26. Kossuth-szónokverseny a Nemzetiben
A Nemzeti Színház idén is méltó helyszíne volt a 26. Kossuth-szónokversenynek, amelynek központi témája a Hídépítés volt – a gondolatok, a generációk és a közösségek közötti kapcsolatok jegyében.
A Nemzeti Színház idén is méltó helyszíne volt a 26. Kossuth-szónokversenynek, amelynek központi témája a Hídépítés volt – a gondolatok, a generációk és a közösségek közötti kapcsolatok jegyében.
A Nemzeti Színház 2025-ben is szeretettel várja a családokat hagyományos, ingyenes Advent – Családi délelőttök rendezvénysorozatára. Négy vasárnapon át – november 30-án, valamint december 7-én, 13-án és 21-én – közös élményekkel, zenés és mesés előadásokkal, valamint különleges kézműves programokkal készülünk a karácsony közeledtére.
„Jó érzés belegondolni abba, hogy nekem milyen gazdag élet adatott. Mindig mondom: Isten a tenyerén hordozott” – vallotta Törőcsik Mari, a magyar színjátszás ikonikus alakja. November 23-án töltené be 90. életévét a művésznő, aki életének jelentős részét a Nemzeti Színházban töltötte: első periódusa 1958-tól 1979-ig, majd 2002-től haláláig a társulat tagja volt.
November 19-én érkezik a Nemzeti Színház színpadára a Macedón Nemzeti Színház vendégjátéka, a Senkiföldje című előadás. A produkciót a nézők angol és magyar felirattal láthatják. A darabról Verebes Ernő dramaturg beszél.
November 16-án különleges programmal tiszteleg a Nemzeti Színház a nemzet színésznője, Törőcsik Mari emléke előtt, aki november 23-án lenne 90 éves.
Látszólag érthetetlen dolog ez. Miképpen lehetséges, hogy az a férfi, aki élete során konkrétan is olyan sokat ártott a nőknek, annyi jó szerepet írt nekik? A színésznők még ma, száz évvel Molnár Ferenc első diadalköre után is kihúzzák a derekukat, ha Molnár-darabban osztanak nekik szerepet: biztosra vehetik, hogy a szöveg jól mondható lesz, a dialógus pergő, a figura eleven. (Szécsi Noémi) Nincs két világ: a színházé és mindennapjainké. Ezt sugallja Molnár Ferenc darabja is: a Szent világa és a nem szent világa egy. (Sajgó Szabolcs)
A 16–17. század fordulóján újkori európai irodalmunkban négy olyan, azóta is folyamatosan velünk élő „mitologizálódott” hős születik, akikben a négy evangélista Jézus-képmásának egymástól eltérő karakterjegyei fedezhetőek fel. Ezekhez az evangéliumokhoz az asztrálmikus hagyomány a nagy Nap-év fix pontjaihoz köthető szimbólumokat társít.