Alfréd immár a negyedik szerepe a fiatal, frissen végzett Miklós Marcellnek. Izgalmas kezdés. Az Andromaché-tanulmány, Az ötödik pecsét, a Moliere:Tartuffe után, a Mesél a bécsi erdő
Ebben a jelenetben csalom tőrbe a Zsoltot (Az Edgárt alakító László Zsoltot.) Azt hazudom neki, hogy már felfedezték a rejtekhelyét, ahová egyébként én bújtattam. Ebben a pillanatban pedig azt mondom neki, hogy apánk (Gloucester) jön.
Edmund! Rád számot tartok! Nagy szükségünk van szilárd jellemekre! Mondja Cornwall (Gazsó György), a sebesülésével őt éppen félrevezető Edmundnak (Stohl András).
A próbán készült felvételen Mariannt (Martinovics Dorina) és édesapját, a Tündérkirályt látják (Hollósi Frigyes). Mindketten zokognak, de a két sírás másról szól.
Öt éves a Nemzeti Színház. A márciusi műsorban már látható, 15-én és 16-án a születésnap megünneplésére készülünk. Rövidesen a részletes programot is olvashatják honlapunkon. A márciusi jegyek értékesítése hétfőn kezdődik.
A beugrás sokféle lehet. Olykor a szerepátvételt is annak nevezik, pedig ott általában több nap, néha egy hét is rendelkezésére áll a színésznek, hogy fölkészüljön a szerepre. Az igazi beugrás az, amikor fél nap, vagy annál is kevesebb az idő Nagy Cili, akit az Oidipusból, az Andromachéból, a Csongor és Tündéből és A bundából ismerhetnek, ma végrehajtotta pályája első igazi beugrását.
Jól tudjuk, vannak barátaink. Fiatalok és idősebbek, egyetemisták és nyugdíjasok, színházszeretők és ezen belül a Nemzeti Színház ügyét különösen a szívükön viselők. Közülük harmincheten úgy érezték, szeretnének egy szorosabb közösségbe tartozni, így tegnap este megalakították a Nemzeti Színház Baráti Kört.
Az előadás napja, délután négy óra. A nagyszínpadon már áll a Mester és Margarita moszkvai metróállomást idéző díszletének a legnagyobb része. Még nincsenek a helyükön a mozgólépcsők, pillanatnyilag a takarítóké a terep. Söprés, felmosás. Ám az előadás előkészületei több mint huszonnégy órával e pillanat előtt kezdődtek.
Közeledvén a Lear bemutatója, régi és új bölcsek írásai közt keresgélek, ki hogyan értelmezte, fejtette meg a drámát. Legutóbb Lengyel Menyhért és Móricz Zsigmond írásaira bukkantam a Nyugatban. Móricz több részben értekezett Shakespeare-ről és drámáiról. A Lear királyról az 1923-as évfolyam 13. számában írt.