Az emlékezet terei – Temesvári Állami Német Színház, bukaresti Állami Zsidó Színház: Sidy Thal

A színes esernyőiről és kulturális sokszínűségéről ismert Temesváron játszódik az a közelmúltbeli drámai történet, amit a Temesvári Állami Német Színház és a bukaresti Állami Zsidó Színház koprodukciójában láthattunk a 12. MITEM első hétvégéjén. A Sidy Thal című előadás egy megtörtént esemény kapcsán szembesítette a nézőket fontos kérdésekkel.

Az utóbbi idők kultúrakutatásának egyik legnagyobb hatású és legfelkapottabb teóriája kétségtelenül a francia történész, Pierre Nora emlékezethely-koncepciója (Les lieux de mémoire), amely egészen új összefüggésekbe helyezte a kollektív emlékezet legfontosabb kérdéseit. Ennek nyomán számos, a közösségeket, közösségi identitást érintő kérdéskört újragondolt a tudomány. És ami miatt ezt most idehoztam, az az, hogy igencsak elgondolkodtató ebből a dimenzióból szemlélve a Temesvári Állami Német Színház és a bukaresti Állami Zsidó Színház közös produktuma. Az emlékezethely gondolata persze attól izgalmas, hogy nem feltétlenül konkrét földrajzi helyet jelöl meg, hanem egy szimbolikus pontot is jelenthet, amit a kollektív emlékezetünk tárol, ilyen például a holokauszt is, vagy a magyarságnak ilyen Trianon. A Sidy Thal című előadás kapcsán érdekes végiggondolni, mit is jelenthet a temesvári közösségnek a multikulturalizmus, hogyan dolgozta fel ez a közösség a helyi zsidóság „eltűnését”, s milyen konzekvenciák adódnak a ma élőkre nézvést mindebből.

Sidy Thal bukovinai zsidó énekesnő és együttese koncertjén egy szélsőjobboldali nacionalista csoport kézigránátokat robbantott fel a temesvári színházban 1938-ban. Az előadás ezt az eseményt dolgozza fel, megeleveníti a résztvevőket, hátteret, történeteket ad az eseményben érintett szereplőkhöz. Az eredetileg az Európa Kulturális Fővárosa-projekthez készült előadás Temesvár különböző helyszíneit is bekapcsolta a produkcióba, ezt itt, a Nemzeti Színházban is rekonstruálták az alkotók, a közönség bejárta a színházépület különböző zugait, miközben fülhallgatón követhette nyomon a többnyelvű mikrohistóriákat, amelyek felidézték a merényletet megelőző városi történéseket. A kezdőpont a Gobbi Hilda Színpadon volt, végül a nagyszínpadon kialakított nézőtéren fejeződött be az előadás. Itt elevenedett meg a merénylet előkészítése is, olyan kitűnő színészek tolmácsolásában, mint például Katia Pascariu, akit egyébként már láthattunk a Nemzeti Színházban két éve, a Synergy Fesztiválon, a bukaresti színház Rúth könyve című előadásában remekelni.

Clemens Bechtel, az előadás rendezője és a darab egyik szerzője a közönségtalálkozón arról is beszélt, hogy a (részben) dokumentumdrámához nem volt nehéz forrásokat felkutatni, elég jól hozzáférhető a merénylet dokumentációja, sok olyannal is beszélgettek, akiknek a rokonai jelen voltak, amikor az incidens történt. A színészek elbeszéléséből kiderült viszont, hogy maga az esemény nem volt túlságosan közismert Temesváron, az előadás hatására azonban még egy emléktáblát is felavattak, úgyhogy furcsán visszahatott a színház az ott élők emlékezetére. 

Azt hiszem, ennek a produkciónak a legértékesebb tulajdonsága talán éppen ez a különös reflektív-önreflektív hatás. Temesvár egyébként is különleges városa a történelmi Magyarországnak és az ott élt vagy élő rendkívül sokféle nációnak is. A Habsburgok és a Monarchia idején szinte innovációs központnak számított, itt épült fel az első városi kórház, itt létesült először mentőállomás, itt volt gázlámpás közvilágítás, de Európában (!) először elektromos árammal táplált közvilágítás is, itt indult útjára az első villamos. Nemzetiségi sokszínűségére ez a város máig rendkívül büszke, holott mostanra nemcsak a zsidó népessége tűnt el, hanem például a német is, de a magyar lakosság is megtépázódott az idők folyamán. Ugyanakkor éppen ezért van értelme életben tartani a helyi történeteket, hiszen részben összefűzik Temesvár rendkívül gazdag múltjának szálait, részben pedig – s ebben az esetben ez különösen fontos – hozzájárulnak a történelmi megbékéléshez is.   

Ungvári judit

(2025. május 05.)