is premierre került sor. Azóta többször utazott és aratott sikert csapatunk, amelyben négy erdélyi színész is játszik, természetesen az előadás második otthonát adó a Spectrum Színháztól: Márton Emőke-Katinka, Ruszuly Ervin, Szász Anna és Tatai Sándor.  A megrendítően szép előadással nagy örömünkre a helyi média is foglalkozott, ezekből kaptunk egy csokorral a Spectrum Színházas kollégáktól.

A Stockholmi Királyi Színház Egy nyári éj Svédországban című előadása olyan volt, mint amikor az eső elől a fedél alá húzódó emberek között egy rendkívül bensőséges beszélgetés alakul ki. A párhuzamot erősíti, hogy Eirik Stubø rendezését is áthatotta egy nem sürgető, nem feszült, inkább meditatív várakozás. A norvég rendező a svéd Dramaten igazgatójaként alighanem érzékeny a különböző kultúrák találkozására. Az Egy nyári éj Svédországban éppen erről szól: a pályája végén járó orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij elhatározza, hogy egy olasz produkció, a Nosztalgia után a kortárs klasszikus, Ingmar Bergman stábjával és az ő kedvenc forgatási helyszínén, a svédországi Gotlandon forgat egy filmet. 

Május 5-én vasárnap este Az ember tragédiája előadással ért véget a VI. MITEM, a Nemzeti Színház nemzetközi színházi találkozója. Az idén négy helyszínen 13 ország 23 produkcióját láthatták a nézők április 11. és május 5. között. Orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadás színesítette az idei MITEM fesztivál programját. A találkozón a Nemzeti Színház több produkcióval is bemutatkozott.

Ha egy szóban kellene összefoglalni, milyen volt a vietnami származású francia rendezőnő, Caroline Guiela Nguyen és társulata Saigon című előadása, csakis ez lehetne: szép. Alice Duchange elegáns díszlete egy vietnami étterem nagyon is realista mása, amelyet a jellegzetes spotlámpák, neonfények, izzófüzérek és persze az utcáról (a színpad mélyéről) beszűrődő „természetes” fények emelnek el a rögvalótól. A Saigon ugyanis egy költői történelmi időutazás, amelynek étterme egyszerre ad otthont egy 1956-os – lám, nemcsak nekünk történelmi évszám ez – vietnami és francia vendéglőnek. De ugyanígy szinte csak a fények – és persze a színészek – játékának köszönhetően vált ugyanez a kulissza egy 1996-os párizsi és saigoni étteremmé.

A MITEM egyik küldetése, hogy a külföldi társulatok előadásai mellett a Nemzeti Színház is megmutathassa magát és azokat a határon túli magyar teátrumokat, amelyek kulturális erőforrásként táplálják a helyi közönséget – ilyen mondatokat időről időre leírunk, és nagy öröm, amikor megtapasztaljuk, hogy egy-egy színház több jól vagy kevésbé jól működő előadásgyárnál. A MITEM tegnapi vendége, a Komáromi Jókai Színház a példa arra, mit is jelent egy közösség számára a színjátszás, az önálló társulat.

Ha valaki az epikus színházi eszmény leírásának a listájával ül be megnézni a MITEM programjában látható A gömbfejűek és csúcsfejűek című Bretcht-előadást, amely a német mester úgynevezett tandrámái közé tartozik, az lehet az érzése, hogy maradéktalanul megkapja a tézisek demonstrációját. Olyan előadást láthat tehát, amely nemcsak Brecht művét mutatja be, hanem Brecht szellemében is fogant – a kulcs, amellyel a műalkotás titkát feltárja az előadás, pontosan beleillik a zárba. Nem csikorog, nem törik bele, hanem nyitja.