-
2015-ben a bukaresti Nemzeti Színház előcsarnokában szervezték meg először, a FNT (romániai országos színházi fesztivál) megnyitóján a Silviu Purcărete fotóiból rendezett kiállítást. A fotókon a világlátott rendező szubjektív utazásra hív, ellesett pillanatokat, egy-egy gesztusba sűrített történeteket, robbanó energiákat és múlt-jelen együtt vibrálását osztja meg velünk.
-
"Nékem az a véleményem, hogy akkor, amikor az ember már nem tud produkálni semmi olyat, ami jobb az előbbi produkcióknál, hagyja ott a színpadot azoknak, akik fiatalok, ambiciózusak és meg tudják tenni azt."
-
„A mai idők egyik választásának éjszakáján a „Krónikás” átlép az idő kapuján, és visszamegy egy régi korba, egy lovagvárba, hátha akkor jobb volt az élet. Az előadás az ő úti beszámolója dalokban és versekben. Az jutott szembe, hogy megírom a Vadászat című album Fattyújának történetét, aki nem tudja, ki az apja, „talán lehetett egy ifjú herceg, kinek az anyám csak egyszer kellett…”
-
Básti Lajosról neveztük el a 3. emeleti 4-es páholyunkat. A jellegzetes orgánumú, karakteres színész 1945 és 1968, illetve – rövid vígszínházi kitérő után – 1972 és 1977 között, haláláig volt a Nemzeti társulatának tagja, ahol számos jelentős alakítása mellett, másfél évtizedig játszotta Ádámot Az ember tragédiájában, Gellért Endre legendás rendezésében. A páholyavatón jelen volt a színész lánya, Básti Juli, Kossuth-díjas színművésznő is.
-
Az ’56 utáni megtorlások idején járunk. Egy koncepciós perben halálra ítélik Tóth Ilonát, a 24 éves orvostanhallgatót. A vád: gyilkosság. Hogyan lesz egy fiatal nőből egy kirakatper főszereplője? Bűnös vagy ártatlan? Erről is beszélgettünk Vidnyánszky Attila rendezővel, a Tóth Ilonka című darab ősbemutatójának próbái alatt.
-
Ahogy ígértük, színházunk művészei a Trianon 100 rendezvénysorozatunk részeként és a közelgő Tizenhárom almafa című Wass Albert-bemutatónhoz kapcsolódóan színházunk kertjében és további tizenkét határmenti településen almafákat ültettek. Nem is akármilyen fákat, hanem egy-egy Pónyik nevű, ősi eredetű, erdélyi almafajtát.
-
A béke és a párbeszéd ideje volt az ókori olimpiák időszaka, és a Színházi Olimpia is ilyen gondolatok mentén fogant – hallhattuk azon a színháztörténeti jelentőségű beszélgetésen, ahol az olimpia két alapítója, a világszínház két emblematikus alkotója, a japán Szuzuki Tadasi* és a görög Theodórosz Terzopulosz beszélgetett egymással. A Szuzuki Társulat a következő napokban két előadást is játszik az olimpiai MITEM programjában: április 21-én és 22-én a Trójai nők, 25-én és 26-án pedig az Elektra lesz látható. A beszélgetés ezekhez is megadta az alapgondolatokat.
-
Fókuszban a nyolcvan éve történtek: vészkorszak a Nemzetiben, a „száműzöttek” színháza, elmenekülők és hazatérők. Salome – vélemény, interjú. Jön a MITEM! Nemzeti premier Kassán. Húsz éve hunyt el Bessenyei Ferenc. És még sok egyéb érdekességet kínál a Nemzeti Magazin legfrissebb száma.
-
Ötödéves színművész hallgató Máté Gábor és Dömötör András osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiss Andreaként a Körhintában debütált a Nemzeti Színházban, ahol a Galilei életében is játszik – immár az egyik anyai felmenőtől „megörökölt” művésznevén. Szilágyi Andor darabjában Tóth Ilona, az ’56-os forradalom és szabadságharc mártírjának szerepét ölti magára.
-
Értesítjük közönségünket, hogy az indiai Chorus Repertory Theatre Macbeth című előadását későbbi időpontban tartjuk meg. A manipuri régióban pusztító árvizek nem kímélték a színház székhelyét sem, ezért a társulat nem tudta időben előkészíteni európai utazását. A május 3-ra meghirdetett előadást június 6-án, a május 4-re meghirdetett előadást június 7-én tudjuk megtartani. A megváltott jegyek az új időpontokra érvényesek, vagy a jegypénztárban május 15-ig visszaválthatók. Megértésüket köszönjük!
-
Jó napot… Verebes Ernő dramaturg vagyok, Szilágyi Andort keresem… Üdvözlöm, én vagyok… A Nemzeti Színházból telefonálok… Vidnyánszky Attila olvasta azt a forgatókönyvet, amit Tóth Ilonka tragédiájáról írt, és beszélni szeretne magával… Lehet erről szó?… Hogyne… Bármikor… Köszönöm…
-
Két teljesen különböző úton is el lehet jutni ugyanoda – ezt példázta számomra a legutóbbi két MITEM-elődás, a Jelentés az Akadémiának és az Ifjú barbárok. Előbbi az athéni Zero Point Theatre, utóbbi a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának produkciója. Az mindkettőre jellemző, hogy fittyet hányva a tradicionális, vagy az elvárható megközelítéseknek, az alkotók igyekeztek valami lényegi erőt megragadni a két, gyökeresen más alapanyagban.
