A Nemzeti Színház hírei

A Nemzeti Sínház színpadán, a Bánk bán április 16-i előadása után köszöntötte közönség és a társulat Csikos Sándort, akit április 4-én választottak tagjaik közé a Nemzet Színészei. A művész évtizeden át tanított színpadi beszédet a debreceni Ady gimnáziumban: fiatalok generációit nevelte, és sokakat indított el a színházi pályán. Ezt a tényt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a nemzetis Bánk bán szereplői közül a címszereplővel együtt hárman az ő egykori tanítványai voltak.

Megtisztelő, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelye, a Színház- és Filmművészeti Egyetem az 57. Magyar Nyelv Hete programsorozat központi megnyitója helyszínéül a Nemzeti Színházat választotta.

Egészen különleges, gigantikus performansszal folytatódott a görög tematika a MITEM idei programjában. Jan Fabre nyolcórás „antikolt” rave-partiján vehettek részt a legkitartóbb színházbarátok, a szünet nélküli, grandiózus modern rituálé izgalmas kérdéseket vetett fel azokban, akik részesei lehettek az élménynek.

Torta is volt természetesen, de ez már este 11 óra körül. Előtte a Nemzeti Nagyszínpán fellépő meglepetés vendégeké volt a főszerep. Művésztársak, régi és mai kollégák, barátok adták egymásnak a mikrofont, mi pedig hálásan hallgattuk őket. Ajándék volt minden produkció, különösen amikor Bodrogi Gyula egy-egy szellemes riposzttal toldotta meg a köszöntőt. Megtudtuk, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök úr családjában is gyakran szólalt meg a félreismerhetetlen hang a tévéből, filmjeinek állandó nézője volt, de köszöntőjében elmondta, hogy gyakran ott ragadt családjával a képernyő előtt, amikor a Süsü a sárkány egy-egy epizódját adták. 

„Addig szeretnék élni, amíg meg nem halok. De addig élni szeretnék!” – szokta mondani az április 15-én 90 éves Bodrogi Gyula. Születésnapja jó alkalom lenne a mérlegkészítésre, de ő visszatekintés helyett inkább előre nézne. Jókedvűen játssza szerepeit, amiből jó pár van. Színpadra lépés előtt mindig elmond magában egy kis fohászt, és egy életen át szem előtt tartotta: hagyni kell a közönséget is játszani.

Szokás mondani egy-egy színészről, hogy mindent tud. Bodrogi Gyula esetében ez semmiképpen sem holmi udvarias fordulat. Ő pontosan ilyen. SZÍNÉSZ. Abban a pillanatban, ahogy belép a próbaterembe, ahogy megjelenik a színpadon: figyelni kell rá. És ő pontosan tudja, mit kell tennie azért, hogy ez meg is történjen. De ezzel nem él vissza. A nagy egész része tud lenni, de a legkisebb alakításában is főszereplő. 

Ferencváros József Attila Díja idén Pintér Szilvia drámapedagógus kollégánké lett, aki - mint mondja - második otthonnak tekinti Ferencvárost, hiszen az általa alapított, vezetett SziluArt Műhelynek ott a rezidenciája. Az alkotóműhely olyan fiatalokkal foglalkozik, akik szeretnék fejleszteni színjátszás, ének- és tánctudásukat, valamint beszédtechnikai készségüket, szeretnének jártasságot szerezni a színház-előadóművészet területén.

Új oldaláról ismerhette meg a budapesti közönség Avtandil Varszimasvili társulatát, amely ezúttal nem egy klasszikus-adaptációt, hanem kortárs feldolgozást hozott a MITEM-re. A lovakat lelövik, ugye? leginkább az azonos című, Sydney Pollack rendezte amerikai filmklasszikusból ismerhető, ám a grúz rendezőnek sikerült tökéletesen a saját közegéhez és napjainkhoz idomítania a jól ismert történetet.

Megrázó pillanatok, felkavaró szenvedélyek, a boldog-boldogtalanság figurái, finoman groteszk humorral átitatott helyzetek, lírai látlelet a szerelemről. Így lehetne összefoglalni a márciusban eltávozott rendezőnagyság, Rimas Tuminas hattyúdalát. Az Anna Karenina előadását Izraelből hozta el a MITEM-re a Gesher Színház, amely először járt itt, de remélhetőleg nem utoljára.

Meghívót kaptunk a Magyar Írószövetségtől a "Nyelv, színházi nyelv, színházi nyelvújítás" című disputa sorozatuk második alkalmára. A meghívót nagy szeretettel adjuk tovább, annál is inkább, mert most Sík Sándor István király című művéből készült bemutatónk adja a témát: Szakralitás és színházi nyelvújítás.