-
A 4. esküdt, Oszkár, Biberach, Thurzó főhadnagy, a holdbeli csónakos nincs többé. Elhunyt Kaszás Attila.
-
A szentendrei előbemutató képeiVaskos példázat a mai gazemberekről címmel jelent meg Hegyi Gyula írása a Népszavában a szentendrei Tartuffe bemutató kapcsán. Alföldi Róbert rendezőt kérdezte egyebek között az előadás szövegéről, és arról, mi érdekelte őt elsősorban a darabban. Az előadás fotógalériájához idézzük az interjú két részletét.
-
Sinkó László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja tiszteletére, születésének 80. évfordulójára felavattuk a Nemzeti Színház emléktábláját a Zápor utca 14/b alatti szülői háznál. Kedves kollégánkra a család, a barátok és tisztelők mellett, dr. Kiss László polgármester és Blaskó Péter levelének felolvasásával Nagy Mari, tásulatunk tagja emlékezett.
-
Az állítópróba az, amikor a rendező, a díszlettervező és a színház műszaki szakemberei leülnek és megbeszélik egy előadás megvalósíthatóságának feltételeit. Az ideiglenes falakkal jelzett térben megvizsgálják a legapróbb részleteket is, ami alapján a tervező véglegesíti a díszletet. A két alkotó ilyenkor már szinte mindent tud az előadásról, hiszen általában több hónapos munka van már mögöttük.
-
Az oguzok (úzok, oğuzlar) Eurázsia, azon belül a sztyeppe-övezet történetének legjelentősebb szereplői közül valók, Európában mégis kevéssé ismert képviselői a nomád világnak. Az oguzok Ázsiából kiindult, katonai jellegű migrációja egészen Kelet-Európáig jutott el, s e hatalmas területen jelentős történelmi és kulturális nyomot hagyott maga után. Az általuk létrehozott állam az eurázsiai térségben nyelvi, politikai és genetikai vonatkozásban is nagyon fontos szerepet játszott. Az oguz hagyományról nagyszámú régészeti, művészeti, valamint szellemi hagyaték, forrás áll ma már rendelkezésre. A legjelentősebbek közé tartozik két epikus szöveganyag: Oguz Kagán hőséneke, valamint a Korkut Atyához (a kazakoknál és karakalpakoknál), illetve Dede Korkuthoz (az oguz és karluk törökségnél) kötődő történetek, legendák összessége.
-
Beszélgetés Verebes István rendezővelMi egy elöregedő társadalomban voltunk fiatalok, és egy fiatal társadalmi rendben lettünk öregek. Mi lendületesek, progresszívek lehettünk ifjúságunkban, ebből kifolyólag tragikus megélni azt, hogy az új társadalmi rend kifejezetten a szeméttelepre utalja az életük utolsó harmadában lévőket - mondja Verebes István.
-
Vidnyánszky Attila kalandja a János vitézzel 2014. március 07-én kezdődött a Nemzetiben, akkor mutatta be színházuk Petőfi Sándor nagyszerű költeményét. Azóta százszor, a próbákat is számítva ki tudja hányszor játszották le a művészek az előadást, egyre nagyobb sikerrel. Egy hatvanötezres városnyi közönség, többségében ifjú ember élte át Jancsi kalandjait, indult hazafelé csillogó szemekkel... és valószínűleg sok ezren voltak köztük, akik számára ez volt az első, de biztosan nem az utolsó színházi élmény.
-
Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 27 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját. A Nemzeti programja is formálódik, de az már biztosnak látszik, hogy aznap tartjuk az évad első Kölyöknapját is a gyermekes családoknak, délután pedig a Nemzeti Nyílt Napját. A részletes programot szeptember elején olvashatják majd a honlapon. A Színházak Éjszakájának programját szeptember 1-re ígérik, a belépésre jogosító karszalagok ugyanakkor már most, elővételben is megválthatók 20% kedvezménnyel a Jegy.hu weboldalon.
-
A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves prózaiszínművész-osztálya (osztályvezetők: Ilja Bocsarnikovsz, Oberfrank Pál) nemrégiben Erdélybe utazott, hogy készülő vizsgaelőadásukhoz inspirációt és anyagot gyűjtsenek. A hallgatók február 22-én a görgényüvegcsűri farsangi ünnepségen vettek részt, ahol a környék falvaiból érkező időseknek játszottak, majd a közönséggel folytatott kötetlen beszélgetések során személyes történeteket hallgattak meg.
-
Bánfalvi Eszter a Kempelen Farkas Gimnáziumban járt. Alábbiakban két diák beszámolója olvasható:
-
Negyvenhét évesen hunyt el. Alig negyedszázados pályafutása alatt félszász színpadi szerepben láthatta őt a közönség. Többek között olyan előadásokban, mint a Dühöngő ifjúság, a Van, aki forrón szereti, a Padlás, a West Side Story, a Heilbronni Katica, a Sok hűhó semmiért, a Hair, a Csongor és Tünde, a Kétfejű fenevad, a Csókos asszony, A nyomorultak, a Koldusopera, a Bánk bán, a Mesél a bécsi erdő, a Tizenkét dühös ember, a Sárga liliom, Holdbeli csónakos... A hatvanöt éve született művészre tőle származó idézetekkel és a Nemzeti Színházban játszott szerepeinek felidézésével emlékezünk.
-
Először egy kicsit esett, aztán szinte már zuhogott, egyszer még esernyőkifordító szél is kerekedett, de a lelkesedés - a gyerekekben - nem hagyott alább. A felnőttek meg... esernyőt tartottak, esőkabátot szereztek, kémlelték az eget. De végül minden jól sikerült. Program szinte nem maradt el, többnyire csak helyszínt változtatott. Délutánra pedig még a nap is kisütött, na jó, nem sütött, de majdnem. A képek mindenesetre azt mutatják klassz nap volt ez is - így is.
