Atália
Racine utolsó színdarabja. Csaknem egy századdal a költő halála után, a francia önkényuralom utolsó előtti évében, 1787 augusztusában az ügyeletes rendőrtisztviselő kötelességének tartja jelenteni, hogy az Atália előadásain a közönség tapsorkánban tör ki az udvari talpnyalókról és a népét megvető uralkodóról szóló részletek után.
Joás, Juda királya, Okoziás fia
Atália, Jorám özvegye, Joás nagyanyja
Joád, más nevén Jojada főpap
Jozabet, Joás nagynénje, Jorám lánya, a főpap hitvese
Zakariás, Joád és Jozabet fia
Szulamit, Zakariás húga
Ábner, Juda királyainak egyik hadvezére
Azariás, levita
Izmael, levita
Mátán, hitehagyott pap, Bál áldozója
Nábál, Mátán bizalmasa
Hábár, Atália egyik udvarhölgye
Levita lányok kara
Denk Viktória, Ferencz Karolina, Kun Ágnes Anna, Németh Renáta Mária, Pap Nikoletta, Sipos Marianna
Továbbá
Előd Álmos, Gádor Tamás, Herpai Rita, Medriczky László, Révész Bálint
Társfordító
Bánföldi Tibor
Fordította
Szálinger Balázs
Díszlettervező
Antal Csaba
Jelmeztervező
Benedek Mari
Zenei munkatárs
Komlósi Zsuzsa
Zene
Melis László
Dramaturg
Vörös Róbert
Keszthelyi Kinga
Ügyelő
Kabai Márta
Súgó
Gróf Kati
Koreográfus
Király Attila
A rendező munkatársa
Rendező
Bemutató időpontja:
2009. március 14.
Repertoárunkból ajánljuk
