"Karácsonykor, amikor utoljára ültem betegágyánál, szépségesen áttetsző, finom kezét fogva azon gondolkodtam, hogy az ember életét az elmúlás percei is hitelesítik. Tisztaság, egyszerűség, elegancia, pontosság, igény és liturgikus rend, ez jellemezte az istenét engesztelni vágyó ikonfestőt, a kivételesen sokoldalú színművészt, s az Embert is."
(Kubik Anna búcsúbeszéde a Magyar Színház társulata nevében, Agárdy Gábor ravatalánál.)
"Lobognak a gyertyák a művészbejáró lépcsőjének szélvédte zugában. Érted égnek. Sajnos az utóbbi években a színházunk lépcsőjén gyakran égnek a gyertyák. Ugyanitt égtek egy évvel ezelőtt Bubik Pistáért, majd Bessenyeiért, öt éve pedig Imréért, szeretett barátodért, Sinkovitsért.
Kérlek téged, ha benyitsz a mennyei klubba, üdvözöld őket a nevünkben is." (Iglódi István búcsúztatója)
"Ó istenem! Mindig az álom és a mesevilág mezsgyéjén egyensúlyoztál. Varázslatos példa voltál arra, hogy igenis hinni kell az álmainkban, sőt, hinni kell a csodákban. Tényleg, mire valók ezek a mesék? Mona Lisa mosolyát ismerjük, megfestették. Chaplin sétapálcáját is ismerjük, vetítik a filmvásznon. De hogy te milyen voltál Katz tiszteletesként, azt nem tudom elmagyarázni, hisz az élő színház elmesélhetetlen." (Részlet Csurka Lászó, Agárdy Gábor sírjánál elmondott beszédéből.)
AGÁRDY GÁBOR Kossuth-díjas, Érdemes és Kíváló művész, A Nemzeti Színház örökös tagja, A Nemzet Színésze oldala a Pesti Magyar Színház honlapján
(2006. február 01.)
