Bemutató - Egri csillagok
Gárdonyi Géza regénye és Várkonyi Zoltán közkedvelt filmes adaptációja is a monumentalitásával nyűgözi le Eger 1552-es ostromának olvasóját és nézőjét. Színházban a táncosok gondoskodnak a látványról?
– Ezt bizony nehéz megúszni. A gyerekszereplők azért is fontosak, mert így nem kell a színpadon megjelenítenünk a százezres tömeget, hanem javarészt intimebb közegben mozoghatunk: a gyerekek várbeli pincéjének vagy cellájának kicsiny ablakrésén keresztül nézünk ki a csatára. Többet sejtetünk, mint mutatunk. De természetesen ezzel együtt is törekszünk a látványosságra. Ebben lesz segítségünkre a Magyar Nemzeti Táncegyüttes seregnyi táncosa. Az összehasonlítás elkerülhetetlen, hiszen az Egri csillagok remekmű, a legnépszerűbb magyar regény, a film pedig – hiába tér el számtalan helyen a regénytől – a maga nemében nagyszerű, és ugyancsak nemzedékek nőttek fel rajta. Gárdonyi regényét nem is fogja egyhamar letaszítani semmi a trónjáról, vagy ha mégis, hát bajban leszünk… Ez a regény nagyon is rólunk szól, pontosabban arról, amilyennek magunkat szeretnénk látni. Az összes vágyunk, ábrándunk benne van – és még győzünk is a végén.
Éppen mert ezen a filmen nőttünk fel, a Dobó Istvánt alakító Sinkovits Imre hangján halljuk a híres eskütételt, ami így kezdődik: a töröktől kapott üzenet „fenyegetés vagy alku”. Visszaköszön ez a jelenet az előadásban?
– Mindenképpen, hiszen ez a monológ rendkívül fontos, s bízunk benne, hogy a mi előadásunknak is kiemelt, emlékezetes jelenete lesz. A filmhez képest mi nagyobb hangsúlyt helyezünk majd egy másik eskütételre, a világirodalom talán legszebb házasságkötésére. Cecey Éva és Bornemissza Gergely esküvőjénél én legalábbis még nem olvastam gyönyörűbbet. Ez a jelenet is arról szól, hogy ilyennek szeretnénk látni magunkat egy párkapcsolatban, ilyen tiszta, mindenek feletti szövetségkötésre vagyunk.
Mennyire térnek el a regénytől?
– Fontos feladatunknak tekintjük, hogy nem az Egri csillagok ismerőinek csináljuk az előadást, vagyis nem csaponghatunk, el kell mesélnünk a történetet. Erre találtunk is egy megoldást: az első felvonásban gyülekeznek az emberek a várban. Ez az itt és most ideje az előadásnak. Innen tekintünk vissza Bornemissza Gergely gyermekkorára és Török Bálint életére. Ez a pillanat tulajdonképpen a regény negyedik fejezete, amikor kezdik feltölteni a várat a védők, és elhangzik: Abonynál van a török. Már ott van Dobó István, Mekcsey István, és megérkezik kétszáz lovasával Bornemissza.
Miért az „egri srácok” szemszögéből meséli el az 1552-es ostrom történetét?
– Gárdonyi fontosnak tartotta megírni, hogy az ostrom idejére a gyerekeket biztonságos helyre zárták – innen jött az ötlet. Köztük vagyunk nézőként, az ő életükbe látunk bele – ezeket a részeket Zalán Tibor íróval közösen találtuk ki. Innen nézve az Egri csillagok egy felnőtté válási aktus, beavatási szertartás. Az ifjúsági előadásaink esetében különösen fontos, hogy mindezt úgy mutassuk be, hogy a fiatal nézőink ebben a folyamatban értékeket ismerjenek fel. És a végén a gyermekek kénytelenek „felnőni”, hiszen – ahogy a regényben is – Dobó István várkapitány mindenkit kivezényel az utolsó ostrom visszaverésére: sebesülteket, asszonyokat, gyerekeket.
