Szent szörnyetegek
Színészileg másként kell fogalmazni egy olyan szerep esetében, amely a színházi kulisszák mögé tekint?
– Igen is, meg nem is. Mindenesetre ezerszer átgondolom, hogy hogyan és mit akarok mondani önmagunkról mint színészekről, a szakmánkról. Cocteau darabja a generációs különbségekről is szól, arról, hogy jön egy új nemzedék, amelyik már más, merészebb eszközöket használ az érvényesüléshez. Esther és Florent, a férje elválaszthatatlanok, biztos alapokon áll a házasságuk, ünnepelt sztárok mindketten. Aztán egy pillanat alatt megváltozik minden, kizökken a világuk a megszokott kerékvágásból. Elfogadják az új helyzetet? Küzdenek ellene? Egymástért? A házasságukért?
Személyesen is érintve érzi magát a generációváltás kérdésében?
– Természetesen. És ez így van rendjén. A Nemzeti Színház társulatába ebben az évadban hatan is szerződtek, akik frissen végeztek a Kaposvári Egyetem színészosztályában. Egyikük, Ács Eszter játssza az előadásban az állóvizet alaposan felkavaró Liane-t. Szeretem a gondolkodásmódját, a felkészültségét, azt, hogy utána olvas a felmerülő kérdéseknek. Nagyon szimpatikus a hozzáállása. Látom ezeket a huszonéveseket, és mintha egykori magamat látnám. Ugyanilyen voltam én is, ugyanilyen rajongással vetettem bele magam a színház világába. Ilyenkor érzi az ember, hogy egy másik korszak kezdődött az életében.
A pályakezdő Liane az ünnepelt színésznő, a feleség pozíciójára pályázik, amikor a férj szeretőjének adja ki magát? Esther vajon számításból, asszonyi bölcsességből fogadja a barátságába a lányt?
– Esther nem tudatos játékot folytat Liane-nal, hanem – ahogy a szövegben is szerepel –, meglátja benne a fiatalkori önmagát. Meglátja benne a tehetséget, azzal együtt, hogy Liane-nak még sokat kell tanulnia. De Esther éppúgy tanul tőle – legalábbis ezt mondja, vagy hazudja. Önmagának, a lánynak, a férjének? Amikor Esther számára kiderül, hogy a lány becsapta őt, azt hazudva, hogy a férje, a híres színész szeretője, mindenképpen kíváncsivá válik. Ki ez a nő? Mit is akar tőlük, a férjétől?
A színésznői és a női létezés ellentmondásai is felszínre kerülnek Cocteau-nál. Esther a színpadon sztár…
– Esther nagyon okos, egy bulvárszínház sikeres igazgatója, és népszerű színésznő. Felmérte a helyzetet, hogy kettejük közül a férje az igazán nagy művész, akinek úgy próbál egyenrangú partnere maradni, hogy színházigazgatóként megteremti a saját szakmai presztízsét.
Otthon pedig alázatos, szerelmes asszony. Milyen házasságot sejtet Esther és Florent kapcsolata, amelybe a fiatal Liane belerobban?
– Megállapodott, biztos alapokon nyugvó kapcsolat az övék. Bölcs döntés részükről, hogy nem ugyanabban a színházban dolgoznak. Esther meg is fogalmazza: mindenkinek meg kell hagyni a maga helyét, életterét. Ily módon nincs közöttük közvetlen szakmai rivalizálás. Esther a saját színházában sikeres, Florent pedig a Nemzeti Színházban, ahol éppen Nerót alakítja. Ezt a jól kialakított és bejáratott status quo-t dúlja szét Liane hirtelen felbukkanása és hazugsága. Estherben feltámad a féltékenység, hiszen vetélytársa akad. Ez figyelmeztetés is számára, hogy elmúlt a fiatalság. Sokáig küzd a felismerés ellen, nehezen dolgozza fel az új helyzetet, eleinte nem akar szembesülni a valósággal.
A klasszikus szerelmi háromszög történetek „leosztásától” eltérően alakul a Szent szörnyetegek sztorija…
– Hogy ez pontosan hogyan is történik, ki, kivel, mit és hogyan csinál, az maradjon még titok. De valóban így van, Esther egészen másként reagál a helyzetre, mint ahogyan az efféle eseteket általában meg szokták oldani. Váratlan húzással, ahelyett, hogy elkergetné, megtépné, megalázná a fiatal vetélytársat, vagy éppen szemet hunyna az idősödő férje állítólagos flörtje felett, felkínálja az ifjú hölgynek, hogy lakjon velük. És ettől kezdve minden másként alakul… Igaz, hogy nagy kockázatot vállal Esther, de a maga kezébe akarja venni a dolgok irányítását. Olyannyira megretten a szerelem, a társ elvesztésének a lehetőségéről, hogy a megszokott helyett valami egészen különleges megoldást választ. Esther nagysága és rendkívülisége abban áll, hogy nem korlátozzák a konvenciók ennek a magánéleti válságnak a megoldásában.
Színésznőként színésznőt játszani – csábító lehetőség?
– Nagyon sok rokon vonást, közös pontot találok Estherrel, ezzel a korombeli színésznővel. Mindegyik színéhez, állapotához közöm van. Elhangzik a darabban, hogy a mi szakmánk tud terápia is lenni, mert sok mindent ki tudunk beszélni magunkból egy-egy szerep kapcsán, a felgyülemlett energiákat bele tudjuk vinni egy színpadi szituációba, párbeszédbe, monológba. A mi előadásunk többek között arról is szól, hogy hol húzódnak a színészi lét határai, az eszközei, hol nyúlunk át a magánéletbe. A Szent szörnyetegek szereplői a történetbeli magánéletükben is tovább játsszák a szerepeiket.
Dér András rendezővel a Szent szörnyetegek lesz a harmadik közös munkája.
– Nagyon szerettem Paul Claudel Angyali üdvözlet című darabját, amellyel tíz éven át utaztunk, sok helyen játszottuk. Később a Komédiumban Ingmar Bergman Personájából készített egy adaptációt Imitáció címen, amelyben egy megnémult színésznő ápolóját alakítottam. A Szent szörnyetegek esetében Cocteau szürrealista, avantgárd látásmódja hatja át a rendezését, ami izgalmas utazást jelent nekünk, színészeknek. És reményeink szerint a nézőknek is.
Szentgyörgyi Rita
(2017. december 12.)