Bennünk az ördög

- Előfordult már veled, hogy meg akartál ölni valakit? - Ezt hogy érted? - Csak idéztem a darab ismertetőjéből. Szóval? - Igen, előfordult. Akinek ez nem fordul meg a fejében, az a szentek közé tartozik, azok meg ritkán járnak a Földön. - Konkrétan bombával? - Az azért nem. Persze, ha az emberben vannak világjobbító szándékok, és kiben nincsenek, akár még ez is megfordulhat a fejében. - Nézzük tovább: ahogy írjátok: „Egyes emberek ezt meg is teszik (…) És éppen ugyanolyanok, mint te (…) Mondom, mint te.” De János, ez azért nem igaz. Akik megteszik nem „pont” ugyanolyanok. Az alapvető különbség, hogy egyesek valóban megteszik, de a többség legfeljebb gondol rá. - Világos, de egy színházi előadás akkor lehet jó, ha a közönséggel meg tudjuk éreztetni, hogy a történésekhez azért nekik is sok közük van. Különben az Otellót sem lehetne megrendezni, mert azt mondhatná mindenki, kényelmesen hátradőlve a karosszékben, hogy a féltékenység idegen tőlem. De abban a pillanatban, amikor rá tudunk ébreszteni valakit a nézőtéren arra, hogy milyen picike hajszálak választják el az embert attól, hogy a fehér feleségét belefojtsa a hitvesi ágyba, akkor elértünk valamit. Most is az lenne a fontos, hogy megmoccanjon valami a nézőben; hogy az ördög talán ott bujkál benne is, és hogy mit kezd vele. - Az Ördögök és a terrorizmus összekapcsolása mikor jutott eszetekbe? - Eredetileg arról beszélgettünk, hogy egyszer majd kellene csinálni egy összefoglaló munkát a terrorizmusról. Aztán az Ördögök adta magát, hiszen a regény egy része elég komolyan arról szól, hogyan születik meg a világ egyik legszörnyűségesebb állama, amelyik a hatalmát terrorisztikus eszközökkel tartotta fönn. Ettől még lehet, hogy később is visszatérünk a témára, egy tisztább formában. - Belehallgatva a próbákba, egy a nagyon is aktuális történetet alakul ott, a mai terrorizmusról. - Erről most csak annyit, hogy a cselekmény két szálon fut, és a szálak találkozni fognak. - Még a munka elején kérdeztelek, van-e már eredeti Dosztojevszkij mondat a szövegkönyvben? Nevetve válaszoltál, hogy még nincs. - Mostanra már van. Persze a regény nyelve itt-ott már elavult. Szerintünk a mai beszélt nyelv túlhaladta a fordítást, ha nem is annyira, mint mondjuk egy Kazinczy szöveget. Így az eredetiből kimentett mondatokon rengeteget kellett stilárisan változtatni. De nem nagyon ellenkezik a szöveg. Néhány helyen pedig annyira szellemes az eredeti, hogy örömmel hagyjuk benne az előadásban. - A színlapon mindenesetre Dosztojevszkij van elöl a szerzők sorában, de úgy tűnik, hogy ez inkább a tisztelet kifejezése. - Majd meglátjuk, hogy a végső sorrend hogyan alakul ki. - Soha nem szerencsés egy regényt számon kérni egy színházi előadáson, de ez most különösen igaznak tűnik. - Még a nyáron kérdezte tőlem Várkonyi Eszter, hogy ugye nem olyan lesz az előadás, mint egy „Száz híres regény” összefoglaló? Ennél jobban én sem tudom megfogalmazni. Egy hét-nyolcszáz oldalas nagy epikát nem lehet dramatizálva színpadra állítani. Aki ilyennel próbálkozik, az nincsen tisztában a színpad törvényeivel. - Úgy látom, hogy a Sárga liliom nem kisszámú rajongói táborának is kedvezni fogtok. Sok kedvencüket láthatják majd viszont az Ördögökben, beleértve a „Szakértőket” , de ami a legérdekesebb, hogy nagyon sok poént hallottam a Sárga liliomból. A próbákon legalább is. Ezek is bekerülnek a darabba? - Néhányat biztosan meghagyunk mementóként, de természetesen nem erre építünk. Az viszont tény, hogy a darab nyelve hasonlítani fog a Sárga lilioméra, de ha következetesen dolgozunk akkor ez nem is lehet másként. - Az egyik új szereplő, akivel még soha nem dolgoztál, László Zsolt. Hogyan működtök együtt? - Ez mindig ugyanúgy történik. Egy ideig tapogatózik az ember, aztán, mintha már évek óta dolgoznánk együtt. - Hány részben látjuk majd az Ördögöket? - Kettőnek indult, de most éppen úgy állunk, hogy az anyag nagyon kívánja a három részt. Ha ez így marad, nyilván nem fogok elébe állni. - A Szakértők Zenekar nagyobb szerepet kap az Ördögökben, mint a Sárga liliomban. Ahogy az olvasópróbán mondtad: „végig zavarni fogják az előadást”. - Ez persze viccesen hangzik, de aki látott már színházban zenekart színpadon, az tudja, hogy ez mennyire igaz. Rendkívüli jelentéssel bír, de a színészeknek a teljesítőképességét is próbára teszi amíg egy zenekar beépül egy előadásba. De valóban azt szeretném, ha Mártonék végig dolgoznának. - Pillanatnyilag hogyan látod? Tartható a bemutató dátuma? - Nem nyilatkozom. - A tapasztalatok, ugye…, kénytelen voltam megkérdezni. - Nyugodtan megkérdezheted. De őszintén? Mit tudom én? Ha én ezzel foglalkoznék, akkor magam alatt fűrészelném a fát. Az én dolgom az, hogy a darab élete meglegyen. Miközben természetesen arrafelé megyek, hogy legyen bemutató október huszadikán. Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt

(2007. október 10.)