Jégapó már öreg, megbocsáthatod nekem, ha őszinte vagyok. Nagyon haragszom, hogy ilyen korán, köszönés nélkül itt hagytál minket.
Örültünk neked, amikor jöttél,
Megszerettünk, amikor megismertünk,
Jó volt veled,
Miért mentél el ilyen sietve?
Hiányzol.
Hiányzik a szép hangod,
Hiányzik a bíztató mosolyod,
A derű, ami körülvett.
Hiányzol kispajtás!
Tudod, nehéz megválni attól, akit szeretünk.
Azt mondod: ne sírjunk, nincs pótolhatatlan ember.
Igazad van, pótolhatatlan nincs,
De van felejthetetlen.
Mi nem akarunk, és nem tudunk elfelejteni téged
És bocsássd meg a gyengeségünket, de mi
Sírunk, sírunk, sírunk,
Mert kegyetlenül érezzük a hiányodat.
Jégapó mondja ezt, aki már öreg, aki már lehet őszinte.
(2007. március 25.)