Vissza a hírekhez
Vida Péter Őze Lajos-díjas
- Nézegetjük a díjaidat a Nemzeti Színház honlapján, a személyes oldaladon. Ezek szerint téged szeretnek a nézők, a társulatok, amelyekben eddig játszottál, a Miskolci Rádió munkatársai és a sor most kiegészült a Gyulai Várszínház művészeti tanácsával. A kritikusok?- A Ködfátyolkép bemutatója után oda voltak. Az írásaik alapján legalább is ez látszik.
- Nagy örömet szerzett az elismerés?- Természetesen. De nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy szerintem ezt a díjat ez az egész vállalkozás kapta. Engem ért a megtiszteltetés, de ettől én még tudom, hogy ebben benne van Szacsvay László, Murányi Tünde, Nagy Cili, és a legesleginkább Benedek Miklós. Amit ő csinál, azt én hungarikumnak tartom. Ezt amikor csak tehetem, mindig elmondom, mert amit ő a magyar kabaréról nem tud, azt nem is érdemes tudni. Ha fellépésre készülök, mindig hozzá megyek és ő megengedi, hogy keresgéljek az egyedülálló gyűjteményében, mi több, listákat állít nekem össze, és együtt választjuk ki, mondjuk az éppen megfelelő kuplét. Ő nekem mentorom és atyai jó barátom. Történetesen én kaptam az Őze Lajos-díjat, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy ő megtisztelt a bizalmával, és gondolt rám az anyag válogatásakor.
- Ahogy tapasztalom, ez nem egyedi eset. Gyakran megtisztel a bizalmával. Ugyanakkor a felkínált szerepek neked nagyon is jól állnak, és szerintem, ehhez kell valami különleges adottság.- A fene tudja... Az biztos, hogy az alkat predestinál. Mondjuk, ha valaki kicsi és gumiarcú, akkor valószínűleg táncoskomikus szerepeket fog játszani, ha szőke, magas és szép, mint amilyen én nem, akkor bonvivánokat. De mindkét irányból lehet közelíteni az óriás szerepekhez; húsz-harminc év alatt kiderül, hogy meg lehet-e terhelni az embert egy III. Richárddal. Amúgy én soha nem gondoltam, hogy vonalakat kellene húzni a műfajok között. A kabarét kétségtelenül imádom, nagyon boldoggá tesz, hogy egy ideje a Rádiókabaré oszlopos tagja is lehetek, hogy Verebes István már három epizódban is szerepeltetett a televíziós kabaréjában, hogy a gyulai produkció létrejöhetett. Hozzám valóban nagyon közel áll ez a világ. Mert az igazi kabaré nem az a térd csapkodva röhögtető műfaj, ott bizony a sírástól is kicsordul a néző könnye, összeszorul a torka, ott van húzd meg, ereszd meg Nagy Endre kabaréjában például Reinitz Béla Ady verseket zenésített meg. Soha nem értem, miért mondják, hogy van az irodalom és van a kabaré. Szerintünk a kabaré része az irodalomnak és a színháznak.
- Érdekes, a Ködfátyolkép bemutatója kapcsán Benedek Miklós is mondta, hogy szeretné bizonyítani, hogy a kabaré nem szellemtelen, unalmas, van létjogosultsága, értelme - és jövője. Van aki ezt megkérdőjelezi?- Szerintem a Miklós arra gondolt, hogy a kabarénak, mint irodalomnak is van létjogosultsága. Hogy a kabarén nincs por, amit le kellene fújni róla, hogy nem kell a szövegeket telerakni ilyenekkel, hogy Gyurcsány, Orbán, Torgyán, Zuslág - az aktualizáláshoz semmi mást nem kell tenni, csak elővenni a szövegeket. A Ködfátyolkép egy-egy írása például, ha kiszednék mai betűtípussal, és betennék egy újságba, garantálná a sajtópereket, mert mindenki tudná, hogy kiről és miről van szó. Aztán jót röhögnénk, amikor kiderülne, hogy a szöveget kilencvenöt éve írták. Minden egyes előadás bizonyította, hogy a kabaré aktuális, és van létjogosultsága, jövője.
- Azt mondtad, hogy sorszerű volt, ahogy megtudtad a hírt- Kaposvárra mentünk éppen egy fellépésre. Nyílegyenes út, kétoldalt magas domboldal, éppen előzésbe kezdtem, amikor ott termett előttünk egy elképesztően hatalmas szarvasbika. Életemben még ekkorát nem láttam. Beletapostunk a fékbe, levegőt nem kaptunk, de szerencsésen megúsztuk a dolgot. Éppen, mikor levegőhöz jutottam volna, megcsörrent a telefon: Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója volt a hírrel, hogy nekem ítélték az Őze Lajos-díjat. A szarvas után rögtön. Hát nem sorsszerű? Én pedig azonnal hívtam a Benedek Micut (Benedek Miklós): mondom neki a hírt és, hogy köszönöm. Mit köszönsz? volt a válasza Eöri Szabó Zsolt
(2007. október 15.)