Színház a hagyomány vonzásában

Az emlékezés a közös gondolat – mondja a 2023-as magyarországi Színházi Olimpia sokszínű programjáról Theodórosz Terzopulosz görög rendező, a Nemzetközi Színházi Olimpia egyik alapítója. Szerinte emlékezetes, színháztörténeti előadások, egymás iránti nyitottság és az olimpia szellemiségéhez hű „békekötés” jellemzi majd a jövő évi játékokat, amely a tizedik lesz az 1995-ös alapítása óta.

Éppen csak túlvagyunk a Covid-járványon, és egy veszedelmes háború dúl a szomszédunkban – mi a jövő évi Színházi Olimpia szerepe ezekben az időkben?

– A mai világban, amikor a család és más közösségek egyre inkább szétzilálódnak, különösen nagy szerepe van a Színházi Olimpiának. A legfontosabb szerintem az, hogy az egész világból érkeznek emberek, akikkel meg tudjuk osztani a gondolatainkat. Különösen nagy szükségünk van arra, hogy megismerjünk a miénktől eltérő kultúrákat, nemzeteket, és úgy gondolom, hogy Budapesten minden előfeltétel adott ahhoz, hogy létfontosságú kulturális és politikai kérdéseket tudjunk megvitatni. Az emberek eltávolodtak egymástól, és a mi feladatunk az, hogy közel hozzuk őket egymáshoz. És nem olyan módon, ahogyan a globalizáció tette mindezt: mi nem szeretnénk homogénné tenni mindent, hanem meg akarjuk tartani az eltérő, nemzeti, népi hagyományokat. Baráti hidakat szeretnénk építeni, és nem a bizalmatlanságot erősíteni. Nézzük meg a globalizáció sikertelenségét! Eljuttatta mindenhová a termékeket, de nem juttatta el a kultúrát. Budapesten nekünk az egymás értékeire nyitott együttlétet kell hangsúlyoznunk.

A dél-koreai Jae Kyoung Kim a Nemzetközi Színházi Olimpia: Az olimpia művészeti és kultúrközi ereje című tanulmányában az egyik legfőbb különbséget a színházi és a sportolimpiák között éppen abban látja, hogy a művészeti eseményt eddig nem befolyásolta politikai bojkott – mint az ötkarikás játékok esetén történt Moszkvában 1980-ban vagy Los Angelesben 1984-ben. Mekkora erőfeszítést jelent, hogy a magyarországi olimpiát se befolyásolja az ukrán-orosz konfliktus?

– Pontosan erre törekszünk, hogy az olimpia békeszerződés kötését jelentse! Az olimpiai játékok eredeti célja éppen a békés versengés volt, az i. e. 5. században dúló peloponnészoszi háború idején egyébként egymással ellenséges városállamok atlétái mérték össze az erejüket, és legalább a játékok idejére békét hirdettek. Mi is ezt az eszmét hordozzuk!

Minden olimpiának más a karaktere. A készületek idején mit gondol, mi lesz a 2023-as rendezés legfontosabb témája?

– Kínában, Oroszországban vagy éppen Törökországban is sikerült az olimpia egyetemességét megőriznünk, abban bízunk, hogy ez Magyarországon is folytatódik. Bár sokáig temették a modern színházat, és mindent a posztmodern szellemiség határozott meg – úgy tűnik, ennek vége. A jelentős alkotók visszatérnek a hagyományhoz, hogy azt modern formában elevenítsék fel. Jellemző ez a tradicionális formákhoz nyúló Ratan Thiyam indiai művészre, a kobuki és no színházhoz forduló, japán Tadasi Szuzukira, vagy arra, ahogyan én az ókori tragédiához viszonyulok. Az emlékezés a közös gondolat. Az emlékezés mindig újabb kérdéseket szül, a mi munkánk a kérdések komponálása, mert hiszünk abban, hogy kérdések nélkül nincs művészet, demokrácia és élet.

Az ön rendezése, az Attisz Színház társulatának Nóra című Ibsen-feldolgozása lesz a magyarországi Színházi Olimpia nyitóelőadása. Miért éppen ezt a produkciót mutatja be Budapesten?

– A Nóra bemutatója 2022 nyarán volt a milánói Teatro Piccolóban, és remek visszajelzéseket kaptunk. A Nemzeti Színház és a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) közönsége már láthatta az athéni társulatom előadásában az Aiasz című szatírikus drámát, a Nemzeti Színházban megrendeztem egy tragédiát, a Bakkhánsnőket. Ezzel a „háttérrel” érkezem majd az Olimpiára, a jól ismert Ibsen-dráma új megközelítésével. A Nóra a mi értelmezésünkben a pénz hatalmáról szól, ezért is nagyítjuk fel Krockstadt, a Nórának korábban kölcsönt adó és a nőt ezzel zsaroló férfi szerepét. Milyen hatással van ránk a könnyen jött pénz? Ezzel a darab politikai és ontológiai léptékét szeretném kihangsúlyozni.

Általában a Nóra feminista értelmezését láthatjuk a színpadon, de ezek szerint önt inkább a kapitalizmuskritika érdekli?

– Egyrészről valóban a kapitalizmus rendszerét kritizáljuk, másrészt magát Nórát is. Az én megközelítésem brechti alapú, vagyis keresem a politikai vonatkozásokat egy-egy darab feldolgozásakor. Az előadásunkat alapvetően befolyásolja az Ukrajnában zajló, látható háború, de minden – akár láthatatlan, hibrid – háború is.

Az Olimpia alapítója volt Tadasi Szuzuki japán színházművész is, aki szintén a budapesti Színházi Olimpia vendége lesz. Vidnyánszky Attilával meglátogatták a mestert nyáron Japánban. Ő mivel készül a Színházi Olimpiára?

– Szuzuki togai társulatának két előadását is bemutatja majd a Nemzeti Színház: Euripidész A trójai nők című tragédiával és a Hugo von Hofmannstahl szövegére épülő Elektra című produkcióval érkezik a japán színház nagy mestere. Előbbi a hirosimai atombomba által teremtett új világot mutatja be, utóbbi pedig a mai ember létét a felejtés kultúrájában. Ezek színháztörténeti jelentőségű előadások, és nagy öröm, hogy a Színházi Olimpia keretében először jön Szuzuki Magyarországra ezekkel a rendezésekkel. Egy olyan nemzedék tagjai vagyunk, akiknek a munkáját, a társulatépítését meghatározta a mester-tanítvány viszony tudatos építése – s ez egyre kevésbé jellemző korunkban. A nálam három évvel fiatalabb indiai színházművész, Ratan Thiyam és Vidnyánszky Attila is meghívást kapott a Színházi Olimpia bizottságába, így a jövőt már közösen tervezzük. A Togában tett látogatásunk során beszélgettünk arról, ki milyen előadást tervez, együttlétünket a kölcsönös tisztelet és barátság hatotta át. Abban bízom, hogy ez a szellemiség jellemzi majd az olimpiát is.

Lukácsy György

(2022. november 30.)