-
Nem sok jót ígérhetett egy férfiideálnak kikiáltott és nem egészen makulátlan hírű filmcsillagnak és egy befolyásos, gazdag zsidó családból származó elvált, két gyermekes édesanyának a szerelme az 1930 évek Magyarországán. Tegyük hozzá, később sem. Jávor Pál és Landeszman Olga 25 éven át kitartott egymás mellett a változó politikai rendszerekben, a sikerek és a mellőzöttség idején is.
-
“Készülünk egy ünnepre: ma délután győzni akarunk és Önökkel, Veletek biztosan sikerülni fog. Egy kicsit itt most mindnyájan egri vitézekké válunk, és mind érezhetjük azt a tüzet a szívünkben, lelkünkben, amellyel a hazát kell szolgálni, a hazáért kell létezni. Jó szórakozást, és győzni fogunk biztos!” - köszöntötte a résztvevőket Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház vezérigazgatója tegnap az Egri csillagok című előadás előtt az MVM Dome-ban.
-
Ilovszky Béla a kezdetektől követti kamerájával a beregszászi társulat művészeit, produkcióit. Eöri Szabó Zsolt pedig A Szarvassá változott fiú című film forgatásán készült képeiből válogatott. Mindketten a 10. MITEM "30 éves a Beregszászi Színház" programjához kapcsolódnak.
-
Márai Sándor már sikeres író, amikor 1940-ben Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója azt kéri tőle, írja színpadra friss művét, a Vendégjáték Bolzanóbant, hiszen a regény „remek színműtéma”. (Az adaptáció már csak az emigrációban készült el, Egy úr Velencében címmel.) Megszületett viszont a Kaland, amelyet a kor és a Nemzeti sztárjai – Rajnai Gábor, Tőkés Anna, Jávor Pál, Makay Margit – főszereplésével háromszázötvenegyszer játszottak.
-
2005-ben Sztalker néven nemzetközi fesztivált rendezett a beregszászi színház. A meghívottak között volt a budapesti Bárka és az Új Színház, Pályi János, a New York-i In Parenthesis társulat, a kijevi DAH Színház és a Hattyúdal Színház. Találkozások, közös élmények – Oláh László Olivér filmje.
-
Esthajnal – egy cigányballada ősbemutatójáról Szarka Tamás. Szatmárnémetiből Újvidéken át a Nemzetibe – Szilágyi Ágota. Százötven! – bepillantás a Fodrásznő kulisszái mögé. 200 éve született Podmaniczky Frigyes, a Nemzeti aranykorának intendánsa. És sok egyéb érdekes olvasnivalót kínál a Nemzeti Magazin legfrissebb száma.
-
Az Isteni színjáték egyik legszebb énekét, amely elbűvölte sok évszázad olvasóit, Dante a szerelem témájának szentelte. Az ének hőseinek, Francescának és Paolónak evilági sorsa tragikus volt: szerelem vitte kettejüket „egy halálba” (Pokol, V, 106). A túlvilágon pedig – a contrapasso (a talium) elvének megfelelően – olyan büntetés sújt le rájuk, mely vétküknek a tükörképe. A szerelem bűnösei ők, s ahogyan a földi létben elragadta őket a szenvedély, úgy szállnak a pokolban forró fekete szélvésztől („l’aere perso”; Pokol, V, 89) hajtva, szorosan egymáshoz simulva.
-
Kemény Henrik bábművész idestova tíz esztendeje, hogy nincs közöttünk, s ez idő alatt nem született életét és művészetét bemutató monográfia. Ennek legfőbb oka, hogy a Debrecenben található hagyaték a mai napig nem kutatható.
-
A Nemzeti Színház Nonprofit Zrt teljes munkaidős lakatos - csőszerelő karbantartót keres. Az állást betöltő munkája lesz a lakatos szakmába tartozó feladatok elvégzése, beépített vagy önálló berendezések lakatosipari javítása, hegesztéssel járó munkák végzése, vízvezeték és lefolyóvezetékek hiba keresése és javítása, zárak javítása, rendezvények előkészítésében való közreműködés, a műszaki igazgatóság és üzemeltetés által meghatározott munkák elvégzése. A jelentkezéseket 2018.12.21-ig várjuk.További részletek a hirdetésben.
-
Felújítottuk, ismét műsoron a Csongor és Tünde című előadásunk. Szabó Sebestyén László rajongói örülhetnek, hiszen a három mókás ördögfi szereposztása változott, kedvencüket eztán Kurrah szerepében is láthatják.
-
Blattner Géza (1893–1967) bábművész 1918-tól kezdődő negyvenéves pályafutásának két mozzanatáról szeretnék beszélni. Az egyik az 1919-es budapesti Wayang játékok, a másik az a műsor, mely 1929 és 1930 között állt össze Párizsban. Mindkét esetben több műsorszámból összeálló előadásról volt szó, és más alkotóművészek is közreműködtek.
-
A commedia dell’arte mindenekelőtt a színészek munkája volt, akik megalkotói és értelmezői voltak saját szerepüknek. Azt a szerepet választották, amelyiket magukhoz legmegfelelőbbnek tartottak és amellyel azonosulni tudtak oly módon, hogy a dráma alkalmazkodott hozzájuk és nem ők a drámához.