-
Amit a MITEM nyolcadik napján láttunk-hallhattunk este héttől a nagyszínpadon, az egyszerre regényadaptáció tomboló koncerttel, mozgókép-animáció kirobbanó szóló és tánckar-koreográfiákkal, és őrült hangerővel. De hogy mindez még egy születésnapi ajándék is, azt csak a rendezőtől tudtuk meg a közönségtalálkozón.
-
Felajánljuk őszinte bocsánatkérésünket minden embernek a civilizált világban - olvastuk a kivetítőn a MITEM-en belül alakult arab mini-fesztivál előadásában. Délután öt órától a Kaszás Attila Teremben láthattuk a 37 éves és már tíz éve Belgiumban élő és alkotó iraki színész-rendező, Mokhallad Rasem két előadását. Este héttől pedig a nagyszínpadon a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Dráma Színház (BDT), előadásában Andrej Mogucsij rendezésében A vihart.
-
A modern kori népvándorlásra adott művészi reakciókat kutatta a délután négykor kezdődő beszélgetés az arab színházról, az este héttől kezdődő két előadásban pedig a bohócok tekintetével nézhettünk az öregedésre és drámai módon megváltozott globális társadalmunkra. A két programot egy intézmény kapcsolta össze: a Theater an der Ruhr 1980-as alapítása óta keresi és támogatja a multikulturális találkozásokat.
-
A nemzeti színházak szerepéről rendezett konferenciát művészeti folyóiratunk, a Szcenárium, a Bajor Gizi Szalonban. A Kaszás Attila Teremben - soha nem láttunk még ilyet - halottsirató szertartás-színházi előadást mutatott be egy libanoni társulat. A Gobbi Hilda Színpadon pedig Bábkabaréval várta a MITEM látogatóit a DAKH Kortárs Művészeti Központ.
-
Okos, ravasz és humoros, tele van költészettel és hihetetlenül érzelmes – ezeket mondja kedvenc szerzőjéről, Bertolt Brechtről Zsótér Sándor. A rendező a Galilei élete után most a Gömbfejűek és csúcsfejűek című darabját viszi színre. Egy rémmesét a javából.
-
Udvaros Dorottya – egyik kritikusa szerint – a legjobb Csehov-színésznő. Az elismerést köszöni, de mint mondja, legalább annyira Brecht-színésznő is. Igaz, eddigi pályája során csak két Brecht-darabban játszott. A harmadikról, melyben most a Nemzeti Színházban két szerepet is kapott, korábban nem is tudott. Szerinte Zsótér Sándor rendező kellett ahhoz, hogy egyáltalán műsorra tűzzék A gömbfejűek és a csúcsfejűek avagy a gazdag a gazdaggal társul szívesen című rémmesét.
-
Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete huszonkilenc tagot összefogó szerveződésként kezdte meg tevékenységét. A megújult művészeti egyesület első, tehát bemutatkozónak minősíthető fellépése ez a komáromi Limes Galériában megrendezett kiállítás, amely természetesen nem jelentkezhet, és nem hathat a mindent elsöprő meglepetés erejével: e tárlaton a jól ismert, munkásságukat évtizedek óta, vagy a közelmúlt évei során Szlovákiában építő, jobbára az idősebb generációhoz és a középnemzedékhez sorolható magyar alkotók mutatják be a megújított művésztömörülés közösségét vállalva legújabb munkáikat.
-
Jimi Hendrix és Hobo találkozása a Nemzetiben. A maszk mögött: Rácz József. Művész és tudós: Németh Antalra emlékezünk. Igazgatók és koncepciók: a Nemzeti a 21. században. A mindent elsöprő színházi szerelem… és még sok egyéb másról szól a Nemzeti Magazin legfrissebb, október-novemberi száma.
-
Az ötlet a semmiből csapott le rám. Jimi Hendrix világhírre juttatott egy féltékenységi gyilkosságról szóló bluest, a „Hey Joe”-t, amit én negyven éve lefordítottam és azóta is játszom. Valamiért eszembe jutott, hogy ha nekem amerikai nevem van, azaz a „Hobo”, akkor a „Joe” is lehet magyar és együltő helyemben leírtam a gyilkos élettörténetének vázlatát. Joe Magyar József néven született a hetvenes évek végén...
-
Színpadra kerül Szarvas József élete, méghozzá a Nemzeti Színházban, ahova gyerekkora óta vágyott. Az előadást a könyvben szerzőtársa, egyébiránt színházi ügyekben régóta alkotótársa, Bérczes László rendezi: együtt kellett kitalálniuk, hogy ami a papíron működik, az hogyan fog életre kelni a deszkákon.
-
A tragédia bekövetkeztekor, krízishelyzetben sokszor végső kérdéseket teszünk fel magunknak. Sokáig szorongunk ezek miatt a megválaszolhatatlan kérdések miatt, de „a katarzis éppen arról szól, hogy a szívünkkel értünk meg valamit” – mondja Döbrentei Sarolta, a Sára asszony írója.
-
Mindjárt az elején lőjük le a poént: a Nemzeti Színház Caligula helytartója című előadása kiváló alkotás. Nemcsak a választott irodalmi alapanyag, Székely János 1972-ben, Marosvásárhelyen, jambikus versformában írt drámája miatt. Nemcsak a rendező, Szász János meggyőző munkája okán – aki kellékesként részt vett Harag György 1978-as, legendás, gyulai várszínházi előadásában is. Hanem egészen egyszerűen azért, mert ami a színpadon zajlik az előadás 100 perce alatt, végig leköti, sőt lenyűgözi a nézőt, érzelmeket ébreszt benne, igénybe veszi értelmét, s még az előadás után is biztosan foglalkoztatni fogja – nem utolsó sorban a mára, személyes sorsára vonatkoztatott kérdései révén. Hiszen Caligulához nemcsak a helytartónak (tőle való a címben idézett mondat), de minden szereplőnek, sőt minden nézőnek viszonyulnia kell.
