Bemutatók - 2025/2026

A Nemzeti Színház elkötelezetten törekszik arra, hogy aktívan bekapcsolódjon a színművészeti egyetemek oktatási és gyakorlati képzésébe. Ennek újabb mérföldköve A magyar népmese háza projekt, amelyben rendező szakos hallgatók számára kínálunk lehetőséget népmese-előadások színrevitelére, a Nemzeti Színház fiatal színészei és a gyakorlatukat töltő színművész hallgatók közreműködésével.
 

A magyar népmesék a nemzeti kultúránk fundamentumai, amelyek az anyanyelv elsajátítása után talán a legelső találkozási pontot jelentik a gyermekek számára a magyar kulturális örökséggel. Ezek a mesék évezredes tudás letéteményesei, amelyek a magyarság szellemi örökségének legmélyebb és legtisztább rétegeit hordozzák magukban. Éppen ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy ezek a történetek újra és újra elhangozzanak, és minden nemzedék számára tovább öröklődjenek.

Jelen esetben a 4–8 éves korosztályt szeretnénk megszólítani, miközben bevezetjük őket a színház varázslatos világába is.

A Nemzeti Színház elkötelezetten törekszik arra, hogy aktívan bekapcsolódjon a színművészeti egyetemek oktatási és gyakorlati képzésébe. Ennek újabb mérföldköve A magyar népmese háza projekt, amelyben rendező szakos hallgatók számára kínálunk lehetőséget népmese-előadások színrevitelére, a Nemzeti Színház fiatal színészei és a gyakorlatukat töltő színművész hallgatók közreműködésével.

A magyar népmesék a nemzeti kultúránk fundamentumai, amelyek az anyanyelv elsajátítása után talán a legelső találkozási pontot jelentik a gyermekek számára a magyar kulturális örökséggel. Ezek a mesék évezredes tudás letéteményesei, amelyek a magyarság szellemi örökségének legmélyebb és legtisztább rétegeit hordozzák magukban. Éppen ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy ezek a történetek újra és újra elhangozzanak, és minden nemzedék számára tovább öröklődjenek. Jelen esetben a 4–8 éves korosztályt szeretnénk megszólítani, miközben bevezetjük őket a színház varázslatos világába is.

Az, hogy Voltaire Candide-jával kívánok foglalkozni, az optimizmus szóhoz kapcsolódik. Ahhoz a lenyűgöző szóhoz, amely ma már inkább gúny tárgya lett, vagy épp gyengeségként kezelik. Lényege mintha visszahúzódott volna a valóságtól való félelem miatt.
Mit jelent ma optimistának lenni? Egyáltalán lehetséges még? Lehet-e ma jobbat remélni?
Ezért illesztettem a címbe még egy szót, amely manapság nagyon is ismerős: a radikalizmus.
Ez a Candide egy egyszerű optimista - ez a Candide radikális optimista.
Innen ered a darab címe: Candide, vagy a radikális optimizmus.

Berecz András ezen az estén nem azt a nagy derék pompás aranyszőke Igazságot keresi, hanem azt a kopott, kicsi szürkét, kinek sokszor üres tarisznya a zászlaja, és a gyomra morog, nem a szája.

Tárgyát a hagyományban felhalmozott mélyemlékezetben keresi, és ebben a forrásban feltűnő, hogy mennyire nem kételkedik egy pillanatra sem, fejest ugrik belé, ficánkol benne.

„Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.”

Vörösmarty klasszikusa Vidnyánszky Attila rendezésében 2016 óta szerepel a Nemzeti Színház repertoárján. A prózai változat után ezúttal egészen különleges formában szólal meg a mű, hiszen a Ghymes együttes alapítója, Szarka Tamás írt hozzá megrázóan szép zenét és dalokat, közelebb hozva a mai fiatalokhoz is minden új generáció alapkérdéseit és érzéseit.

Új köntösbe bújtatjuk Gogol Revizorját, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozzuk közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ. A képmutatás, a kapzsiság, a ravaszság állandó kísérői az emberi társadalomnak, megrontói a harmónia, a rend után vágyakozó keveseknek. Ne dőljünk azért kardunkba, inkább nevessünk egy jót – leghamarabb magunkon!

Az est nézői egy HOBOLÓGIAI SZEMINÁRIUM részesei lesznek. Földes László „Hobo” új estje a művész harmincöt évét idézi fel saját, páratlan szemszögéből. Az idén nyolcvanéves Hobo élő történelemkönyv: tanúja sok-sok évtizednek, amelyekről az életműve által hitelesített, egyedi nézőpontból mesél. „Szeretem hallgatni Hobót – mondja Vidnyánszky Attila –, már több mint húsz éve hallgatom a történeteit zenéről és a zeneiparról, a kommunista világról, a rendszerváltásról, a kapitalizmus betöréséről, politikáról, a kulturális élet átalakulásáról… Amikor előadást készítünk, a munka része, hogy mesél, sztorizik, emlékezik.”

„Van-e olyan ember, aki érti, mi az élet, amíg él?

A darab cselekménye egy képzeletbeli amerikai kisvárosban, Grover’s Cornersben játszódik, amelyhez az előadás narrátorát családi, ifjúkori emlékek fűzik, és a több évtizedet átölelő történetmesélés közben fokozatosan bomlanak ki a hagyományos vidéki életet élő emberek mindennapjait meghatározó események, fájdalmak, titkok és remények. Az 1938-ban írt A mi kis városunk Pulitzer-díjat kapott, ami rögtön az amerikai drámaírás élvonalába emelte.

Karl Marx filozófiai munkája, A tőke tragikus félreértések tömegének alapja. Felismerései egy testet és lelket megnyomorító ideológiát hívtak életre. Miért nem tudunk szabadulni ettől a vallásellenességgel átszőtt gondolkodásmódtól? Bohózati elemekkel átszőtt haláltánc születik a Nemzetiben.

„Akkor néhány órára megállt az idő.
Az az éjszaka olyan gyönyörű volt, mint a brilliánsok ezen a nyakéken.

„Lenyűgöző történet ez, amelynek során gyógyulást nyernek az emberi szívek. A szerelem az, amire igazán vágyunk! Talán nem a szerelem a legnagyobb dolog, amit elsajátíthatunk ebben az átkozott világban?!” – mondja Viktor Rizsakov. A neves orosz színházi alkotó a 2009 óta máig sikerrel játszott Fodrásznő rendezője sziporkázó humorú, ugyanakkor szívhez szólóan érzelmes előadást ígér a közönségnek.