A Nemzeti Színház hírei

Az előző nap sajátos folytatásának is tekinthető az a lengyel előadás, amely Stanisław Ignacy Witkiewicz darabjából készült, és amit a zakopanei Witkacy Színház hozott el a MITEM-re. Az idei találkozó második előadása a lengyel klasszikus avantgárd kiemelkedő zsenijének művéből fontos tanulságokkal szolgálhatott a művészetről való gondolkodást érintően is. Az előadás előtt az érdeklődők egy szintén tanulságos beszélgetésen ismerhették meg az előző esti Hamlet alkotóinak gondolatvilágát.

Szokatlan képzettársítások, erőteljesen a mára utaló gesztusok, puritán tér, „kiforgatott” karakterek. Tompa Gábor rendezésében a Hamlet nagyon is rólunk szól, itt és most. Vajon képesek vagyunk-e felülírni mindazt, ami a mostani világot megbéklyózza? Képes-e a következő generáció valóban megváltoztatni a világot? Képesek vagyunk-e magunk átlépni a saját árnyékunkon? Ezekkel a kérdésekkel szembesít elsősorban ez a Hamlet-értelmezés. A MITEM első előadásának hatalmas sikere volt a teltházas nézőtér előtt.

Azt gondolom, hogy a Hamlet a mai világban mindenképpen egy kényelmetlen, veszélyes útnak a választását jelenti. Beleértve azt a kényelmet, amit ma az egész fogyasztói világ jelent. Hiszen kevésbé vagyunk gondolkodó lények azáltal, hogy a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk. A függőség óriási. Elsősorban a high-tech-től és a médiától vagyunk függőek, és pont ezek manipulálnak a legjobban. Ezt én legalább olyan súlyosnak gondolom, mint a kábítószerektől való függőséget.

A filozófus Hamlet az „Egérfogó” megrendezésével immár művészként aktivizálja magát. De vajon mi a célja ezzel? Azért rendezi meg ezt a színjátékot, mert a kor embereként már nem hisz a kísértetetekben? Arról akar megbizonyosodni, hogy Claudius valóban elkövette-e a gyilkosságot – hogy tehát jogos-e a vérbosszú? A király reakciójának megfigyelésével Horatiót bízza meg, ami úgyszintén arra utal, hogy Hamlet ezzel a „tetemrehívással” sokkal inkább a királyi udvar nyilvánosságát akarja provokálni. Arra akar választ kapni, hogy egyáltalán bűntettnek minősül-e a közösség szemében ez a gyilkosság.

A szellemtudományokban nem is olyan régen még általános volt a vélekedés, hogy Faust a nyugat-európai térségben létrejött civilizáció megtestesítője: „Don Quijote, Werther, Julian Sorel egy korszak portréi, Faust pedig egy egész kultúráé” – állítja a 20. század elejének híres történetfilozófusa, Oswald Spengler.

Diktatúrában szocializálódtam, a Hamletet sokáig a totalitárius hatalomra törő Claudius és a művelt ellenzéki művész és értelmiségi Hamlet konfliktusaként olvastam. Nem is láttam előadást, még a 90-es években sem, amely ebből az értelmezési keretből kilépett volna. Hamlet apjának, majd Hamlet hercegnek gyáva meggyilkolása tökéletesen leírta a romániai sötét 80-as éveket, amikor emberek tűntek el megmagyarázhatatlan körülmények között, a totalitárius hatalomnak ugyanis nem állt már szándékában negatív tartalmú híreket költeni önmagáról, így inkább csöndes eszközökkel oldotta meg a számára kényelmetlen helyzeteket.

Soha nem volt olyan fontos az összetartozás, összekapaszkodás eszméjét hirdetni, mint most, amikor világunkat háború szaggatja. Háború, amely elválaszt nemzeteket, távolmaradásra kényszerít közösségeket és ideig-óráig viszonylagossá tesz értékeket, ideákat. Ideig-óráig. Mert a rombolással, a pusztítással dacolni kell - emelt fővel felmutatni a művészet megtartó, éltető lényegét.

Szeretettel várjuk vendégeinket a VIII. Madách Imre Nemzetközi Színházi találkozó megnyitójára. A hajóorrban részletet láthatunk a készülő bemutatónk, a BAKKHÁSNŐK című előadásból. Majd a MITEM-zászló felvonásával hivatalosan is megkezdődik a fesztivál!

A spanyol Ignacio García rendezésében bemutatott A kertész kutyája című korhű komédia premierjén, váratlan meglepetésként vehette át Rácz József színművész a Szeleczky Zita-emlékgyűrűt Vidnyánszky Attila igazgatótól és Fekete Zitától az alapítvány munkatársától.

Tóth Auguszta egy verses dráma, A kertész kutyája című Lope de Vega-komédia főszerepére készül. Az egyik próba után ültünk le beszélgetni, és sok szó esett ugyan a versekről is, ám csak prózában vettük sorra a spanyol grófnő és a színésznő titkait.