– Prospero három archetípust is magába foglal: a mágus, a nevelő és az uralkodó megszemélyesítője, de számomra elsősorban – bármilyen furcsán is hangzik – ember. Apa, tanító, alkotó, de jellemző rá a megtörtség, fáradtság, csalódottság. A shakespeare-i figurák közül talán Prospero a legvisszafogottabb, a legzárkózottabb. Prospero esetében nagyon sok minden nem a szöveg kimondása által történik, hanem az őt formáló Horváth Lajos Ottó csendjeiben, a szavak között – mondja A vihar főszereplőjéről a rendező, Andrzej Bubień.
– Prospero az én rendezői értelmezésemben nem varázsló, az ő fehér mágiája a múltértelmezés és a történetmesélés összemosásából áll. Prosperót megfosztották hatalmától, száműzték a dráma helyszínéül szolgáló szigetre, amiért fortyog benne a bosszúvágy, ezért válik számára megengedhetővé bármilyen manipuláció, a manipulált emlékezet pedig felhasználható egy jobb, új világ megteremtésére irányuló küzdelemben. Prospero hatalma nem tényleges, hanem virtuális, de ez ugyanolyan nagy uradalomnak tűnik. És Prospero hasonlóan magányos, mint a nagy uralkodók. Zárkózottsága teszi olyan ismerőssé számunkra.
– Prospero korunk hőse, hiszen olyan világban élünk, amelyik állandóan azt sugallja, hogy szépnek és fiatalnak kell maradnunk, a közhangulat látszólag mindig derűs. Ugyanakkor, ha Szentpéterváron vagy itt Pesten felszállok egy villamosra, fáradt és messze nem örömteli embereket látok. Prosperóból rengeteg jár itt a környezetünkben.
(2019. december 17.)