-
A Csoóri Sándor esten Pál István Szalonna és bandája muzsikál, Berecz István és barátai táncolnak, Navratil Andrea csodálatos énekével egészíti ki a régi barát, Császár Angela művésznő Csoóri esszé részleteinek felolvasását.
-
Az Éjjeli menedékhely nagyrészt a Nemzeti társulatára épül. Az egyik főszerepet azonban egy vendég, Trokán Nóra alakítja – akit a beilleszkedésről, Gorkijhoz fűződő viszonyáról és Natasa szerepéről kérdeztünk.
-
A 6-os számú kórterem után egy újabb klasszikust forgat ki a sarkaiból a tatár származású rendező. A Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke egyszerre a közeljövőben játszódó utópia és cselvígjáték, keserű szembenézés és ürügy a felszabadult nevetésre.
-
„Hogy lehet el egy jellemszínész mikroszkóp nélkül?” Sugár Károly színész, a Nemzeti Színház jeles tagja csattant fel így, állítólag akkor, amikor négyezer kötet könyvvel teletömött, furcsa kis hűvösvölgyi kunyhójában, ahol matrac nélküli vaságyon aludt, egyik látogatója azt tudakolta tőle, miért van szüksége mikroszkópra.
-
Két fiú egy apa: örök konfliktus. Nagy Márk Biffje és Mátyássy Bence Happyje is hazugságok hálójában vergődik Az ügynök halálában. És a két fiatal színész nem gondol közben John Malkovichra.
-
Trill Zsolt, Hegedűs D. Géza és Eszenyi Enikő főszereplésével látható a gdanszki Shakespeare Színházban a Nemzeti Színház III. Richárdja november 30-án. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése az intézmény „nemzeti hetek” elnevezésű programsorozatának nyitóelőadása, egyben a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad része.
-
Bárkit is játszom – pozitív vagy negatív figurát – meg kell keresnem az okait annak, hogy miért úgy cselekszik, ahogyan. Meg kell találnom a figura igazságát. Minden szerephez elképzelek egy „életrajzot”, ami különösen akkor fontos, ha maga a darab – Katona műve ilyen – nem ad elég támpontot nekem.
-
Hét bemutatóval várja a nézőit a Nemzeti Színház az új évadban. Ősbemutatók, francia bohózat, angol dráma, Radnóti Miklóst idéző koncertszínház, kísérleti előadás, világhírű rendezők: Diana Dobreva, Silviu Purcărete és Jan Fabre. Fiatal alkotók és egy új társulati tag, Vecsei H. Miklós.
-
A magyar színháztörténet egyik legnevezetesebb fotográfiája 1883. szeptember 21-én, Madách Imre Az ember tragédiája című művének bemutatóján készült. Állatbőrbe öltözött alak göcsörtös bottal a kezében, fürtös parókával a fején, égre tekintő szemekkel kémleli a jövőt. Ádám szerepét Nagy Imre alakította. A művész nevét ma már senki sem ismeri.
-
A közkedvelt irodalmi talk-show az első ízben megrendezésre kerülő Magyar Széppróza Napja alkalmából nagy írónk születésnapján Jókai Mórt igyekszik közel hozni a közönséghez kevésbé ismert vonásai tükrében. Hagyományainknak megfelelően a beszélgetéseket vetítés, zenei és színészi produkciók gazdagítják. Jókai Mór születésnapja azért alkalmas a próza ünnepének a megrendezésére, mert írói életműve mai napig a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, regényíróként is máig megőrizte jelentőségét a nemzeti irodalomban.
-
A dráma nemét a költészet, faját a szín (ezáltal a cselekvő élet ábrázolását értvén) teszi. Innen világos, hogy a színmű a költői műnek alá van rendelve; s míg a költői lélek nélkül alkotott színműveket elemészti az idő, maradandók azok, melyek, habár nem felelnek is meg a dráma kívánatainak, költői belérték által tartalmasak; vagy más szavakkal: a nem megmarad, míg a nemtől igen elszakadott faj magát önerejével fenntartani képtelen. Goethe Tassója becses marad, ha színre nem való is, míg sok zajütő színdarab első fellépésekor már arcán viseli a halál színeit. Ide járul, hogy a költészet törvényei alól felszabadult színi hatás könnyen aljasodik, vagy elvadul, hasonló lesz a partatlan árhoz, mely ragad és iszapol, kártékonyságához képest kevés hasznot hajtó.
-
A 19. század egyik legjelentősebb színházi alakjáról, Molnár Györgyről az első elismerő sorokat 1927-ben a Színészek Lapjában Galamb Sándor irodalomtörténész írta. Galamb, aki 1933–1934-ben a Nemzeti Színházban dramaturgként és rendezőként dolgozott, kiemelte, hogy Molnár „az első, aki megsejti az együttes játék fontosságát. Rendezői működése a magyar színészet történetében nagy jelentőségű. Azzal, hogy a rendezői munkának nagy fontosságát felismeri, iskolát csinált, s az utána következő rendezőknek nyomát egyengette.”
