Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között

• „Amit megírunk, az megtörténik”

  Az 1942-ben keletkezett Hősök nélkül volt az első színházi bemutatóm. Előtte már írtam egy darabot, az Európa elrablását, aminek a bemutatása Párizs eleste miatt hiúsult meg. Ebben az időszakban a Nemzeti Színháznak egy valóban karizmatikus igazgatója volt, Németh Antal.

• Megbocsátás – vagy bosszúdráma? Andrzej Bubień rendező

  Öt év után tér vissza a Nemzetibe a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Drámai Színház lengyel származású rendezője. Andrzej Bubieńt a 2014-es, karneváli hangulatú Operett után Shakespeare Viharjának rendezése közben ismét az izgatja, megtaláljuk-e még az igazságot a virtuális valóságban. Mágia, hullámsírba veszett értékek, a kultúrák találkozásának gyümölcsei – és egy rendhagyó Caliban-értelmezés.

• „Nekem most szükségem van az idő epikus tágasságára”

  A színház folyamatosan keresi a szövegeket, témákat, keresi a számára itt és most érvényes megszólalási lehetőségeket. És valószínűleg azért fordulunk ezekhez a nagy művekhez, mert mostanában nem születnek igazán átütő szövegek.

• Hatalmas táncenergiák

  A tánc megbabonázza az embereket - állítja Zsuráfszky Zoltán, az előadás ötletgazdája. Az ő csapata, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes negyven táncosa és a zenekar adja majd a Körhinta fiatalos lendületét.

• Prospero itt jár közöttünk – Horváth Lajos Ottó

  Prospero három archetípust is magába foglal: a mágus, a nevelő és az uralkodó megszemélyesítője, de számomra elsősorban – bármilyen furcsán is hangzik – ember. Apa, tanító, alkotó, de jellemző rá a megtörtség, fáradtság, csalódottság. A shakespeare-i figurák közül talán Prospero a legvisszafogottabb, a legzárkózottabb. Prospero esetében nagyon sok minden nem a szöveg kimondása által történik, hanem az őt formáló Horváth Lajos Ottó csendjeiben, a szavak között – mondja A vihar főszereplőjéről a rendező, Andrzej Bubień.

• Ösztönlény vagy áldozat? Kristán Attila – Caliban

  Caliban a sziget egykori urának szörny fia, akit Prospero a rabszolgájává tett. Alakjában egy nagyon izgalmas – korunk társadalmára is jellemző – kérdést szegez nekünk Shakespeare: mihez kezdünk a kultúrák összeütközésével – fogalmaz A vihar rendezője, Andrzej Bubień. – Manapság azt tapasztaljuk, hogy miközben zajlik az európai kultúrák valamiféle egységesülése, az eltérések és különbözőségek is fennmaradnak. A viharban azt látjuk, hogyan hordozza Caliban a saját kultúráját idegen közegben.

• Premier Beregszászon

  Gogol Háztűznéző című komédiáját március 19-én mutatta be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Beregszászon. Az előadás a beregszászi társulat és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.

• Szcenárium / Olimpia / Vidnyánszky Attila rendezői műhelyében

  Vidnyánszky Attila 2013 szeptemberétől kezdte meg első évadját a Nemzeti Színház igazgató-főrendezőjeként. A Szcenáriumban rendszeresen készítettünk vele interjúkat életútjáról, pályájának fordulópontjairól, színházvezetői stratégiájának alakulásáról.

• Kik ők?

  „Mindenki itt van” – hangzik el az előadásban. A súgóban színen van a tehetséges, a tehetségtelen, a modoros, a hadarós, a szépen beszélő, a technikás, az ösztönös művész, vagy másként a rendező, a röhögő, a kérdező, a mesélő, a magyarázó, az elégedetlen és a bizonytalan típus. Vagyis a legkülönbözőbb emberek. Az író-rendező Berettyán Nándort arra kértük, mutassa be röviden a „teremtményeit”. Lehet, hogy magunkra ismerünk?

• Nő? Férfi? Filozófus

  Nő? Férfi? Filozófus? Színház az egész világ… így kezdődik a drámairodalom egyik leghíresebb monológja. Az Ahogy tetszik méla Jaques-jának híres szavait ezúttal Udvaros Dorottyától halljuk majd. A Shakespeare-vígjáték próbafolyamatáról, közben, sikerekről, kudarcról is beszélgettünk.

• „De előtte kivégezzük őket”

  Morus még a börtönben is dicséri felesége pudingját – ez az életderű azonban csak árnyalja a magányát. Mert ahogy minden deviáns ember, a később szentté avatott Morus Tamás sem csak a hatalommal, hanem egész korával szemben marad magára. Csiszár Imre rendező az Egy ember az örökkévalóságnak hőséről és a közönség ítéletéről.

• „Go not to Wittenberg”

  Diktatúrában szocializálódtam, a Hamletet sokáig a totalitárius hatalomra törő Claudius és a művelt ellenzéki művész és értelmiségi Hamlet konfliktusaként olvastam. Nem is láttam előadást, még a 90-es években sem, amely ebből az értelmezési keretből kilépett volna. Hamlet apjának, majd Hamlet hercegnek gyáva meggyilkolása tökéletesen leírta a romániai sötét 80-as éveket, amikor emberek tűntek el megmagyarázhatatlan körülmények között, a totalitárius hatalomnak ugyanis nem állt már szándékában negatív tartalmú híreket költeni önmagáról, így inkább csöndes eszközökkel oldotta meg a számára kényelmetlen helyzeteket.