-
Katartikus előadással szerepelt a Belgrádi Nemzeti Színház a MITEM-en. Tolsztoj Háború és béke című gigantikus művéből készült adaptációjuk zajos tetszésnyilvánítást és állótapsot is kiváltva mutatkozott be a találkozó programjában. Rá kellett ébrednünk, az író gondolatai aktuálisabbak, mint valaha, persze ez korántsem meglepő, hiszen az emberi lét alapkérdéseit teszi föl.
-
1957. március 27.
A Művelődésügyi Minisztériumban bejelentették, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatói tisztének betöltésére a Kossuth-díjas Olty Magdát nevezték ki. A színésznő – aki 1933-tól 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Nemzeti Színház társulatának volt tagja – 1962-ig állt az intézmény élén, amelyben 1948 óta tanított. Oltyra, a Major Tamás köréhez szorosan kötődő, megbízható kommunistára várt a feladat, hogy a főiskolát a forradalom utáni zűrzavaros helyzetben konszolidálja. Érdekes, hogy a ma már egyetemként működő intézménynek az 1865-ös alapítása óta Olty mellett még egy női vezetője volt: Simon Zsuzsa, 1950–1956 között.
-
A legendás orosz rendező, Anatolij Vasziljev mintegy két évtizedes munkakapcsolata és közeli barátsága Törőcsik Marival köztudott a magyar színházi élet ismerői között. A Vasziljev társulatával eltöltött időszakot, az ott zajló elmélyült műhelymunkát örökítette meg ebben a dokumentumfilmben Maár Gyula, bepillantást nyújtva egy különleges színház működésének kulisszatitkaiba.
-
A Székesfehérvári Balett Színház vendégjátéka a Nemzetiben. A Percről percre háromfelvonásos táncszínházi est programjában két egymástól különböző művészeti ág, az irodalom és a táncszínház találkozik egymással - Örkény István, L. Simon László művei és Egerházi Attila koreográfiái. Amíg az olvasás során magunkban vizualizáljuk a szövegben rejlő tartalmat, hősöket, karaktereket, addig a táncszínház a néző számára vizualizálja, azaz láthatóvá teszi a láthatatlant. Jelen esetben a felhasznált irodalmi szövegek üzenetét és a zenébe kódolt érzéseket, gondolatokat.
-
Sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes zászlófelvonással megnyitottuk az idei évi MITEM fesztivált április 10-én a Nemzeti Színházban. A 14 ország 27 produkcióját felvonultató esemény megnyitóján Vidnyánszky Attila kiemelte: a nemzeti színházak találkozójára a nyitottság és az antropológiai gondolatok jellemzők, amellyel Magyarország felkerült a világ színházi térképére. Soha nem volt ennyi produkció a MITEM-en mint idén.
-
1956. október 23-án, kedd délelőtt Háy Gyula Varró Gáspár igazsága című darabjának a főpróbája folyt a Nemzeti Színházban (amely akkoriban a Blaha Lujza téren állt). A termelőszövetkezet kanászáról szóló darabot Major Tamás rendezte (a 26-ra kitűzött bemutatót elsodorták a forradalom eseményei). Délelőtt tartották a Salemi boszorkányok olvasópróbáját.
-
Gyönyörű tavaszi időben nyitotta meg Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház előtt az ötödik MITEM-et. Valerij Fokin, a szentpétervári színház igazgató-főrendezője is köszöntötte a fesztivált a jubileuminak is mondható, ötödik év kapcsán. Mint mondta, a színház hídépítő-szerepe egyre inkább felértékelődik, hiszen ez az egyik utolsó lehetőség zűrzavaros jelenünkben a béke és a józanság megőrzésére.
-
A Nemzeti Színház tájékoztatja Nézőit, hogy a hazánkat is érintő koronavírus-járványra tekintettel, az Operatív Törzs és Magyarország Kormánya határozata alapján a mai naptól a rendelkezés visszavonásáig nem tartja meg előadásait. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozót pedig későbbi időpontra halasztja. 2020. március 17-től a SZÍNHÁZ JEGYPÉNZTÁRA és a JEGYIRODA is bizonytalan ideig ZÁRVA tart.További részletek a cikkben.
-
Magyarországon az első premier 1958-ban volt a Madách Színházban. Előtte a rendező, Pártos Géza és a címszerepet játszó Kiss Manyi is tanulmányúton járt Brecht színházában, a Berliner Ensemble-ben, hogy a szerző előírásainak megfelelően kerüljön a hazai közönség elé a Kurázsi mama és gyermekei című előadás. A 2024-es Kurázsi mama rendezője, a görög Theodórosz Therzopulosz is a Berliner Ensemble-ben tanult és dolgozott az 1970-es években, és a nagy német szerző szellemében, de a mű saját verzióját állítja színre a Nemzeti Színházban - utánozhatatlanul, a maga egyénisége és szenvedélyei szerint.
-
A második nap hivatalos programjában a Svejk második előadása szerepelt, amelyről már hírt adtunk, így kihasználva az adódó alkalmat a MITEM ideje alatt látható kiállításokra és szakmai programokra hívjuk fel figyelmüket. (Nem mellesleg a Nemzeti Színház (saját) premiert is tartott, Büchner Woyzeck című darabja került a repertoárra, egyben a holnapi fesztiválprogramba.
-
Az ember számtalan formáját találja meg annak, hogy hogyan ne kelljen a jelenben léteznie. A fesztivál első két napján a háborús fenyegetettséggel való szembenézést tárta elénk Svejk apropóján a szentpétervári vendégjáték, a harmadik nap pedig egy zsákutcába torkolló menekülési útvonalat villantott fel a Sztalker Csoport. Szembenézni a valósággal sohasem következmények nélküli, kényelmesebb a múltba vagy a jelenbe menekülni, vagy egyszerűen elmerülni egy pszeudo-valóságban, mint mondjuk a TV nyújtotta (házi)moziuniverzum.
-
Két halhatatlan klasszikus, Szophoklész és Shakespeare adta a negyedik nap előadásait. Mindkettő egy-egy uralkodó lehetőségeit vizsgálja, de eltérő szempontból: III. Richárd kapcsán az világot szemlélhetjük, amelyben az ember gonosszá válik, Oidipus király alakjában pedig egy olyan vezetőt, aki elég erős ahhoz, hogy vállalja a büntetést saját tetteiért.
