Idézet/mottó:
„Határozottan állítom,
ez nem egy romlott nemzet,
csak még nem állt össze, még erjedésben van.”
ez nem egy romlott nemzet,
csak még nem állt össze, még erjedésben van.”
1879 januárjában vehemensen ajánlották a bukaresti napilapok a Nemzeti Színház következő bemutatóját, egy ifjú szerző első komédiáját. A szerepeket a kor ünnepelt művészei játszották, teltház várta a premiert.
A habkönnyű komédiát remélő közönség dermedten ismert magára a szereplőkben, a páholyokban a felcicomázott hölgyek zavartan a legyezőjük mögé bújtak, az előadás végén sokan kifütyülték a színpadra felrángatott szerzőt. Nem véletlenül: a Zűrzavaros éjszaka szereplői a 19. század utolsó évtizedeinek, a román polgárság kialakulásának, felemelkedésének tipikus figurái voltak.
Másnap az újságok mindent megírtak, hasonlóan feltupírozott kifejezésekkel, ahogy a darabban parodizált újságíró, Rică Venturiano fogalmaz és beszél… Ettől aztán még többen lettek kíváncsiak Caragiale művére, a második előadásra is elfogytak a jegyek, és annak ellenére, hogy az igazgató kihúzott egyet-mást a darabból, az előadás botrányba fulladt, szidták és veréssel fenyegették a szerzőt. Az ifjú drámaíró viszont csak a megcsonkított darabjával volt elfoglalva, és személyesen majd írásban is követelte, hogy a színház az eredeti szöveget adja elő. A Nemzeti igazgatója válaszként rögtön levette műsorról a darabot.
Így indult a legnagyobb román drámaíró, Ion Luca Caragiale színházi karrierje, akit neveztek akkor cinikusnak, gazembernek, pojácának, később géniusznak, Mesternek, egyszer hazafinak, máskor hazaárulónak. Mindössze négy komédiát és egy tragédiát írt, mégis a román drámairodalom és színházi élet atyjának, megteremtőjének tekintik, az ő nevét viseli Bukarestben a Nemzeti Színház. Mondatai szállóigévé, nyelvi leleményei közkinccsé váltak. „Addig inzultálta honfitársait, amíg csodálni kezdték” – írta róla később a drámaíró Eugen Ionescu.
Caragiale – a regényen kívül – a drámától a verses paródiáig minden irodalmi műfajban alkotott. Emellett volt színházi súgó és másoló, újságíró, korrektor, szerkesztő, hivatalnok, líceumi tanár, színházigazgató és „kocsmáros”: sörcsarnokot működtetett majd pályaudvari vendéglőt. Állandó anyagi zavarain vállalkozásai sem segítették át, mindig csődbe ment, és az irodalmi életben is kevesen ismerték fel zsenialitását a kortársai közül. Egy jelentéktelen publicista plágium vádjával perbe fogta Caragialét, aki megnyerte a botrányoktól övezett pert, de 1904-ben családjával együtt Berlinbe költözött. Nem tért haza az 1912-ben tiszteletére Caragiale élete végéig tervezte, hogy megírja a Zűrzavaros éjszaka folytatását, a szereplők sorsát negyedszázad múlva. „Titirică, Sotirescu et Co.” lett volna a darab címe, amelyben a Zűrzavaros éjszaka kereskedője már szenátorságig vitte… Ez a mű azonban már nem született meg.
Kulcsár Edit
(2013. október 18.)