A Vitéz lélek a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti első bemutatója volt 2013 őszén. A produkció elérkezett a 75. előadásához, s ahogy ilyenkor szokás, a nézők előtt is megköszöntük a művészek munkáját, a közönség szeretetteljes támogatását.
Nézőpontok: Egy ember az örökkévalóságnak
Rátóti mélyen átélt, minden külsődleges gesztustól mentes játéka, amely a ragyogó szellemi képességeket, a belülről fakadó derűt, a nagy államférfit, okos diplomatát, a hit eltökélt védelmezőjét és a szerető családfőt egyszerre képes felmutatni, katartikus élmény. (Osztovits Ágnes) / A néző gondolatai pedig még másnap is a darab körül forognak – mert a felvetett kérdés csakugyan örökérvényű. (Horkay Hörcher Ferenc)
A Vízkereszt, vagy bánom is én előadást rendeztem tavaly Kaposváron, amiben Bakos-Kiss Gábor játszotta az egyik főszerepet, Malvoliót. Ahogy ez lenni szokott, próba után a büfében lazítottunk, beszélgettünk, és az egyik pillanatban annyira hasonlított Gábor a fiatal Sinatrához, hogy nem hagyhattam megjegyzés nélkül. Innen az első gondolat, hogy Sinatrát alakítsa egy előadásban, na meg a remek hangja és éneklésvágya is közrejátszott a választásban.
Frankie (Frank Sinatra élete) című önálló estjére készül Bakos-Kiss Gábor. A zseniális énekes pályájának csúcspontjait és hullámvölgyeit, a hatalomhoz fűződő viszonyát is megmutatja az előadás, amely a sikerben és csillogásban élő művész személyiségét tárja a nézők elé. És persze elhangzanak Sinatra slágerei is… A próbák kezdetén nemcsak az új darabról, hanem tanításról, versekről és álmokról is beszélgettünk.
MITEM 2019
Két rendezésével szerepelt a MITEM-en a kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színház vezetője. Dmitro Bogomazov a kultúra hídépítő szerepéről, Shakespeare polifóniájáról és arról, miért tartja fontosnak, hogy a magyar közönség is megismerje az ukrán Maupassant-t.
Az avatásra 2019. május 17-én 15 órakor Budapesten, a II. kerület Harcsa utca 2. számú ház előtt kerül sor, amelyre szeretettel vár mindenkit a művész családja.
Sajtóvisszhang
A Sára asszony közös produkciónk a Spectrum Színházzal. A budapesti bemutató január 17-én volt, majd március 23-án Marosvásárhelyen is premierre került sor. Azóta többször utazott és aratott sikert csapatunk, amelyben négy erdélyi színész is játszik, természetesen az előadás második otthonát adó a Spectrum Színháztól: Márton Emőke-Katinka, Ruszuly Ervin, Szász Anna és Tatai Sándor. A megrendítően szép előadással nagy örömünkre a helyi média is foglalkozott, ezekből kaptunk egy csokorral a Spectrum Színházas kollégáktól.
MITEM Krónika XIX.
A Stockholmi Királyi Színház Egy nyári éj Svédországban című előadása olyan volt, mint amikor az eső elől a fedél alá húzódó emberek között egy rendkívül bensőséges beszélgetés alakul ki. A párhuzamot erősíti, hogy Eirik Stubø rendezését is áthatotta egy nem sürgető, nem feszült, inkább meditatív várakozás. A norvég rendező a svéd Dramaten igazgatójaként alighanem érzékeny a különböző kultúrák találkozására. Az Egy nyári éj Svédországban éppen erről szól: a pályája végén járó orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij elhatározza, hogy egy olasz produkció, a Nosztalgia után a kortárs klasszikus, Ingmar Bergman stábjával és az ő kedvenc forgatási helyszínén, a svédországi Gotlandon forgat egy filmet.
Sajtóközlemény
Május 5-én vasárnap este Az ember tragédiája előadással ért véget a VI. MITEM, a Nemzeti Színház nemzetközi színházi találkozója. Az idén négy helyszínen 13 ország 23 produkcióját láthatták a nézők április 11. és május 5. között. Orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadás színesítette az idei MITEM fesztivál programját. A találkozón a Nemzeti Színház több produkcióval is bemutatkozott.
MITEM Krónika XVIII.
Ha egy szóban kellene összefoglalni, milyen volt a vietnami származású francia rendezőnő, Caroline Guiela Nguyen és társulata Saigon című előadása, csakis ez lehetne: szép. Alice Duchange elegáns díszlete egy vietnami étterem nagyon is realista mása, amelyet a jellegzetes spotlámpák, neonfények, izzófüzérek és persze az utcáról (a színpad mélyéről) beszűrődő „természetes” fények emelnek el a rögvalótól. A Saigon ugyanis egy költői történelmi időutazás, amelynek étterme egyszerre ad otthont egy 1956-os – lám, nemcsak nekünk történelmi évszám ez – vietnami és francia vendéglőnek. De ugyanígy szinte csak a fények – és persze a színészek – játékának köszönhetően vált ugyanez a kulissza egy 1996-os párizsi és saigoni étteremmé.
