Bemutatók - 2025/2026

A Nemzeti Színház elkötelezetten törekszik arra, hogy aktívan bekapcsolódjon a színművészeti egyetemek oktatási és gyakorlati képzésébe. Ennek újabb mérföldköve A magyar népmese háza projekt, amelyben rendező szakos hallgatók számára kínálunk lehetőséget népmese-előadások színrevitelére, a Nemzeti Színház fiatal színészei és a gyakorlatukat töltő színművész hallgatók közreműködésével.
 

A magyar népmesék a nemzeti kultúránk fundamentumai, amelyek az anyanyelv elsajátítása után talán a legelső találkozási pontot jelentik a gyermekek számára a magyar kulturális örökséggel. Ezek a mesék évezredes tudás letéteményesei, amelyek a magyarság szellemi örökségének legmélyebb és legtisztább rétegeit hordozzák magukban. Éppen ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy ezek a történetek újra és újra elhangozzanak, és minden nemzedék számára tovább öröklődjenek. Jelen esetben a 4–8 éves korosztályt szeretnénk megszólítani, miközben bevezetjük őket a színház varázslatos világába is.

Candide, avagy a radikális optimizmus

Az, hogy Voltaire Candide-jával kívánok foglalkozni, az optimizmus szóhoz kapcsolódik. Ahhoz a lenyűgöző szóhoz, amely ma már inkább gúny tárgya lett, vagy épp gyengeségként kezelik. Lényege mintha visszahúzódott volna a valóságtól való félelem miatt.
Mit jelent ma optimistának lenni? Egyáltalán lehetséges még? Lehet-e ma jobbat remélni?

Ezért illesztettem a címbe még egy szót, amely manapság nagyon is ismerős: a radikalizmus.
Ez a Candide egy egyszerű optimista - ez a Candide radikális optimista.
Innen ered a darab címe: Candide avagy a radikális optimizmus.

„Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.”

Vörösmarty klasszikusa Vidnyánszky Attila rendezésében 2016 óta szerepel a Nemzeti Színház repertoárján. A prózai változat után ezúttal egészen különleges formában szólal meg a mű, hiszen a Ghymes együttes alapítója, Szarka Tamás írt hozzá megrázóan szép zenét és dalokat, közelebb hozva a mai fiatalokhoz is minden új generáció alapkérdéseit és érzéseit.

„Tudom, hogy én én voltam, de mi is volt még, mi volt még?”

Egy sosemvolt birodalom királya, Bérenger haldoklik. Az uralkodó azonban nem akarja elfogadni ezt, minden erejével kapaszkodik az életbe, ragaszkodik a trónhoz. Nemcsak a király végnapjai ezek, hanem az országáé is, amely romokban hever.

„Akkor néhány órára megállt az idő.
Az az éjszaka olyan gyönyörű volt, mint a brilliánsok ezen a nyakéken.

„Lenyűgöző történet ez, amelynek során gyógyulást nyernek az emberi szívek. A szerelem az, amire igazán vágyunk! Talán nem a szerelem a legnagyobb dolog, amit elsajátíthatunk ebben az átkozott világban?!” – mondja Viktor Rizsakov. A neves orosz színházi alkotó a 2009 óta máig sikerrel játszott Fodrásznő rendezője sziporkázó humorú, ugyanakkor szívhez szólóan érzelmes előadást ígér a közönségnek.

„Van-e olyan ember, aki érti, mi az élet, amíg él?

A darab cselekménye egy képzeletbeli amerikai kisvárosban, Grover’s Cornersben játszódik, amelyhez az előadás narrátorát családi, ifjúkori emlékek fűzik, és a több évtizedet átölelő történetmesélés közben fokozatosan bomlanak ki a hagyományos vidéki életet élő emberek mindennapjait meghatározó események, fájdalmak, titkok és remények. Az 1938-ban írt A mi kis városunk Pulitzer-díjat kapott, ami rögtön az amerikai drámaírás élvonalába emelte.