A hetedik esküdt

Varga Gábor 1999-2002 között Magyar Színház Színiakadémiájának volt a növendéke. Az utolsó évben Sopronba, a Petőfi Színházhoz szerződött. - Ahogy fogalmaztam egy korábbi írásban, nem lehet kis feladat bemenni az „oroszlánketrecbe” Garas, Sinkó, Csankó, Spindler és a többiek közé. Találkoztál már közülük valakivel korábban? - Sinkó Lászlóval biztosan, emlékszem rá, hogy állunk egy mikrofon - és egymás mellett. Mondtam is neki, hozzátéve, hogy akkor 70-75 centivel alacsonyabb voltam… - Csak nem gyerekszereplőként egy hangjáték felvételén? - De igen. Akkoriban nagyon sok hangjátékban szerepeltem. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de így aztán nem szokatlan számomra, hogy ilyen hatalmas kvalitású emberek közé kerülök. Hála az égnek, volt módom egy mikrofon előtt állni Tolnai Klárival, Suka Sándorral, Sinkovits Imrével, Pártos Ezsivel… - Úgy tudom, Sopronban játszottad ezt a szerepet. - Így van, a tavalyi évadban. - Majd az ottani igazgatóváltással már nem játszod… - Ez is igaz, azóta szabadúszó vagyok. - A mostani beugráson túl hol láthatunk színpadon? - Pillanatnyilag két előadásban. Az egyik éppen a Tizenkét dühös ember, amit a soproni csapattal játszunk a Gózon Gyula Színházban, a másik pedig a Szerelmi körutazás című Maugham darab, ami egyébként szintén egy soproni produkció, csak most itt, a Tháliában látható. - Mit szólsz a mi előadásunkhoz? - Sok a hasonlóság, de a különbség is. Az alapvető különbség természetesen az, hogy itt négy fal között játszunk. A kollégák fel is hívták rá a figyelmem, hogy ne várjam a közönség reakcióját, mert az csak nagyon gyengén szűrődik be a falak közé. Látni sem látjuk a nézőket. Ugyanakkor ezek a tükrös üvegfalak, lényegében mint két hatalmas ablak, sok játéklehetőséget adnak a színésznek. Képzelhetek mögé felhőket, vagy lenézhetek az utcára a magasból, belefeledkezhetek az utcán rohanó emberek látványába. Izgalmas. - A szereped, a hetedik esküdt karaktere is különbözik a másik előadásban? - Abszolút más. A soproni előadásban a hetedik esküdt egy zavaró tényező. Összevissza járkál, papírgalacsinokkal dobálózik, ugrál, szóval nagyon intenzíven mutatja, hogy elege van, minél előbb el akar indulni a meccsre. Itt lényegében ugyanezt kell játszanom, de egyhelyben. Úgy, hogy a nézők érezzék a bennem levő iszonyatos feszültséget, de sokkal kevesebb külső eszközt használhatok, ami izgalmas és nagy feladat.

(2007. október 09.)