A Nemzeti Színház hírei

Kell-e támogatni a művészetet egy olyan országban, mint Mexikó, ahol számtalan ember elemi szükségleteiben szenved hiányt – a számos alapkérdés egyike, ami a közép-amerikai ország színházi életét foglalkoztatja. A „Dél Atillájáról”, a mágikus realizmusról, a tragédia népszerűtlenségéről is beszélgettünk Aurora Canóval, a Mexikói Nemzeti Színház igazgatójával, aki író, rendező és színész is.

Jelen írás szerzője a keleti és a nyugati színész közötti különbség világképi eredetét tárja fel. Arra mutat rá, hogy míg a keletiek a világegyetemet olyan kozmikus táncként fogták fel, amelyben a teremtés és a pusztítás vég nélkül követi egymást, addig a nyugati világ alapjául a Logosz, illetve a spirituális és az anyagi világ karteziánus szétválasztása szolgál.

Május 26-án az idei MITEM keretében A Kalatharangini Kathákali Iskola (India) és a Teatro tascabile di Bergamo (Olaszország) koprodukciójában lesz látható a Nemzeti Színház nagyszínpadán a Történetek a Mahabharatából című előadás.

A magyarországi 10. Színházi Olimpia három nevezetes könyvbemutatóról is emlékezetes lesz. Suzuki A testben élő kultúra, Terzopulosz Dionüszosz visszatérése valamint Eugenio Barba és Nicola Savarese új könyve A színház öt kontinense. A három kötetről és még sok izgalmas témáról olvashat a Nemzeti Színház művészeti folyóirata XI. évfolyamának összevont 1-es és 2-es számában.

Hagyomány már, hogy a minden évadban megrendezett színháztörténeti vetélkedőnk győztes csapatát meglepjük, és egy napra, egy sűrű délelőttre kitelepül iskolájukba a Nemzeti. Az elmúlt év győztesei Sárospatakról, az Árpád Vezér Gimnáziumból érkeztek, így kis csapatunk most oda utazott. Május 2-án a hatszáz diákot nevelő intézményben a Nemzeti Színház művészei, munkatársai "álltak a katedrára".

Széles skálán mozog. A Nemzeti Színházban ő játssza – többek között – Dobó István, Pilátus, gróf Teleki Pál és Capulet szerepét. Az Üvegtigrisben Sanyikát alakította, a Most vagy soha! című filmbeli figurája egyelőre még titok. Márciusban a Magyarország Kiváló Művésze díjat vehette át. Horváth Lajos Ottóval beszélgettünk.

A huszadik század elejének legendás rendezőjére, színházigazgatójára, Hevesi Sándorra emlékeztek születésének 150. évfordulóján. A Nemzeti Színház kezdeményezésére koszorúzási ünnepséget tartottak a Fiumei úti sírkertben, ahol felidézték az egykori színidirektor emlékét.

Költői, vallomásos látomás A vihar előadása az olasz Alessandro Serra rendezésében. A Teatro Stabile di Torino és a torinoi Teatro Nazionale produkciója az alkotó sajátos víziójában gondolja újra Shakespeare utolsó művét. A MITEM-en látott előadásokat vastapssal és ovációval fogadta a közönség – méltán. A találkozón látott tavalyi Macbettu után Alessandro Serra ismét meggyőzte a budapesti közönséget különleges színházi látásmódjának erejéről.

A Nemzeti Színház két világháború közötti korszakát két európai kitekintésű koncepciót képviselő igazgató irányította: Hevesi Sándor és Németh Antal. Színházi alapvetéseikben, vállalásaikban, kudarcaikban sok párhuzamot találunk. A kettős évforduló – Hevesi 150, Németh 120 éve született – lehetőséget ad, hogy a két életutat összevessük, s legfőképp, hogy leemeljük a könyvespolcokról ma is érvényes és olvasmányos színházelméleti köteteiket.

Döbbenetes kórképet ad mai világunkról Robert Icke A doktor című műve, amit a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata hozott a MITEM-re, a világhírű román alkotó Andrei Șerban rendezésében. Az előadás az identitásbeli, faji, vallási, szexuális hovatartozási kérdések aktuális jelenségeinek tart görbe tükröt, igencsak elgondolkoztató módon, hiszen az előítéleteknek éppúgy „odamond”, mint az ezekkel szembenálló woke-kultúrának.