Nyáron, a karantén alatt kezdték el a próbákat: mennyiben befolyásolta ez a munkát?
– Rendhagyó módon, online kezdtük a próbákat, és rá kellett jönnöm, hogy erre a személytelen „színházasdira” képtelen vagyok. A számítógép képernyője elidegenít, megfoszt a találkozás élményétől, ami az alkotó játék lényege. Szerencsére az első próbák után már a megszokott formában dolgozhattunk, és a vírus sem „köhögött bele” a próbafolyamatba, a nyári bemutató a Gyulai Várszínházban is megtörténhetett. Figyelmes, fegyelmezett, motivált alkotótársakkal dolgozhattam, és ettől az előadás is gördülékenyen alakult. Reméljük, az évad is elindul, nem szól közbe újra a járvány.
Márai műve 1942-ben jelent meg, a történet a 14. században játszódik. 2021-ben hogyan lehet egy régebbi, nem annyira ismert szöveget „megemelni” úgy, hogy a ma emberének is izgalmas, inspiráló legyen?
– A kassai polgárok az építő akarat nagyszerű példázata. Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai, a haszonhalmozók, akik visszaélnek joggal és erkölccsel, kulturálatlanok, nem tisztelnek sem egyént, sem közösséget. A darab megírását ihlető esemény egyébként Kassa 1941-es bombázása volt. Máig nem tudni pontosan, kik álltak ennek a hátterében, de tény: Magyorország ekkor lépett be a háborúba a németek oldalán, és üzent hatad a szovjeteknek. Az eset a civilizáció törékenységét mutatja meg, azt, hogy pillanatokon belül megkérdőjeleződik minden, ami évszázadokon, nemzedékeken keresztül épült. Azt hiszem, a jelen társadalmi átalakulásainak tükrében nincs annál inspirálóbb dolog, mint megérteni azt, hogy saját történelmi tudatunk is kikezdhető, megtéveszthető, végül megsemmisíthető.
.jpg)
Kassa bombázását a színpadon is megidézi, de megjelennek egy friss Stephen King-film alakjai is. A félelem, a borzalmak minden időben utolérik az embert?
– Úgy kezelem a problémát, hogy térben és időben szabadon mozgatom, ezzel is érzékeltetve az állandóságát, visszatérésének lehetőségét, és meggyőződésem, hogy a néző még számos, hasonló történelmi analógiát fel tud sorakoztatni. Az emberi társadalom ugyanazokat a szerveződési, viselkedési sémákat követi évezredek óta – változik a keret, de marad a tartalom. Az embernek ember általi kizsákmányolása történelmi reflex, csak más-más nevekkel illetik a rendszert, úgy mint rabszolgatartó, feudális, szocialista, kapitalista...
Mi adja Márai drámájának alapkonfliktusát?
– János mester, a kassai dóm kőfaragója alkotói válságban van, zárkózottsága talán annak is tulajdonítható, hogy ingerszegénnyé vált a környezete. Életrajza szerint két évtizedes munkáját alig látták valójában, megtekintették ugyan, de igazán látni – ahhoz mélyebb tekintet kéne. A város is válságban van, lakossága meghasonlott, s bár külső veszély fenyegeti, János mester számára éppen az emiatt aggódó, őt zaklató polgárok jelentik a külső veszélyt. Visszavonulna magányába, az ihlet forrását keresné, de nem hagyják. Zsarolják, és titkolt gyengeségét is felhasználva kimozdítják kényszeres komfortzónájából. Nehéz eldönteni, hogy a mester harca vajon hősies küzdelem vagy ámokfutás, mert aki így rohan a tűzbe, annak már veszítenivalója nincsen, legalábbis erre utal Genovéva szuggesztív beszámolója.
Jánost ráadásul magánéleti dilemmák is gyötrik Genovéva miatt, aki fogadott lánya, de akinek szépsége, szenvedélye nemcsak megihleti, de meg is babonázza az öregedő mestert. A férfi végül példát mutat tartásból, kiállásból. Hős vagy inkább áldozat, akit a történelem végzetesen megsebez?
– Azt hiszem, inkább áldozat, még akkor is, ha ő az, aki a zsarnokkal – nyílt harcban – végez. A művészi hitelességéért folytatott küzdelme megfosztja hitvesétől, szerelmétől és magától az alkotástól is. Rádöbben, hogy a teremtő munka alapfeltétele a mindent felforgató szenvedély. Genovéva fiatalsága, szépsége megbabonázza, múzsára talál, és valamiféle élet-restitúció lehetőségét látja benne. De becsülete – és nem utolsó sorban megsértett férfi önérzete –Genovéva eltávolítására sarkallja. E kudarcérzettől megsebzetten rohan a vesztébe. Hitestársa, Ágnes végigkíséri küzdelmét, egy időre elhallgat, majd visszaköveteli őt, harcol érte és lemond róla. A hitves tragikus halála a női önfeláldozás megkoronázása. János mester igazi tragikus hős, aki mindent elveszít, és bár a tűz éjszakáján példásan helytáll, ő menti meg a zsarnoktól a várost, még vár rá a vezeklés napja, a megértéshez vezető út.
A darab elején a fia mint középkori céhlegény, vándorútra indul… Az apai tanács ez: „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél”. A fiú e ponton a később a szovjet megszállás, a kommunista diktatúra elől emigráló Márai naplójából idéz…
– A szülőhelyétől távolodó vándor keserű kommentárja ez, aki egyre élesebben látja a fenyegető veszélyt, minél inkább halványodnak a biztonságot jelentő otthon körvonalai. A dolgok jobb megértése, a kitáruló világ nyújtotta eszmélések bár tudásban, tapasztalásban gazdagítják, a lényegi, lelki életében vigasztalanul magára hagyják. Ismerős a képlet, amikor korunk valóságos civilizációs betegsége az elmagányosodás, s az ebből fakadó egzisztenciális szorongás.
Egy „kassai” darabot rendez erdélyi művészként a budapesti Nemzetiben. Különleges konstelláció.
– Erre így nem gondoltam. Engem az elmúlt évszázad történései különösen foglalkoztatnak. Kisebbségi létünk, árvaságunk, számkivetettségünk korszaka ez. A rendezésre készülve számtalanszor eszembe jutott soha nem látott nagyapám sorsa, aki a nyugati és a keleti frontot megjárva, elesettnek nyilvánítva és feltámadva egy szibériai Gulag-táborból még hazatért házat, otthont építeni szegénysorban élő családjának. Mihelyt befejezte a munkát, meghalt. Feladata, dolga volt, mint János mesternek, és addig nem távozhatott, míg azt be nem teljesítette. A hűségről szól ez a nagyon személyes történet is, arról a nehezen meghatározható, de könnyen tetten érhető döntésről, ami köré A kassai polgárok egész cselekménye és gondolatisága is szerveződik.
(2020. szeptember 16.)