(Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.)
A lámpás, Az én falum, Dávidkáné, Egri csillagok, Az öreg tekintetes, Láthatatlan ember, Isten rabjai, Az a hatalmas harmadik, Hosszúhajú veszedelem, Ida regénye – legfontosabb művei. Nem tartozott irodalmi körökhöz. A rangos Kisfaludy Társaság tagsági ajánlatát visszautasítja, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. Az irodalmi közélettől távol tartotta magát az „egri remete”. Évtizedeken át titkosírással írt naplóját csak az 1960-as évek végén sikerült megfejteni. Az egri várban lévő sírján ez áll: Csak a teste.
1901. Gárdonyi életének sűrű éve. Többedik kiadásban megjelenik két kötet a Göre Gábor néven írt népszerű élcsorozatából: Bojgás az világba mög más mindönféle, Tapasztalatok, vagyis más szóval az nagy kiállításon szörzött tapasztalatok. Megkezdődik a Láthatatlan ember folytatásos hírlapi közlése.
Gárdonyi betör a színház világába: a Nemzetiben óriási sikerrel mutatják be A bor című népszínművét. És megjelenik könyv alakban a korábban a Pesti Hírlapban folytatásokban közölt Egri csillagok.
Az életmű korszakolásának is kulcséve ez, hiszen regényíróként az Egri csillagokkal, drámaíróként A borral alkotta meg a főművét, és lép be szépíróként a köztudatba. Az irodalomtörténet sok vitát folytatott már és fog is még az életmű körül, így az Egri csillagok minőségéről is. A Nap Kiadó In memoriam sorozatában megjelent Halhatatlan csillagokban alig esik szó róla. Megidézett kortársai nemigen foglalkoznak ezzel a művével, pedig annak népszerűsége kezdetektől vitathatatlan, a könyv már Gárdonyi életében kötelező iskolai olvasmány lett, 1923-ban monumentális némafilm készült belőle. Megjelent német, angol, finn, bolgár, cseh, észt, holland, horvát, lengyel, olasz, örmény, román, szlovák, szlovén, ukrán, orosz, vietnámi, kínai nyelven. 2013-ban törökül is!
A szerző megítélése szélsőséges. Történelmi regényeit hamar ifjúsági irodalomnak „bélyegzik”. Volt jeles kritikus, aki a kor leányregényíróihoz hasonlítja, és Móricz Zsigmond Erdélyének színvonalát kéri számon rajta (Thurzó Gábor). Sík Sándor szerint viszont „embereinek, rajzainak, történeteinek mindig van távlata, horizontja. A legkisebb részlet is mindig érezteti belső misztikus összefüggését az univerzummal.” Nevezték „magyar Homérosznak”, Ady „új magyar Dickens”-ként ír róla, Kosztolányi méltatja verseit, és Móricz, aki szintén szerette volna megnyerni az írót a Nyugatnak, újszerűnek nevezi parasztábrázolását: „Ő volt az első író, aki a parasztot mint individuumot ismerte el. (…) az ő parasztjai jelennek meg legelőször a magyar irodalomban mint lelki életet élő emberek.”
Minden írástudói vita ellenére az Egri csillagok máig tartó népszerűsége vitathatatlan, amihez Várkonyi Zoltán 1968-as filmje is hozzájárul (a kötelező olvasmányok „ismeretén” a megfilmesítés sokat segít). 1974-ben jelent meg Zórád Ernő képregénve, készült belőle musical, a 2005-ös Nagy könyv szavazás százas listája csúcsán végzett (és szerepelt még itt a Láthatatlan ember és az Ida regénye is).
Gárdonyit az egri várban a fiával tett sétáin kezdte foglalkoztatni Bornemissza Gergely élete. A regényírás előkészületeihez alapos kutatásokat végzett: Tinódi két műve mellett használt forrásokat (Istvánffy Miklós: Magyarország története 1490–1606, Négyszáz levél a XVI. századból), járt a bécsi levéltárban, 1899-ben elutazott Konstantinápolyba, hogy saját szemével lássa Török Bálint börtönét. A hírlapi verziót 1901-ben, a kötetbe rendezés során alaposan átírta, és minden új kiadásnál végzett javításokat. Gárdonyit komolyan foglalkoztatták a történelmi regény műfajának szakmai kérdései: „Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítani a múlt érdekes sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?”
Ennek fényében a kérdés most Vidnyánszky Attila számára az Isten ostora, a Fekete ég – A fehér felhő, A Gulag virágai és a Tóth Ilonka megrendezése után: lehet-e igazi történelmet írni a színpadon?
Kornya István
(2018. március 06.)