JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA:
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.
„Határozottan állítom,
ez nem egy romlott nemzet,
csak még nem állt össze, még erjedésben van.”
1879 januárjában vehemensen ajánlották a bukaresti napilapok a Nemzeti Színház következő bemutatóját, egy ifjú szerző első komédiáját. A szerepeket a kor ünnepelt művészei játszották, teltház várta a premiert.
A habkönnyű komédiát remélő közönség dermedten ismert magára a szereplőkben, a páholyokban a felcicomázott hölgyek zavartan a legyezőjük mögé bújtak, az előadás végén sokan kifütyülték a színpadra felrángatott szerzőt. Nem véletlenül: a Zűrzavaros éjszaka szereplői a 19. század utolsó évtizedeinek, a román polgárság kialakulásának, felemelkedésének tipikus figurái voltak.
Másnap az újságok mindent megírtak, hasonlóan feltupírozott kifejezésekkel, ahogy a darabban parodizált újságíró, Rică Venturiano fogalmaz és beszél… Ettől aztán még többen lettek kíváncsiak Caragiale művére, a második előadásra is elfogytak a jegyek, és annak ellenére, hogy az igazgató kihúzott egyet-mást a darabból, az előadás botrányba fulladt, szidták és veréssel fenyegették a szerzőt. Az ifjú drámaíró viszont csak a megcsonkított darabjával volt elfoglalva, és személyesen majd írásban is követelte, hogy a színház az eredeti szöveget adja elő. A Nemzeti igazgatója válaszként rögtön levette műsorról a darabot.
Caragiale (Forrás: Wikipédia)
Így indult a legnagyobb román drámaíró, Ion Luca Caragiale színházi karrierje, akit neveztek akkor cinikusnak, gazembernek, pojácának, később géniusznak, Mesternek, egyszer hazafinak, máskor hazaárulónak. Mindössze négy komédiát és egy tragédiát írt, mégis a román drámairodalom és színházi élet atyjának, megteremtőjének tekintik, az ő nevét viseli Bukarestben a Nemzeti Színház. Mondatai szállóigévé, nyelvi leleményei közkinccsé váltak. „Addig inzultálta honfitársait, amíg csodálni kezdték” – írta róla később a drámaíró Eugen Ionescu.
Caragiale – a regényen kívül – a drámától a verses paródiáig minden irodalmi műfajban alkotott. Emellett volt színházi súgó és másoló, újságíró, korrektor, szerkesztő, hivatalnok, líceumi tanár, színházigazgató és „kocsmáros”: sörcsarnokot működtetett majd pályaudvari vendéglőt. Állandó anyagi zavarain vállalkozásai sem segítették át, mindig csődbe ment, és az irodalmi életben is kevesen ismerték fel zsenialitását a kortársai közül. Egy jelentéktelen publicista plágium vádjával perbe fogta Caragialét, aki megnyerte a botrányoktól övezett pert, de 1904-ben családjával együtt Berlinbe költözött. Nem tért haza az 1912-ben tiszteletére Caragiale élete végéig tervezte, hogy megírja a Zűrzavaros éjszaka folytatását, a szereplők sorsát negyedszázad múlva. „Titirică, Sotirescu et Co.” lett volna a darab címe, amelyben a Zűrzavaros éjszaka kereskedője már szenátorságig vitte… Ez a mű azonban már nem született meg.