Kik a történet hősei: a felnőttek vagy a gyerekek?
– Minden epizódban ott vannak a gyerekek, még a Bolyki-bástya ostromakor is. Sőt, hűen követve Gárdonyi elbeszélését, a mi előadásunkban is lesznek gyermekáldozatok. Megrendítő történet.
Hogyan aktualizálható Gárdonyi regénye? El akarja kerüli a leegyszerűsítést: hazánk végvárország, ami megvédi a keresztény Európát a muszlim áradattól?
– Maga Gárdonyi sem egyszerűsít le semmit, amikor a 16. századi történelmi helyzetet leírja. A regény második – Oda Buda című – fejezetét kezdi ezzel az áttekintéssel: „János király meghalt. A fia csecsemő. A nemzetnek nincsen vezére. Az ország hasonlít most azokhoz a címerekhez, amelyekben egymásra mérgesen ágaskodó griffek nyúlnak a köztük lebegő koronáért. A nemzet gondolkozása meg van zavarodva. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától féljen-e jobban vagy pedig a keresztény német uralmától.” Az áthallásokat a nézőkre bízom… De vegyük azt a jelenetet, amelyben az öreg Cecey a pappal vitatkozik. Olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amilyeneket manapság hallunk: „Te beállsz hóhérnak!”, „Te meg németnek!” Így hóhérozzák, sintérezik és hazaárulózzák egymást vadul. Ismerős?
A könyv a színházi rendezései visszatérő motívuma. A János vitézben megjelenik Petőfi művének híres könyvborítója, a Don Quijote-előadásban szerepelt az író Cervantes. Az Egri csillagokban feltűnik majd Gárdonyi Géza?
– Tinódi Lantos Sebestyén szerepeltetése segít nekünk, hogy Gárdonyi sok helyszínt és hosszú időt bejátszó történetét színpadon is át tudjuk fogni. Az előadásunkban Tinódi a mesélő, aki áthidalja a helyszínek közötti nagyobb ugrásokat. Így is komoly áldozatokat kellett hoznunk, mert a regény természetesen más adottságokkal bír, mint egy színházi előadás: a törökországi részt mi például nem tudjuk megjeleníteni, csak elmesélni. Sajnálom, mert Török Bálint sztambuli fogságból való kiszabadítása nagyon izgalmas epizód, de nem akartunk három óránál hosszabb előadást.
A Körhinta és a Csíksomlyói passió után ismét együttműködnek a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel. Hogyan fejlődött előadásról előadásra a művészi kapcsolat a táncosokkal és Zsuráfszky Zoltán koreográfussal?
– A Csíksomlyói egy eleve stilizált alaphelyzetre épül, tehát kézenfekvőbb volt a táncosok dolga. Most viszont realista hangnemből indulunk, aztán, ahogy a nagy összecsapásokra mondani szokás: kezdődik a tánc. A zenehasználat és az erre épülő táncok változatosak, részben a török hódoltság korából származó zenék csendülnek fel, de ezek aztán átöröklődtek, és reméljük, a nézők hozzánk hasonlóan rácsodálkoznak majd, mi minden maradt ránk azokból az időkből. Néhány dalról azt gondoljuk, hogy a kuruc kornál nem lehet régebbi, pedig dehogynem… A táncosok pedig ismét tiszta, erőteljes jelenlétükkel és hatalmas energiával gazdagítják az előadást.
Történelmünk során általában áldozati szerepbe kerültünk, Eger rövid diadala viszont a dicsőség ritka pillanata volt.
– Igen, általában a kudarcba fulladt, hősies, önfeláldozó erőfeszítéseinket szoktuk megünnepelni, az egri vár megvédése viszont egyértelmű győzelem volt, ami alkalmat ad arra, hogy az egész előadást az égig emeljük…
Lukácsy György
(2018. március 5.)