Az ókori olimpiák eszméje adta az ötletet Theodórosz Therzopulosznak és egy sor rendezőtársának ahhoz, hogy életre hívják a Színházi Olimpiát. Az elsőt 1994-ben a görögországi Delphiben rendezték – a hely szelleméhez igazodva az antik görög tragédiákkal a középpontban. A tizedik olimpiának Magyarország ad otthont 2023 tavaszán, nyarán. A világ színházi központja néhány hónapra hazánk lesz. Sok száz nagyszerű külföldi előadás, esemény várja majd a közönséget.
Görög rendező, az Attis Színház alapítója. Nevéhez fűződik a Színházi Olimpia ötlete, és máig ő felügyeli a bizottság egyetértésével az olimpiák szervezését. Az antik görög drámák új szemléletű értelmezőjeként vált világhírűvé. Dionüszosz visszatérése elnevezés alatt kidolgozta saját színésztréningjét.
Japán rendező, tanár, filozófus. A Suzuki Company of Toga (SCOT) alapítója és vezetője. Saját színházi módszert dolgozott ki. 1999-ben a japán olimpia főszervezője, és 2019-ben az orosz-japán olimpia társszervezője volt.
Amerikai rendező, képzőművész, stílusteremtő színházi alkotó. Egyedi látványvilágú előadásaival az 1970-es évektől nagy hatással volt az európai színházi életre is. A New York-i The Watermill Centert vezeti, ahol a világ minden tájáról érkező fiatalok vesznek részt a kurzusain.
Színész, rendező, színházigazgató, a barcelonai Sala Municipal színház alapítója. Az egyik legbefolyásosabb spanyol nevű színház- és operarendező.
Az angol kortárs költészet meghatározó alakja, kiváló drámaíró. Legfontosabb előadásait a Londoni Nemzeti Színházban, a Royal Shakespeare Theatre-ben, a Metropolitan Operában rendezte.
A világhírű moszkvai Taganka alapítója, az orosz kulturális élet meghatározó alakja volt. A művészi szabadság, az útkeresés jelképei voltak látványos, a megszokottól eltérő, sokszor élesen politizáló előadásai. Többször rendezett Magyarországon is.
Költő, esszéista, színházteoretikus, és a 20. század második felének egyik legjelesebb (kelet-) német drámaírója. Élete végén színházigazgatóként a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble-t vezette.
Rendező, színházteoretikus, tanár. A brazil színház 1960-as, 70-es esztétikai, politikai megújulásának egyik vezető egyénisége. Az általa alapított és haláláig vezetett Centro de Pesquisas Teatraisban (Színházkutató Központ) színészek generációi tanultak.
- 1995 – Delphoi (Görögország) – Az új évezred kapujában
- 1999 – Sizuoka (Japán) – Reményt teremtünk
- 2001 – Moszkva (Oroszország) – Színház az emberért
- 2006 – Isztanbul (Törökország) – Minden határon túl
- 2010 – Szöul (Dél-Korea) – Az ember és a szeretet
- 2014 – Peking (Kína) – Álom
- 2016 – Wrocław (Lengyelország) – A világ az igazság helye
- 2018 – Új-Delhi (India) – A barátság zászlaja
- 2019 – Szentpétervár (Oroszország) – Toga (Japán) – Hidakat teremtünk
- 2023 – Budapest (Magyarország) – Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
(2022. január 28.)