Néhány gondolat Szakolczay Lajos Olajág keretezte én-képek című megnyitójából.
Kárpáti Tamás kamara-kiállításán húsz pasztell- és hat olajkép szerepel. Bár kamaratárlat, mégis az egészet sugallja. Ebben az olajzöld bársonyát és a vöröses sárgák izzóan is tomba fényét mutató teremtésben minden ott van, ami látszólag idejét múlt hit, mítoszi érzelemvilág, szakralitás ám kizárattak belőle az anyag és a pénz lánctalpasainak földkérget és lélekvalóságot megsebző robajai.
A képeket valaminő belső sugárzás élteti, mintha bármi lényen is a téma a Paradicsomot átszelő keresztút, összes szenvedésével együtt, fénnyel, fénypontokkal, a sárgák és vörösek világító lámpásaival volna tele. Vibráló énünk, kétségeink szimbólumaival. Amikor a születés örömében ott a fájdalom is. A sarjadásban és sugaras növekedésben több képen koponya jelzi az orgonaillatnál bódítóbb halál. De mi az a világosság, ami ködszerű gomolygásban, a sötét kárpitjait néhány helyen átszakító sejtelmes, szemérmes Nap-villódzásban jelenik meg?
( )
Vallomásos művekről van szó, s a rejtekező figuralitás a vásznakat csaknem absztrakt képekké avatja. De Kárpáti mindig meghagyja azt a kis őslombok közt is lengedező fényszálat, amelynek segítségével rá lehet látni az emberarcra.
Festményeinek világa ebben a harsány, a politika által fölkorbácsolt ricsajos korban a megnyugvást, a békés nyugalmat, a realitásoktól elrugaszkodó mítosz-mese kijózanító varázslatát hozza elénk.
Kárpáti Tamás 1969-74 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon voltak a tanárai.
Díjak, ösztöndíjak
1976: Borsod-Abaúj-Zemplén megye díja a IV. Téli Tárlaton, Miskolc;
197779: Derkovits-ösztöndíj;
1978: a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja;
1979: Derkovits-emlékérem;
1980: Tornyai-plakett, Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely;
1982: KISZ-díj a Stúdió kiállításon;
1983: Munkácsy-díj;
1986: a Tavaszi Tárlat Nagydíja, Salgótarján;
2000: a Magyar Köztársaság érdemes művésze.
Szeifert Judit művészeti szakíró szerint Kárpáti Tamás merengő művész. Festményei egy felhőjáró ember alkotásai. Képeinek faktúrái, akárha színes felhőfoszlányokból összeálló, megfoghatatlan felületek lennének, az anyagtalanság érzetét keltik. A líraian kavargó képfelszínből mesterien átlényegített, titokzatos lényeket bont ki, akik úgy népesítik be vásznait, hogy szinte jelen sincsenek.
A kiállítást, mint rendesen, az előadások előtt és a szünetekben, színházjeggyel rendelkező nézőink látogathatják.
