Somlay Artúr halálának 75. évfordulójára emlékeztünk a Fiumei úti nemzeti Sírkertben

Az „indulatos humanista, aki az életét dobta az igazság serpenyőjébe” – 75 éve hunyt el Somlay Artúr. A kétszeres Kossuth-díjas színész, színészpedagógus nemcsak kivételes tehetségéről, hanem szenvedélyes természetéről és segítőkészségéről is ismert volt. Halálának évfordulója alkalmából november 12-én 11 órakor megemlékezésen vettünk részt a Fiumei úti sírkertben. Köszöntőt mondott Móczár Gábor főigazgató, a Nemzeti Örökség Intézete vezetője. Beszédet mondanak: Tímár Krisztina, Somlay Artúr unokája, Dr. Szigethy Gábor Kossuth-díjas író, rendező és Kurutz Márton, a Nemzeti Filmintézet kutatója. 

„Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem. A gyermekeimre gondolok.

Sírfeliratom legyen: Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. Most talán biztonságban vagyok.”
 

Egy színészlegenda, akinek az öngyilkosságáról nem tudhatott az ország, egyszerűen elhallgatták. Helyette dísztemetést rendeztek számára, és a szocialista rendszer nagy harcosaként búcsúztak tőle, miközben pont a rendszer miatt dobta el magától az életet.

A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Azt a kérvényt, amelyet Déry Sári, Kende Paula és Albert Erzsi érdekében írt 1951. október 19-én, Rákosi Mátyásnak címezte. Somlay Artúr mellett aláírta. Honthy Hanna, Görbe János, Major Tamás, Balázs Samu, Dajka Margit, Pécsi Sándor, Tolnay Klári, Mészáros Ági, Gobbi Hilda, Gózon Gyula és Tőkés Anna. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József korábban még hallgatott a szavára, a kérvény kapcsán azonban kiüzent az előszobába: nem ér rá.

A fenti kérvényre elutasítás volt a válasz: „A három színésznő kitelepítési ügyét megvizsgáltuk. A vizsgálat alapján továbbra is indokoltnak tartjuk a kitelepítés fenntartását. …” Révai Józsefnek is referáltak az ügyről, Somlaynak pedig megírták, „a kérés nem teljesíthető.”

Somlay Artúr este még lejátszotta a Bánk bánban Petúr szerepét, hazament Nagyboldogasszony út 71. szám alatti lakására, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; hajnali 3 órakor így érte a halál.

Így emlékezett rá Raksányi Gellért. „Somlay Artúr meg feldúltan érkezett: »Kutyuska, kidobott egy fogalmazó.« – így hívtuk régen a rendőrfőhadnagyot. Bement a fogalmazóhoz, hogy kiálljon valaki mellett, bizonygatva, hogy »ez kérem, Ady barátai közé tartozott, ez egy rendes ember volt a német megszállás alatt, ne telepítsék ki«. Mire rárivallt a főhadnagy: »Na, tűnjön el innen, színészkém! Menjen a francba!« Somlay tudta, hogy többé nincs rá szükség. Ő nem ebben a szellemben nőtt fel, nem viselte el az embertelenséget és a semmibevételt. Öngyilkos lett.”

Fotók: Eöri Szabó Zsolt

(2026. November 12.)