Nagy Gábor megkapó művészete lényegében korszakunk, civilizációnk éltető forrásairól elmélkedik. Főként a barnás, barázdált anyaföld szerepét, aztán az áldott növényzetet vagy a nagylélegzetű tiszta levegőt tekinti hihetetlenül fontosnak. E humánus, tartalmi elkötelezettségből adódik, hogy számára a klasszikus érvényű művészeti hagyományok is rendkívül tanulságosak. Hiába dolgozik frissen, ütemesen már-már gesztusszerű lendülettel, de ilyenformán sincs egyetlen suta, öncélú és felelőtlen rajzi mozdulata sem. Fölöttébb igényes, fegyelmezett és szépség centrikus egyéniség. Még akkor is, ha fokozatosan gyarapodó, értékes munkásságában az avantgárd művészet jellegzetes mítosz teremtése ugyanúgy tetten érhető, akár kortársi világunk minimalista, reduktív gondolkodása. Elvégre ős is a legelemibb képszervező formulákat kultiválja, amint művei a föld- és természet közeli karakterisztikáját tárja elénk.
(Szuromi Pál, művészeti író)
Suvadások a föld homlokán - Antall István megnyitójának teljes szövege ide kattintva olvasható.
A líra és az irónia együttes jelenléte, egymást átszínező hatása a kezdetektől jellemezte Nagy Gábor munkásságát, a tájjal való közvetlen kapcsolat főként a csongrádi művésztelepen 1973 óta végzett munka , a természet egyes elemeinek, azok kapcsolódásának a megismerése pedig elősegítette, hogy a művek egyes elemei egyre inkább sűrítményei legyenek az inspiráló élményeknek.
A legutóbbi évek újabb változást hoztak Nagy Gábor művészetében. A vertikális formák helyét egyre inkább a horizontálisan elhelyezkedő motívumok veszik át, a magasba törő katedrális helyett a szikla, a hegy foglalja el. A változásban nyilván jelentős szerepe van annak, hogy művésztelepi munkája révén Nagy Gábor immár visszatérő vendég Provence-ban, a legújabb kori művészet történéseinek egyik legfontosabb, inspiráló részletekben bővelkedő helyszínén, ahol a darmstadti Künstlerhaus Ziegelhütte szervezésében negyedszázada szervezik meg a Nemzetközi Művész Plein Air nevű művésztelepet Mirabelben.
(P. Szabó Ernő, Új Művészet)
